„Hármas ikrek születtek ma hajnalban az esztergomi Szent Rókus ispotályban. Az édesanyjuk elmondása szerint nagyon várták már a három fiú érkezését.” – Esztergomi Reggel, 1996. 05. 21.

Apponyiék számára triplán jött az áldás, mikor a srácok megszülettek a már fentebb említett esztergomi ispotályban. Hármuk közül Soma volt a leggyorsabb, két kerek perccel előzte le Éliást és tizenkettővel Miront.
A kisfiúkat egyenként sem volt épp leányálom nevelni, hát még együtt! Szóval elkélt az anyai-anyósi segítség a fiatal párnak, név szerint Neményi Amáliának (aki az ELTE-EMK-n előadó és pszichológusi végzettséggel rendelkezik) és Apponyi Gergelynek (aki a Máguskormány egyik jogásza).
A helyzet nem sokat változott, ahogy a fiúk cseperedtek. Sőt, talán még nehezedett is, hisz sokszor hárman szaladtak háromfelé, mígnem apjuk megelégelve a viháncolást fel nem emelte kicsit a hangját, hogy most már aztán békesség legyen közöttük… Mert hatalmi harcok azok bőven akadtak, három srácról lévén szó. Az ilyen viták során mutatkozott meg, alig két és fél éves korában a srác vadmágiája – mint később kiderült, született aeromágusról beszélünk.
Egyébként, ahogy nőttek és kerültek be a mágikus oktatásba, - előbb a helyi máguselőképzőbe, ahol aeromágus lévén „különleges”, külön nevelést is kaptak, majd a Martion Mágustanodába - úgy éleződtek ki a három testvér között a jellem- és érdeklődésbeli különbségek is.
Soma sosem volt az a kifejezett társasági személy, de nem is idegenkedett tőle. Megvolt és meg is van a maga baráti köre, akik társaságában igazán el tudja engedni magát.
Bár sokan zseninek tartják, szerinte egyszerűen csak élelmes, találékony. Azt használja fel, ami a környezetében fellelhető, vagy amit mágiával meg tud valósítani. (Erősen gyúr éppen ezért ÁTV-re) Amit szét lehet szedni, össze lehet szerelni, alkotni lehet belőle, az számára érték. A szobája is inkább hasonlít egy szerszámos kamrához, vagy egy filmbéli őrült feltaláló laborjához. Rajong a mechanikus szerkezetekért és az érdekes, vagy éppen merész építészeti megoldásokért. Ha nagy lesz, építészmérnök, vagy feltaláló szeretne lenni. Esetleg a kettő együtt, hisz már most is próbálkozik kisebb-nagyobb mágikus, félmágikus-félmechanikus szerkezetek kiötlésével és megalkotásával.
Borzasztóan makacs egyébként, bütyköléseiben – éppúgy az élet más területein - senki sem segíthet neki, hisz azt csak ő tudja, hogyan is akarja megcsinálni! Ellenben a muzikalitás képessége nem rá jutott a családban – igencsak botfülű szegény. Ne kívánd, hogy énekeljen… Éliás szerint a zuhanyrózsa is öngyilkos lenne, ha tehetné, mikor bátyja neki ad koncertet.
Egyébként kifejezetten békés jellem, az iskolában is mindig kiváló magatartást tanúsít. A nagyra törő álmait nem reklámozza és nem is vágyik reflektorfényre, mint öccse, Éliás. A sportokhoz meg épp annyit konyít, amennyit feltétlenül szükséges. Talán ez az életpálya szerinti különbözőség a titka, hogy nem vesztek még igazán össze a srácok.