Életem
Érdekes, az ember élete miféle fordulatokat tud venni. Két talan lányaként nevelkedtem, mint egyedüli gyerek. Apám szerette a sört, hát gyakran küldte anyámat a hűtőhöz érte vagy épp engem. Már öt évesen is tökéletesen tisztában voltam a dobozos és az üveges sör közti különbséggel. Az egyik hangosan csörömpöl, a másik fáj. Nekünk anyával, ha apa esetleg azt kap. Aztán tíz évesen kiégettem egyszer a kanapét, és nézd, kiderült, hogy mágus vagyok. Nem mellesleg, hogy a szüleim örökbefogadtak. A biológiai szüleimről csupán annyit tudok még most is, hogy édesanyám ukrán bevándorlóként érkezett Magyarországra már velem terhesen.
Lényeg az, hogy egy év múlva a Martionba kerültem. Érdekes tapasztalat volt, új világ, új szabályok, új valóság. Szerettem ott, mert megtanított másként gondolkodni, és ráébresztett a tehetségemre. Akkor szerettem bele végleg a rajzolásba és a graffiti művészetbe.
Érettségi után többé nem mentem haza. Nem akartam továbbtanulni, sosem volt tervben, nem szerettem a korlátokat, mikor voltak. Az utcán alkotom, az az én igazi valóm, az én világom. Hogy miből élek? Abból, ami van. Ha pincérnői állás akad, azt vállalom, ha takarítani kell, abból élek. Voltam már sok minden eddigi életem során, mint gyerekcsősz, irodista, lótifuti, voltam már sok órát tűző napon kukoricát címerezni, ápoltam már idős hölgyet a halálos ágyán. Mindent meg kell tapasztalni, és persze valamiből élni is kell, még ha nincs is sok igényem.

Algernon
Picasso egyszer azt mondta: "Tanuld meg a szabályokat, akár egy profi, így tudod majd művészként megszegni őket".
Algernon nem csak egy név, ő egy fogalom. A boldog tudatlanság áldása és az intellektus fájdalma. Algernonnak lenni annyi, mint megtapasztalni ugyanazt a jelenséget a spektrum két végéről. Nincs jó és rossz pólus, mert egyik sem létezik a másik nélkül. Nyitott szemmel kell járni a világban, felismerni, hogy mi az, amit éppen megélsz. Persze nem mindenki ilyen, ezért van a művészet. Mi meglátjuk, kifejezzük, megalkotjuk, akár egy apró elemet. Aki látja, olvassa, hallja, érzi, amit alkottunk, magához veszi ezt, beépíti az energiáját önmagába, miközben az eszköz kimerül. Ezért nem lehet folyton alkotni, töltekeznünk kell, ihletet találni, hogy azután újra kiadhassuk magunkból.
Lásd másképp a világot, lásd részleteiben, lásd egyben. Alkoss újat, alkosd magadat. Fogyj el és nőj meg újra, mint a Hold. Sose tűnj el egészen.
Aki ismeretes az utcai művészetben, már hallott erről a névről. Ott van a házak falán, az aszfalton, a kerítésen. Mindig egyedi, mindig újszerű, mindig van mondanivalója. Valaki graffitinek hívja, de igazából ez az utca hangja, az egyszerű ember szórakoztatása.

Jellemem
Talán őrültnek tűnök. Talán az is vagyok. Egy kicsit illik őrültnek lenni egy ilyen világban. Csapongok, mint egy méh, virágról virágra szállok. Ha meztelenül támad kedvem megfürödni a Dunában, nem fogom vissza magam. Ha csokira áhítozom, hát veszek egy táblával. Ha érdekel, milyen érzés a lábam alatt a kavicsos út, hát levetem a cipőm, mert mindent meg akarok tapasztalni, kifordítani és úgy is megtapasztalni. Másképp látni. Sok pontból sokfelé figyelni.