Martion Szerepjáték - valósidejű, fantasy alternatív jelenben játszódó fórumos szerepjáték

Útmutató a Martion Szerepjátékhoz
Jegyzetek

Bátfay Emil

 
Beosztása: Fogorvos gyakornok

Nem: Férfi
Életkor: 26 (születésnap: június 22.)
Testalkat: Az átlagosnál némileg magasabb, mackós alkatú.
Vonások: Puhák, kedvesek, kifejezőek. Első pillantásra megnyerő - és nem, mint rosszfiú. Egy beretválkozás mindig ráférne az összképre, meg kell hagyni.
Szem: Határozottan barnának tűnik a szemüveglencse mögött.
Haj: Göndörödésre hajlamos, rajtakaphatóan vörösesbarna. Rövidre nyírva hordja, mert így tudja csak kezelni.
Általános öltözet
Tornacipős, farmeres, átlagos fiatal. Viszont szereti az ingeket és a kötött pulóvereket is, amikkel gyakran él is, ám alapvetően jól válogatja össze öltözetét. A színekkel pedig bátran bánik, nem ragad le a sötét árnyalatoknál, ruhatárában szinte minden szín megtalálható. Munkában meg persze a fehér köpeny alap.
Első benyomás, kisugárzás
Egy rendkívül szimpatikus srác már első ránézésre is. E mellett még kedves, vicces és barátságos is, sőt… egy élő Teddy maci. Megvannak a maga furcsaságai, de ettől csak még szeretni valóbb. Ha Kálmánhoz akarnánk hasonlítani, akkor egyértelműen ő a kevésbé férfias gesztusaiban, vagy akár megszólalásaiban is, de legalább meg lehet őket különböztetni. Meg talán Emilnek vannak a furcsább szokásai is, mint a nagy rendszeretet, vagy a kacsáktól való megmagyarázhatatlan félelem.

Leírás


A rend kedvéért kezdjük az elején: Megszülettünk. Igen, a királyi többes nem csak nekem szól, hanem az egyetlen ikertestvéremnek is. Máris előnnyel indultam, másnak egy sincs. Volt is nagy öröm, boldogság a családban (ami egyébként durván nagy), mintha meg sem fordult volna a fejükben, hogy mi egyszer majd nagyok is leszünk és kétszer annyi baj lesz velünk, mint egy gyerekkel.

De először csak nagyobbak lettünk és kiderült, hogy egyedül Kálmánnal van kétszer annyi baj, mint egyetlen gyerekkel. Na jó, én sem voltam matyó hímzés, de amiket ő leművelt… Dzsungelharc? Komolyan!? Teljesen anyura ütött, aki meg egyébként ornitológus volt, tehát ő is egész nap kint kuksolt és leste azokat a szárnyas fejvadászokat. Én meg inkább szerettem a házon belül kalandozni, vagy mondjuk orvosost játszani. Akkoriban az volt álmaim szakmája, milliószor megműtöttem Kálmánt, azért ilyen egészséges. Amúgy már akkor főállású Jedi-k voltunk. Természetesen én voltam Luke, de ezzel Kálmán tuti nem fog egyetérteni, szóval nem is érdemes megkérdezni. Nekem van igazam.

Apu pedig maga volt James Bond a titokzatosságával és a sokat mondó hallgatásaival. De megértettük, hiszen egy igazgyöngy gemmáriusnak az élete csupa titok és rejtély. Ő egy igazi hős és ha nem is nagyon mesélt semmit, mi pontosan tudtuk, hogy épp most akadályozta meg, hogy egy iskolabusz belezúgjon egy szakadékba, miközben eltérítette a bolygó felé tartó meteort és lenyomott pár ninja-t is. Szerintem mindkettőnk nevében mondhatom, hogy talán még mai napig ő a legeslegnagyobb példaképünk.

Aztán jött a Martion, mindketten Lortonosok lettünk, meg szobatársak, meg minden. Még jó, hogy azért nem olyan állati nehéz megkülönböztetni minket, mert hiába nézünk ki kopp-ugyanúgy, azért mi még teljesen mások vagyunk stílusra, habitusra. Akik ismernek minket azok tudják. Tehát mi nem azok a fajták voltunk, akik bementek egymás helyett vizsgázni, de nem mondom, hogy nem játszottunk el a gondolattal.
Egyébként a suli nem ment rosszul, bár tény, hogy nem voltam az éltanulók között. Talán ezért is szelídültek a szerpentáriusi álmaim a fogtechnikusi szakmára. Végül is nem olyan rossz dolog az, hiszen ők is fehér köpenyben vannak és embereket gyógyítanak, de mégse olyan pofátlanul magas a pontszám, tehát be lehet jutni. Ja, mert amúgy az érettségi sikerült természetesen.

Mentem is az ELTE-re, mert sokkal nagyobb buli ám a mágus-fogdokiság. Érzéstelenítő? Frászt! Vannak tuti bájitalaink, meg asztrális érzéstelenítés, szóval csak nyugi van. Amúgy a Főnixben vagyok gyakorlaton, szóval ott fel lehet lelni. Én vagyok a foghúzás császára, azt már mindig egyedül csinálhatom. Amúgy öreg korára anyu is kedvet kapott a gyógyításhoz… ő természetgyógyász lett, avagy kuruzsló, akinek erről még papírja is van. Na jó… van egy-két olyan kencéje, ami nekem is használt már (sajnos a pubertás kor hátrányait muszáj volt orvosolni), de az attól még _nem_tudomány_.

Kálmán meg természetvédelmi mérnök lett és manaelméletet is tanul… vagy mit. Biztos vagyok benne, hogy nem nyugszik addig, amíg nem épít az összes nemzeti park köré manakerítést. Amúgy együtt élünk továbbra is, csak most épp albérletben. Mondtam is neki, hogy jobb is, hogy velem él, mert amilyen trehány, tuti kidobná őt az első lakótárs, akit lelne. De én megvédem őt a káosztól. Szüksége van arra, hogy néha kicsit terelgessem, no. Ő pedig attól ment meg, hogy uncsi fogdoki legyek. Mármint… fogdoki leszek, de nem uncsi. Amúgy, ha Jedi-k nem is lettünk, de büszke rohamosztagosok igen. Minden conon ott feszítünk az 501-es légióban és mi még tényleg ikrek is vagyunk… az már majdnem olyan, mintha klónok lennénk. Amúgy lehet ciki, de mi legalább nem félünk megvalósítani az álmainkat.

Az egyetlen káros szokásom pedig a WoW, de valamiben meg kell halni, nem? Amúgy csak azért nem hagytam még ott, mert klánvezér vagyok, nem hagyhatom cserben a tagokat. Szóval… ez vagyok én.


Felszerelés és egyéb mesélői információk:

Egyéb információk:
Regisztráció időpontja: 2011.12.17. 22:36:40

Ez a karakter tagja a Családnak.

Üzenet küldése