"Ha az élet matek óra volna, én ellógnám."

Eltelt 29 év, és Emma még nem sokat tud felmutatni. Karrier? Az nincs. Pasi? Most épp az sincs. Gyerek? Ugyan már...

Tíz éve költözött Pestre, amikor gazdasági fősulit kezdett a szülei unszolására, de két szemeszter után kipenderítették. Azzal nyugtatta magát, hogy ez nem az ő életútja lesz, úgyhogy nem kell aggódni. Majd kitalálja, hogy mit akar az élettől. Egy évig utazgatott a világban és ezt borzasztóan szerette. Aztán anyu és apu nem pénzelték tovább a "keresem önmagam" akciót, úgyhogy ismét hazajött. Rögtön elkezdett egy művészeti sulit, amiben szülei már úgy reménykedtek, mintha az lett volna Emma utolsó esélye, hogy normális ember legyen belőle. Kiderült, hogy nem elég, ha felfest két hipster pacát a vászonra. A művészettöri, meg a filozófia sem érdekelte, mikor a vizsgákra került a sor. Hiába tudta, hogy felelősségteljesen össze kellene szorítania a fogát és megszerezni a fránya krediteket, mégis elhasalt az összes vizsgán. Eljátszotta a sokadik esélyét, úgyhogy nem ment haza Sárvárra, ahol a családja él. Inkább Pesten maradt és megpróbált a saját lábára állni. Volt hostess, statiszta, kasszás. A legkomolyabb pozícióban félévig dolgozott egy irodaszereket forgalmazó cégnél, ahol kapcsolattartóként kellett egy számítógép előtt dekkolnia. Aztán kikötött a belvárosi kocsmák egyikében pultosként. A munkát úgy szerezte, ahogy az életben mindent. Gondolt egyet, lesétált az első beugrónál egy csehóba a Blahán és megkérdezte nem kell-e segítség. A tulajdonos meg azt mondta, két hete nyitottak és még addig sem jutott el, hogy hirdetést adjon fel, a család segítette ki eddig. Így Emma önmagához híven, a legnagyobb nyugalommal, szép lassan megtanult sört csapolni, fagyasztott péksütit sütni, meg kikeverni néhány alapkoktélt. Cserébe a tulajjal egész jó barátságot kötöttek, esténként érdekes emberekkel találkozik és megkeresi a pénzt mindenre, amire a minimál életvitelhez szüksége van. Ráadásul a sör meló után ingyen van. Tökéletes.

Ami pedig a magánéletet illeti, mindent összevetve hiányzik belőle a veszélyérzet. Nem gondolkodik azon, hogy ketyeg a biológiai órája. Különösebben azzal sem volt baja, mikor volt férfi az életében és azzal sem, ha nem. Nem érzi a társadalmi nyomást, hogy már családot kellene alapítani, vagy legalább dolgozni az ügyön. Rettentően szétszórt. Dupla olyan lassan halad a kitűzött céljai felé, mint az őt körülvevő rohanó világ. Mintha folyton csak álmodozna arról, hogy egy nap majd csinál valami eszméletlen király dolgot, ami fennmarad az utókornak.

Még mindig albérletben lakik, három másik lánnyal. Az esetek többségében nála van a legnagyobb rumli, és őrületbe kergeti vele a többieket, hogy szanaszét hagyja a mosatlan ruháját. A szabadnapjait képtelen hasznossá tenni. Órákig elvan a tumblr mélyén fotókat nézegetve, mellette tök feleslegesen pittyeg néhány chat ablak. Csak úgy háttérzajnak pörög a Youtube-on egy "ayway" szám. Az ágya fölött hatalmas keretben kivágott fotók, újságcikkek absztrakt káosza. Nappal alszik, este dolgozik és ezt a lehetetlen menetrendet remekül tükrözi a szobájában megtelepedett felfordulás. Ebből a rendszertelenségből bőven jutott a fejébe is. Minden héten kétszer-háromszor eldönti, hogy diétázni fog és szorgosan eljár edzeni. Aztán a boltba szembe jön egy szemét módon csábító sajtos chips, vagy az az új fajta oreo, amit a tévében is reklámoznak. Úgyhogy majd holnap elkezdi...nem késett le semmiről, ugye?

Nem mellékesen Emma teljesen átlagos talan családban nőtt fel, talan iskolába járt, talan barátokkal. Hallott már a mágiáról, Disney mesékben. Egyszer egy pasas ezzel ámította a kocsmában, hogy mágus. Jót nevetett rajta és megkérte, hogy akkor varázsoljon neki pofátlanul nagy jattot!