Erdélyi magyar máguscsalád egyetlen gyermeke. Egy olyan igazi, mezítlábas parasztgyerek volt, lévén nem nagyon volt más választása, a szülőket egyáltalán nem vetette fel a pénz. A családi körülményeket sem lehetett volna éppenséggel ideálisnak nevezni, az alkoholizmussal és atyai pofonokkal kikövezett út bizonyára nem sokat javított Attila személyiségfejlődésén.
A fiú egyetlen szerencséje az volt, hogy a faluban élt még egy mágus, rajtuk kívül az egyetlen. Leszerelt, nyugdíjazott gemmárius, akihez gyakran átjárt iskola után, ő segített neki a született képességének kordában tartásában, a munkájáért cserébe. Mivel a férfi vak volt, így a ház körül szinte minden munkát átvállalt tőle, vagy épp felolvasta neki az aznapi újságot. Utána gyakoroltak. Az idős férfi házában találkozott először rúnákkal is, de akkor puszta gyermeki érdeklődésen kívül semmit sem érzett a téma iránt.
11 évesen aztán a román oktatásügy embere felkereste őket, ám a szülők ragaszkodtak hozzá, hogy Magyarországon, magyar nyelven tanuljon a fiuk. Némi szervezést követően sikerült is elintézni, így Attila Martionos lett, a Karpena ösvényt erősítette. Egyik tanára ítélte úgy, hogy jóval nagyobb esélyekkel indulna a Kormonban, tekintve, hogy a nyugati mágiákkal szemben a keletiekkel játszi könnyedséggel boldogult fiatal kora és tapasztalatlansága ellenére is. Elsőre azonban nem vették fel ösztöndíjjal - Tekintve, hogy más lehetősége nem lehetett, anyagilag a család nem tudta támogatni -, ám második próbálkozásra elfogadták a kérelmet, méghozzá mind a két szakra. Elemi mágiát és démonológiát tanult, azzal a feltétellel vették fel, hogy amelyik nem fog menni neki, vagy a másik rovására megy, akkor csak azt a szakot tarthatja meg, amelyik jobban megy neki. Erre viszont nem volt szükség.

A Tehetséggondozó falai között végre ki tudott bontakozni. Az akkor kezdő pedagógus, Kapuváry Tétény vette gondozásba, akárcsak a nála két évvel fiatalabb Gellér Emesét. Ott pedig azonnal szembetűnővé vált a családi hátterekből adódó különbség, a lány mellett folyamatosan felkészületlennek és tudatlannak érezte magát, ami a frusztráció mellett elegendő motivációként is szolgált. Egy kislány nem lehet jobb nála ugyebár.
Mire elvégezték az iskolát, igazi barátság alakult ki hármójuk között, mely túlmutatott a felsőoktatás berkeibe is, Tétény mindenben segítette őket. Kísérleti jelleggel alapítottak egy entitásírtó céget (Antity), mely végül a szakdolgozata alapjául is szolgált és végre a munkába is bele tudta vetni magát ily módon.
Magánélete kimerült annyiban, hogy időnként hazautazott, hogy öt percben üdvözölje a szüleit és néhány órát beszélgessen a volt tanítójával. Valódi családjának egyébjént is inkább érezte Emesét és Tétényt, még ha ő nem is az a típus, akinek szüksége lenne rá, hogy ezt az ő tudtukra is adja. Tartós párkapcsolata pedig egyáltalán nem volt.

Minden jónak vége szakad egyszer. Mindenkinek ideje volt tobább lépni, egyedül ő érezte azt, hogy ez jó így neki, ahogy van. Mindenesetre ott állt tervek és célok nélkül, a többiek szétszéledtek. Az persze szóba sem jöhetett részéről, hogy csatlakozzon a SZAP-hoz, minden olyan szervezethez rendkívül kritikusan áll, ahol meg akarják mondani mit csináljon, vagy netalán egyenruhát viselnek. Így hazautazott végül Romániába és szabadúszóként helyezkedett el.
Élete minőségi romlása magával hozta, hogy dohányosból láncdohányossá vált és az alkohollal is közelebbi ismeretséget kötött. Azonban évek múltán hírt kapott Emeséről és Tétényről és bár valamelyest kérette magát a közös kis entitásírtó cég felélesztésében, de végül csak visszatért Magyarországra és ismét társult a másik kettővel.
Rutinmunkának indult és Attilának fogalma sem volt róla, hogy egy démon pont őt szemelte ki magának. Évekig emésztette őt. Eleinte csak ellenszenvesen kezdett viselkedni, mely annyira nem állt tőle távol, így nem okozott túl nagy feltűnést. Végül kezdtek megszakadni az emberi kapcsolatai és csak Téténynek köszönhető, hogy nem lett végzetes eredménye a démoni tevékenységnek.