Martion Szerepjáték - valósidejű, fantasy alternatív jelenben játszódó fórumos szerepjáték

Útmutató a Martion Szerepjátékhoz
Jegyzetek

Bóna A. Emília

 
Beosztása:
Nem:
Életkor: 21 (születésnap: január 31.)
Testalkat: Középmagas, átlagos testlatlakú.
Vonások: Finom, lágy vonások, kissé hosszúkás arc, magas homlok. Kicsi, fitos orr, telt ajkak.
Szem: Világos kék szempár
Haj: Mindig gondosan vasalt és beállított, hosszú, erősen színezett, jelenleg lila és kék tincsek, eredetileg a lány szőke.
Általános öltözet
Szűk csípőfarmer, vagy feszülős nadrág, mintás, tiritarka harisnya, farmer miniszoknya... Tornacsuka, magas szára saját kezű skicckel, firkákkal dekódolva. Szűk topp, a szivárvány minden színében, a világ bármely mintájával, a csillámpónitól, a halálfejig, mélyen dekoltálva, vagy magas nyakkal. Ugyanez jellemzi kenguruzsebes vagy cipzáros felsőit. Nem igazán figyel arra, hogy kövesse a divatot, jobb ha azt gondolja a divat követi Őt.
Első benyomás, kisugárzás
Ebonyról az első információt leszűrni nem nehéz. Ő valahogy sosem semleges, az arca, a teste árulkodik arról, hogy milyen a hangulata. Nyugodt természetű, és családjuk vallásos hátterét tekintve nem is túl egyenes jellem. Nagyon változékony, hol komor, mint az éjszaka, bús, mint a hideg, téli esőzés, máskor pedig beragyogja az egész világot. Ha rossz a kedve morbid, humortalan, cinikus, talán még kötekedő is, de mivel nem buta, pontosan tudja, hol vannak a határok. Vagy ha nem, megesik, hogy egykettőre móresre tanítják. Lényegében inkább békekedvelő. Nem haragtartó és nem is szokott sokáig egy érzés rabja lenni. Ha szomorúság uralkodik el rajta, igyekszik belekapszkodni, mert megy a róla kialakítandó képhez, noha nem illik a jelleméhez, mert a pohár nála mindig félig tele van. Orrában alul és az ajkába piercinget lövetett.
Kedvenc elsőosztályú léglabdacsapat:

Kedvenc alsóbb osztályú léglabdacsapat:

Leírás

Soproni születésű, mágus család sarja. Anyja mágikus édességekkel foglalkozó cukrászmester, édesapja a papi hivatást űzi. Otthonuk igazi rózsaszín fellegvár imidzsét vette fel, s mint olyat, meglehetősen rühelli. Két testvére van, egy bátyja és egy nővére. Mindkettő jóval idősebb nála, nővérének két kisebb gyereke van, háztartásbeli. Bátyja régész, őt nem érdekli egyelőre más, csak ami 500 éves is elmúlt, de jobb, ha annál is idősebb. Egy morcos, májusi éjszakán összeveszett az édesanyjával és úgy döntött, az akkor 7 éves kislány, hogy Ő bizony legott világgá megy, mert hát úgysem sok szükség van rá, mi haszna lévén, ezt a förtelmes sértést merte az édesanyja sértődékeny fejéhez vágni. Annak rendje és módja szerint kimászott az ablakon, pityergett egy keveset, hogy senki nem akadályozza meg és így valóban kénytelen megvalósítani vándortarisznyás terveit. Igazából már senki sem emlékszik, hogy valójában mi történt. Eby mendegélt a gombócholdas éjen, melyet vemhes viharfelhők igyekeztek sötétté tenni. Ahogy azt illik, jól eltéved a házukhoz közeli erdőben, a hivatalos verzió szerint elesett és beverte a fejét, kis időre eldobta az elméjét. Ám a kislány nem így emlékszik, Ő arról mesélt, miután az ágyában felnyitotta szemeit zokogó édesanyja és idegesen rohangászó édesapja mellett, hogy különös látogatást tett egy űrhajóban. Látni vélte a fényeket, az alakokra nem emlékszik, de biztos benne, hogy különös lények emelték fel pillekönnyű testét és egy fényes terembe vitték, nem faggatták, csak nézegették, gépek búgtak és tettek valamit belé. A fejébe. A nyakán apró vágás látható a tarkójánál, az orvos szerint megvágta. Hüm.... Kicsivel később megpróbálta újra szóba hozni a történetet, hogy hogyan élte meg, és mit látott, de szülei az elmebaj jeleit kutatják rajta mindig, amikor ez szóba kerül és győzködik, hogy kóma, meg lámpák és satöbbi történt vele. Ez az elmúlt években semmit sem változott. Szóval a cseperedő Ebyvel azóta történt pár érdekes dolog, ami alátámasztja saját gyanúját, hogy bizony látogatást tett egy földön kívüli élettel tarkított űrhajóban. Néha megesik, hogy megérint valakit, vagy valamit és jövőbeli látomása támad. A képek beúsznak, mint egy morzsás film részletei, majd azonnal tovalebbennek a feledés homályába. Ám az utóbbi időben igyekszik belekapaszkodni. Eddig úgy volt vele, mint az elfeledett álmokkal, hiba jött meg az érzés, a képek elsiklottak, miként csúszós halak a kézből. Amikor „látomása” támad, arca elkomorul és egy pillanatra elveszti kapcsolatát a külvilággal, lefagy körülötte az idő, és Ő elmerül a fejében zajló pillanatnyi vetítésben. Kevéssé szereti a részleteket megosztani az áldozatokkal, mert nem sok esetben lát vidám képeket, több végzetes bukást csodált már meg, mint halelujja boldogságot. Az édesapja pedig kicsi kora óta arra neveli, hogy az emberekhez, de leginkább az állatokhoz úgy kell hozzá állni, miként elesett, beteg lelkekhez, mert szerinte a nem hívő emberek mindegyike beteg. Így a lány meglehetősen empatikus, mégis jobban védi az állatokat, mint fajtársait, a sokszor állatoknál sokkal szégyenletesebben viselkedőket. Néhanap még mindig látja ablakában ülve az űrhajó fényeit, a fejében fel-fel csendülő hangok arról beszélnek, hogy ne engedjen a késztetésének, és várjon még azzal, hogy hozzájuk siessen. Ám a lányban kialakult egyfajta érdeklődés a különleges lények felé, és mániákusan gyűjt róluk mindent. Mivel sokan kinevették, igyekszik ezt olyan eberekkel megosztani, akikben bízhat is. Kicsit visszafogott a témában, de ez talán nem is baj, hiszen csak most tapasztalja a szociális életet. Ugyanis eddig magántanulóként koptatta otthon a szőnyeget, a szülei szerint ez jó dolog, ő azonban folyton ábrándozott egy szebb világról, egy másik életről, egy jobb létről, vagy bármiről, amit a hatalmas ablakon kívül látott. Magántanulóként hamar kiugrottak tanulmányi előmenetelét hátráltató körülmények, mely szerint a lány igazán okos, és nem is túl lusta. Mégis, ha nem figyel a varázslataira, és azok nem pont úgy zajlanak le, ahogy az a nagykönyvben meg van írva, akkor varázslatai nem jön létre, a mana nem engedelmeskedik a lánynak, így eléggé meg van kötve a keze. Ha bármi hibádzik, máris kezdheti elölről. Igazából neki ezzel kell együtt élni, sokszor irigyeli társait akik csip-csup bűbájolnak, neki pedig küzdenie kell, de mivel édesapja Isten szóvivője, szinte sosem kesereg, az életben minden csak próba. A másik, hogy a teret sem bírja hajlítani, így olyan, mint a távoljárás, számára csak álom marad, ha nem is olyan eleven, mint látomásai, de sosem les rá képes. Emiatt sírt egy keveset, úgy 3-6 órát, ki emlékszik már? Ekkor kapta ajándékba az akkor tenyérnyi kismacskát, akit azonmód a sarokba szorított, és közölte vele, hogy utálja és nem is kell neki, mehet isten hírével, vagy anélkül, de húzza el a vörös seggét a szobájából. Ám a macskusz maradt, és megkapta az oly találó Il Signore nevet. Hogy mennyi idő alatt estek szerelembe? Talán eltelt fél nap, de lehet ismét csak 3-6 óra. Azóta a szebb napjaiban még kandúr Maine coon, a maga 12 kilójával, és majd harminc centijével, vidáman oson a lány mögött, amikor nem lusta ahhoz is, hogy felkeljen és a kaján kívül másért könyörögjön. Igaz, ez a fajtája a nagyra becsült macskáknak, az Ősi kapuk őrzőinek, nem igazán nyávog, sokkal inkább csak berreg, és kurrog, de ezekből kismillió fajtát el tud szolimizálni. Eby a legtöbbről tudja mit szeretne, ám Az Úr, néha okoz kellemetlen és megesik, hogy kellemes meglepetéseket is. Ám csak azért nem dobta ki, mert édesanyja tett egy ígéretet is a lánynak, hogy megtanítják vezetni, ha már távolra nem is, de közelre tudjon gyorsan járni. Legott vezető leckéket vett, kiirtotta az összes tuját, letarolta a kerítést, eldöngölte a kukákat, de azonnal kiderült, ebben tehetséges lesz egyszer. Ám a vezetés sem veszélytelen, mert a lány undorodik a vértől; látványától, illatától, mélyebben a témába mélyedésétől. Késedelem nélkül felveszi a viadukt formát, és elájul. Így egy percig sem meglepő, hogy kialakult a fóbiája mindattól, amihez a vér említése kötődik. Ha megvágja az ujját, simán elájul, amíg valaki nem kezeli, magához sem tér, vagy a háta mögé dugja vérző végtagját, és visítva rohangál körbe-kasul. Ebből kifolyólag nagyon érzékeny az étkekre is, amit magához vesz, semmi véres hús, jó anélkül is, ha nincsen benne hús, ha meg már... akkor csirke, vagy pulyka, annak is a melle, de semmi cafrangos, vagy zsíros, vagy disznó, marha... Igazi ínyenc, amivel mindenkit az őrület határára kerget, ha az anyjáról van szó le is löki, rosszmájú megjegyzéseivel. Otthon azt mondták, eljött az ideje, hogy emberek közé keveredjen, mintha eddig nem tette volna. Talán az is baj volt, hogy a társaság ami a szívéhez nőtt nem tetszett a szüleinek, így előzetes megbeszélés alapján, felzárkóztató tanulással és vizsgákkal Martion falai közé száműzték. Sorsszerű volt hát, hogy a családi fészekből legkésőbb kiröppenő fióka a lázadás útjára lép, rátört a világfájdalom, s legott kikönyökölt a szemén a változás gonosz démona. Két teljes hétre átköltözött gyermekkori barátnőjéhez, akivel bejárták a várost, és haza már egy olyan lány tért, akit a szülei nem akartak az ajtón beengedni. Orrában apró karika lóg középen, mint valami kopogtató, az anyja így is hívja, valamint átlövette a nyelvét, és az ajkát is. Mindezt ájult állapotban, mert azonnal padlót fogott, amint meglátta a tűt. Szóval lázadásnak indult, de azóta megszerette ezt a vagány benyomást keltő játékot. Középosztálybeli szülei minden igyekezete ellenére a lány felvette a mély, depresszív életmódot, még annak ellenére is, hogy nem lenne rá jellemző, hogy eret vágjon magán, vagy esetleg máson, lévén meglehetősen békés természetű, és jó szóval még kezelhető is.

Egyéb információk:
Regisztráció időpontja: 2012.02.15. 15:13:07

Üzenet küldése