Nem: Férfi
Életkor: 33 (születésnap: június 21.) Testalkat: Az átlagosnál némileg magasabb, mackós alkatú. Vonások: Puhák, kedvesek, kifejezőek. Első pillantásra megnyerő - és nem, mint rosszfiú. Egy beretválkozás mindig ráférne az összképre, meg kell hagyni. Szem: Határozottan barnának tűnik a szemüveglencse mögött. Haj: Göndörödésre hajlamos, rajtakaphatóan vörösesbarna. Rövidre nyírva hordja, mert így tudja csak kezelni. Általános öltözet Azt mondják, hogy alkalomhoz illő... De ha az az alkalom öltönyt igényel, nehezen válik meg mellé a sportcipőjétől. De ez úgyis divatos manapság! Egyébként nem fél az élénkebb színektől, nem bújik el szürke pulcsiban a metrón, szóval összességében fiatalosan lazán vidámosságos, mégse bohóc. Első benyomás, kisugárzás | ||
Leírás
Az úgy volt, hogy amikor kisiskolás voltam, természetesen autóversenyző szerettem volna lenni, vagy, ahogy az öcsém is, Luke Skywalker (csak később jöttem rá, hogy Vader nagyúr a menő). Bár mindig is Budapesten éltünk, hisz a Család (bármennyire is oldalágról származunk) kötelez, a szüleink elég nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy a külső, zöldövezetben rohangálva nőjenek fel a kölykök. Így lett belőlem is lógócipőfűtős, sebestérdű indián. Anyukám a közeli faágon ülve kémlelte az éjfuvolások szokásait (ornitológus volt a szentem), míg én alant rohangáltam, és próbáltam bevonni Emilt (ő az öcsém! igen!), hogy tegyen hasonlóan, mert a dzsungelharcolás jó. De ő valahogy mindig ódzkodott a koszos, vagy az olyan kevésbé szimmetrikusra rendezett dolgoktól, mint egy csokornyi páfrány. Mindenesetre a családi idill még így is tökéletes volt. Apukámra úgy emlékszem ezekből az időből, mint a nagy alakra, aki esténként és kora reggel mindig egy VarázsVilággal a feje helyén ült, és halk köhhentései törték csak meg a papírzizegéssel átitatott csendet. Mai napig is titokzatos figura: az a fajta gemmárius, aki igazgyöngy fokozatot kapott. Vagyis tíz éves korunktól szentig meg vagyunk győződve róla Emillel, hogy földalatti orosz kutatólaborokat bombáz le, és az utolsó pillanatban menekül el a villanó átkok elől, hogy aztán leporolva a zakóját térjen haza és mutassa nekünk, hogy ő csak egy unalmas apuka. Imádtuk. Ekkoriban, nem is kell mondjam, gemmárius akartam lenni... A Martionban kiderült, hogy ez lehetetlen. Mert az rendben van, hogy nagyban vagdostam az útilaput otthon a fakarddal, de élőben a légynek sem ártanék... főleg nem varázslattal. Különben Emillel mindketten a Lorton sorait bővítettük. Említettem már, hogy megszólalásig hasonlítunk? Az ikreknél ez már csak így szokás. Mégis, míg a két Lotti könnyen szórakozott a helycserével, nekünk ez eléggé nehézkes lett volna. Mert bizony pontosan a megszólalásig, vagy az első gesztusig ment az összetévesztés... Azért nem panaszkodom, tökéletesen jól kiegészítettük egymást mindig is. Ő húzott vissza, ha valami baromságra készültem, hirtelen felindulásból, vagy a hormonjaim miatt csináltam volna hülyét magamból. Én pedig puhítottam cserébe az ő mániáit - amiket csak "feltűnően színes személyiségjegyek"-nek becéztünk. Ekkortájt pszichológus szerettem volna lenni. Időközben, bár apám az életét a hivatásának szentelte, ahogy mindig mondani szokta, addig virág... vagy épp madárlelkű anyám ízületeire hivatkozva nyugállományba vonult. Persze otthon sem maradt nyugton: a helyi talanokat látja el természetgyógyászati tanácsaival, és különböző hobbikencéivel... igen... még oklevele is van róla, hogy hivatalosan teszi mindezt. Persze a családi összejöveteleken ugyanolyan fesztelenül fecseg ezekről a dolgokról, mint mások a tallérárfolyamról, de a presztízse nem romlik - ez is egy amolyan Bátfay-féle "feltűnően színes személyiségjegy". A tanulmányainkról persze muszáj szót ejteni. Volt, ami jó volt, bla, volt, amihez kevés volt a türelmem, bla, volt amiben az öcsém jobb volt blabla...de összességében csak megszereztük azt, amit kell. A kék füzetet, arany érettségi nyomattal. Így lett a mágus érettségi után Emil az Eltén - és a így a Főnixben fogtechnikus gyakornok, én pedig természetvédelmi mérnök a Szent Istvánon, megspékelve egy kis Eltés mágiaelmélettel. A manaháló ugyanis szerintem nem megújuló energiaforrás, és erre az embereket is rá kell döbbenteni! Mi marad még ki, mi maradt még ki... Hja, rohamosztagos is vagyok. Emillel. A conokon talpig plexibe öltözve kísérjük a Nagyurat, ugyebár. Igen, ez tart a mai napig is. Az 501-es légió soraiban, felnőtt, szavazóképes, egyetemista-fejjel. És wowozok is. De erről senkinek egy szót se, hacsak nem akarsz klántag lenni. Emillel pedig jó osztozni az albérleten. Mindig tisztaság van, mire hazajövök. :P | ||
Felszerelés és egyéb mesélői információk: Aktuális állapot: Farmer, sportcipő, amitől télen sem válik meg, mindez pirosban (a farmer kék!). Fölötte egy szürke szövetkabát, és egy színescsíkos sál van bekötve a gallér alá. Mer' azért itt a tél. Egyéb információk:
Regisztráció időpontja: 2011.12.11. 02:46:49 Ez a karakter tagja a Családnak. Ez a karakter rendelkezik egy Méz nevű kissárkánnyal. |