Sok embert szeretek, de nem mindenkit.
Sok mindent megbocsájtok, de nem mindent.
Gyorsan felejtek, de nem mindent.
Nem vagyok bosszúálló, de sok mindenkit megvetek.
Akit szeretek az tudja, akit nem szeretek az érzi.
Az igaz barátokért keresztül megyek a poklon, a többieknek meg megmutatom, hogy hol van az.


Ez vagyok hát, amit a kép mutat… állapítom meg csodálkozón. Immáron tizenhat évesen állok itt előttetek. Az évek során rengeteg változáson mentem én is keresztül, mint ahogy ti is. Kezdjük csak az elején. Januári születésű vagyok, a vízöntő jegyében születtem. Azt mondják, ez a jegy a legszínesebb jellemében. Van egy olyan érzésem, hogy erről nem kell túlságosan sokat mesélnem. Ugye?
A szüleim második gyermekeként lettem én. Van egy tizenkilenc éves bátyám, akivel imádjuk egymást. Ja igen, és ami a legfontosabb, amit még nem említettem: szerbiai születésű vagyok. Igen, mielőtt megkérdeznéd, arrafelé is vannak varázslók… Fél életemet a vajdasági városkában, Zentán töltöttem. A gyermekkor. Semmihez sem lehet hasonlítani, azt hiszem! Életem legszebb évei voltak azok, amikor még szabadon játszhattunk az utcán, rohangáltunk, fogócskáztunk… aztán hirtelen váratlan fordulat köszöntött be. Csongort felvették a Martionba, én pedig egyedüli gyermek maradtam otthon. Szerettem volna utána menni, a szüleimet nagyon sokat nyaggattam, piszkáltam, hogy mikor lehetek már én is olyan, mint ő. Aztán 2008-ban eljött a lehetőség. A testvérem rengeteget mesélt nekem az iskoláról, a Lorton ösvényről és nagyon bíztam benne, hogy majd én is oda kerülök be: a Lelkek Tükre mégis másként gondolta. A Neredin ösvényre kerültem. Kis ideig bánatos voltam e miatt, de aztán rájöttem: semmi sem véletlen. Tökéletes helyre kerültem, rögtön barátokat is szereztem, akik a későbbiekben segítettek, velem voltak, amikor kellett.
Az első négy év. Elmúlt. Már elmúlt! Az idő irtó gyorsan elrepült a fejünk felett. Tisztán emlékszem, elsőben mennyi felfedezni való állt előttünk, mára pedig szinte minden kis zugát ismerjük az iskolánknak. Mi már akkoriban is merészek voltunk, barátokkal rengeteg csíny keretében nehezítettük meg az itt lakók életét… Majd eljött az első csók; az első, második, harmadik barát és a sokadik csók. A jegyeimet szépen alakítom, igyekszem megfelelni a szüleim elvárásainak. A jövőre nézve, rengeteg ötletem, elképzelésem van már, és úgy hiszem, hogy van bennem elég erő, hogy teljesítsem is őket.