1979 késő őszén született Pécsett egy teljesen sima máguscsaládba. Már nagyon várták az érkezését, hiszen viszonylag kései gyereknek számított. Viszont hiába a nagy remények, már a névadáskor megpecsételték szegény gyerek sorsát. Valami különös indíttatásból mindkét szülőnek tetszett a Rudolf név, amivel még nem is lenne semmi probléma. Egy rendes harmadik névvel észrevétlenül el lett volna. De nem. A nagyapja, akiről mindenki tudta, hogy imád másoknak kellemetlenséget okozni, mielőtt meghalt úgy végrendelkezett, hogy az elsőszülött unokája az ő nevét kapja. Talán végtisztességből, talán ki tudja mitől vezérelve, de eleget tettek ennek, így lett a gyermek Antal Rudolf Kleofás.
Évek teltek el a harmadik neve eltitkolásával és azzal, hogy igyekezett így is teljes életet élni. Na meg várta, hogy neki vajon mikor jönnek elő a mágikus képességei, de mikor már 12 éves korában sem mutatott semmiféle affinitást a mágia felé, úgy tűnt sutta. Pedig már annyira várta, meg a szülei is. Hát ez nem jött be.
Ha már tehetséges mágus sosem lehetett, inkább azon tehetségeinek fejlesztésébe fogtak a kedves szülők, amikben fiúk tényleg jó volt. Mivel Rudi mindig is muzikális volt, így jött a zongora, amin öt éven át tanult játszani. 17 évesen persze sokkal menőbbnek ítélte a gitárt, így áttért arra. Egy-két egyszerűbb szám a mai napig megy neki.

Persze ezzel párhuzamosan az énekkart sem hagyhatta ki, de ott inkább az egyik lány jelentette a vonzóerőt. Az más kérdés, hogy ének terén is tehetségesnek bizonyult… ezzel ellentétben például matekból minden évben kis híján bukott.
Össze is jöttek azzal a lánnyal, Krisztával, igazi forró tiniszerelem volt és együtt követték el a maguk kis tinihülyeségeit. Volt ott minden… Még több is, mint kellett volna. Aztán a szalagavató bál után megesett a „tragédia”: Kriszta teherbe esett és igencsak későn sikerült erre ráeszmélni, tehát… a gyerek jött megállíthatatlanul és ott volt két másik gyerek, akiknek hirtelen fel kellett volna nőniük. Persze volt balhé mindkét családban, Krisztát konkrétan kitagadták, így odaköltözött Rudiékhoz jobb megoldás nem lévén. Csak míg a srácnak időben benőtt a feje lágya, addig a várandós anyuka csak nem tanult. Ő nem akarta a gyereket és úgy vélte, hogy akkor azt tesz, amit akar, folytathatja eddigi önpusztító életmódját. Ennek eredményeként született meg, Rudi jelenléte és a névadásba való beleszólása nélkül, Antal Mirtill Elektra. Úgy fest az édesanyából a delíriumban és a tudatmódosító szerek hatására, amik épp akkor is tompították gondolkozását, előtört Carmen Electra iránti rajongása és a komplett idiotizmus.
Rudolf nem igazán tehetett mást, beletörődött. Viszont egy év halasztással elkezdte a Zenei Főiskolát. Minden szépen működött, a srác szülei segítettek Krisztának a gyereknevelésben, mert ilyen hanyag anyát még nem hordott hátán a föld, semmi ösztön nem volt benne, így kellett a segítség. Kriszta el is szökött végül másfél év után, otthagyva a gyereket Rudinak, hagy örüljön neki a srác.

Függetlenedni kellett, már 22 évesen éppen ideje lett volna. Muszáj volt megtapasztalnia milyen is az élet valójában, ehhez pedig munka kellett és sok-sok türelem. Már akkor is vállalt zongoraoktatást, de abból nem lehetett megélni, így egy ismerős ismerősén keresztül bizony divat modellkedésre kellett adnia a fejét. Ez volt az egyetlen járható út, hiszen gyors pénz kellett és úgy szóltak neki, hogy nem akar-e részt venni ilyesmiben. Igazából a ruha volt a lényeg nem ő, de jól megfizették, hogy jól állnak rajta az öltönyök és ilyesmik.
Egyébként a mai napig vállal egy-egy fotózást, ha megszorulnak a törlesztő részletekben. Így már el tudott a lányával költözni albérletbe Pestre. Ez szükségszerű volt, mert az édesanyjával összevitázott, mégpedig azon, hogy nem tud egyszerre az apjáról (aki akkor tájt lett súlyos beteg) és a kicsiről is gondoskodni… Ki kellett valamit találni, ez lett belőle.
Onnantól már magára volt hagyva a cseperedő lánykával. Meglepően jól vette az akadályokat, de persze nem egyszer fel kellett hívnia édesanyját segítség végett. Sosem érezte magát igazán jó apának, de tudta, hogy hatalmas rajta a nyomás. Zűrös fiatalból gondos szülővé kellett válnia, egy olyan emberré, akire a cseperedő apróság méltán büszke lehet és esetleg fel is nézhet.

Pár év után már egy kisebb lakásra is sikerült összespórolni a pénzt, meg hitelt is vett fel, amit a mai napig is nyög, és igyekszik fizetni a szerény tanári fizetésből, meg az alkalmi divatfotózásokból, no meg a zongoratanításból. Bizony, addigra Rudolf hivatalosan is énektanár lett. Tény, sosem érezte magát annak az igazi tanár-alkatnak, de ha a zene terén akart valamit kezdeni, akkor nem nagyon volt más lehetősége. Egy kislánnyal igen nehezen lehetett volna befutott sztár, összeegyeztethetetlennek érezte a "jó apasággal". Magyarországon a sztárság egyébként is eléggé nem létező fogalom. Viszont mindezektől függetlenül a zene ott lüktet az ereiben, imád és remekül tud énekelni, zongorázni, no meg a tánchoz is konyít, üvölt róla, hogy a színpadra teremtették, ennek ellenére már megelégszik a szerényebb katedrával. Szeretik őt a diákjai a dilijeivel és a pop-rock-történelmi utalgatásaival együtt. Mondjuk a diáklányokat kevésbé a tanár úr személyisége fogta meg...

Évek teltek el, a lányával egyre jobban összecsiszolódtak, ahogy cseperedett. Talán annak köszönhető ez a nagy egymásra találás, hogy Rudolf úgy vélte, hogy a jó apaságnak kell a fő célnak lennie, így nem is igazán törődött mással, mint a lányával. Ahogy Mirtill idősebb lett, egyre inkább a legjobb barátjaként tekintett rá. Úgy vélte, hogy kettőjük szoros viszonya a garancia arra, hogy igen is megfelel az annak idején olyannyira nem vágyott szerepnek. Most már el sem tudná képzelni az életét e nélkül a kis kék szemű lányka nélkül. Jobb embernek érzi magát tőle.

Aztán egyszercsak kiderült, hogy a leányzó bizony boszorkányos képességekkel bír. Itt kellett ismét felhívni az anyját, lévén a kis boszorkányokhoz már igazán nem értett, a kislányokhoz is még csak alig. Persze a nagyi nagyon büszke volt az unokájára, rögtön készségesebb segítő lett, de már csak ő. Rudi apja időközben eltávozott.
Tehát így élnek a lányával most Pesten, egy szerény kis lakásban kettecskén. Rudolf egy gimnáziumban tanít éneket, mellette magántanárként zongorázni tanít gyerekeket és időnként lefotózzák, ha nincs pénz a banki részletekre. Remekül megvannak így kettecskén, még ha lánya a suli miatt csak hétvégén is járhat haza. Egy biztos, amikor mindketten otthon vannak, a szomszédok biztos nem maradnak zene nélkül. Remek közös duettjeik vannak és igazán jó kis zenés estéket szoktak tartani ők ketten, apa-lánya program címszó alatt. Igazi zenész-család.

Antal Mirtill A kedvenc és egyetlen lányom. A megismerkedésünk nem sikerült túl drámaira, tekintve, hogy a tervezett apás szülés nem jött be. Azért szeretem, vagy talán épp azért mert nem láttam előbújni egy sikoltozó nőből. Én ezt mindig úgy képzeltem, mint az Alien filmekben, szóval hagyjuk inkább. Nagyon szeretem ezt a kis békát és azt hiszem, hogy tökéletes apa-lánya kapcsolatunk van. Sok éves munkám van ebben azért. Inkább barát, mint gyerek, szerintem kihoztuk a legtöbbet a helyzetünkből. Annak idején megfogadtam, hogy sosem fogom olyan életképtelenre nevelni, mint amilyen én vagyok... aztán most már inkább ő nevel engem, cserébe én meg megtettem mindent, hogy normális gyerekkora legyen.	Laufer Kinga A barátnőm... szokták ezt mondani harminc fölött? A csajom még hülyébben hangzik... akkor a párom. Már, mikor megismerkedtünk, rögtön lakásra jött... a kutya miatt. Természetesen. Mindig is szerettem azokat az embereket, akik nem tartanak komplett idiótának, sőt, ő már első perctől fogva tudja kezeleni a hülyeségeimet. Teljesen olyan volt, mintha már évek óta ismernénk egymást. Nem volt kérdés, hogy randira hívom és azóta is együtt vagyunk. Jól bírja. Nem mintha díjakat osztogatnának, ha valaki kibírja mellettem, de mindenképp baromi türelmesnek kell hozzá lenni.
Antal Janis Joplin Az Antal-család teljesértékű tagja. Miri hozta még haza minden szó nélkül. Nem is volt kérdés, hogy marad. A névválasztás még azelőtt történt, hogy megbizonyosodtunk volna a neméről. Fiú. Tudta a fene, olyan sok szőr van odalent. Mindenesetre a név maradt, akárcsak Janis. Állítólag legalább annyira hasonlít rám ez a kis dög, mint a saját lányom, nem tudok nem arra gondolni, hogy Mirtill maga helyett hozta, ha már elment a Martionba és magamra hagyott.	Antal Anikó A kiképzőtisz... az anyám. Ő a megtestesült gonosz, a pokol sokadik lovasa. Na, jó, kicsit túlzok, de valóban egy elviselhetetlen nő. Nagyjából úgy bánik az őt körülvevő emberekellem, mint... Ne tudom. Láttad a Ben Hur evezős jelentét? Na, úgy. De hát gazdag, megteheti. Egyébként fogalmam sincs honnan van ennyi pénze, de mióta nyugdíjas, megállás nélkül utazgat. Mindig valami pénzügyi dologgal foglalkozott, de sosem érdekelt annyira, hogy megjegyezzem. Szerencsére messze lakik tőlünk, de így is képes megérezni azt, amikor neki nem tetsző dolgo történik az Antal-családban és a lehető legalkalmatlanabb pillanatban felhívni, hogy kifejezze nem tetszését.
Édes Katinka A fölöttünk lakó fiatal ápolónő. Igazából nem volt nehéz jóban lenni vele, hiszen amikor összefutottunk, mindig sikerült szóba elegyedni, vagy ő állt le beszélni, vagy én, egyikünkből se kell kihúzni a szót szerencsére. Remélem a jó szokásával nem fog felhagyni most sem, hogy megszületett a fél fedett pályás focicsapat, és továbbra is áthív néha kávézni. Egyszerűen jobb kávét főz, mint én... na meg persze, nem örülnék, ha csak így megszakadna a kapcsolatunk, hogy ő anyuka lett, meg minden.