Menü
Martion Szerepjáték - valósidejű, fantasy alternatív jelenben játszódó fórumos szerepjáték

Útmutató a Martion Szerepjátékhoz
Jegyzetek

Bonnie Anderson

 
Beosztása: Fejvadász
Nem:
Életkor: 24 (születésnap: augusztus 18.)
Testalkat: Szinte meglepő, hogy 178 cm, még hosszú, vékony lábaival is.
Vonások: Magas, erős csontozatú homlok, határozott vonalú járomív, apró száj és orr.
Szem: Tengerkék
Haj: Szőke a lehető legkülönbözőbb árnyalatokban, és egyenes, mint a cövek, de szereti behullámosítani.
Általános öltözet
Tipikusan az a nő, aki mindegy, mit vesz fel, úgy is remekül áll rajta. Ki mondta, hogy nem lehetsz dögös, csak mert be kell piszkolnod a kezed?
Első benyomás, kisugárzás
Önbizalom sugárzik a legutolsó porcikájából is. Tudja, mit akar, tudja, hova megy. Közösségben ő az univerzum közepe, aki kényelmesen hátradől, míg a koktélt hozzák neki. Imádja feszegetni a határokat, addig tologatja, amíg tűréshatárra érkezik, és néha még tovább is.

Leírás



1997. szeptember

Apa azt mondja, vezessek naplót. Hülyeség az egész! Csak mert ellöktem a hülye Madisont. Azt mondta, hogy az anyukám elhagyott, mert egy – apu azt mondta, ezt a szót én sem használhatom – vagyok. Az oké, hogy ezt gondolja, de senki ne mondjon rólam ilyet! Egy hét, és úgy is megint tovább megyünk. Mert ugye egy hónapnál sehol se időzünk többet, de nekem tetszik így. Nem kell olyanokkal kedvesnek lennem, akiket rühellek.
1998. szeptember

Végre rendes suliba járhatok! Tanítanak nekem normális dolgokat is, nem csak a buta matekot. Apa szerint egyszer még nagyon jól jöhet, de szerintem ez baromság.
A kotyvasztás nagyon izgalmas! Egy pici ebből, pici abból, és bárkit ráveszel, hogy teljesen hülyét csináljon magából. Olyan igazi vásári majmot. Az a Lola meg is érdemelte, olyan kis naiv. Nagyon vicces, hogy azt hiszi, barátok vagyunk.
Persze továbbra is költözködünk apa munkája miatt. Minden nap illan velem, mert nem lakok bent. Apukám embereket keres meg más embereknek. Jó, mi?
Kaptam az egyik tanártól egy apró kis üveg tigrist. Tudod, az a típus, ami szépen csillog, de sehova sem illik a lakásba, úgyhogy végül valami poros polcon végzi.

2000. augusztus

El kell égetnem. Mindent, amit eddig írtam három év alatt. Nem értem, de nem kérdezek, mert apa azt mondta. Minden nap egy pár lapot, szép sorjában. Elégetem őket szépen, cserébe ő elvisz engem vadászni. Azt pedig nagyon nagyon szeretem. Csak a tüzet utálom, de nagyon! Megkérdeztem, nem áztathatnám-e el inkább, de nagyon rondán nézett rám. Na, azt se szeretem, borsódzik tőle a hátam. Pedig ő mondja mindig, hogy használjam a tradícióm! Remélem egyszer majd olyan jól fog menni, mint neki. Na, majd eldugok egy pár oldalt.
2000. október

Elejtettem egy szarvast! Én, egyedül, és hihetetlen volt! Nagyon egyszerű volt, csak elárasztottam a tüdejét, ahogy apa tanította. Kicsit azért szenvedett, de azért gyorsabb volt, mint hittem, hogy lesz. Nem sokára már jobb is leszek ebben, mint apa! Éreztem a sebesen áramló vért a rémülten verő szívében. Vártunk, és figyeltük a változást a szervezetében.
Azután apa elmondta, hogy nem csak megkeresi az embereket. Megöli őket, mert fizetnek érte neki. Fura, nem? Milyen könnyű megvenni egy emberi életet, csak ismerni kell a megfelelő személyeket.

2001. augusztus

Születésnapom volt ma. Már nem számít, mit írok ide, a papírra, mert mostantól nem dugdosom tovább őket. Elégetem, ha irtózok is a tűztől, mert talán eszembe juttatja, hogy mi forog kockán. Pedig utálok félni.
Szóval szülinap. Apa vadászni vitt, de ezúttal nem szarvasra. Azt kérdezte, ha bárkit eltehetnék láb alól a világon, ki lenne. Mary Jones-ot mondtam, amiért egy kiállhatatlan picsa. Folyton keresztbe akar nekem tenni, mert egyszerűen nem bírja elviselni, hogy népszerűbb vagyok nála.
Pár óra múlva apa levitt a pincébe. Mary ott volt egy székhez kötözve. Én pedig csak néztem, és nem tudtam megtenni. Pedig apa rám parancsolt, de akkor sem ment. De ő megtette. Be akartam csukni a szemem, de nem hagyta. Azt mondta, hogy néznem kell, és az eszembe vésnem, hogy mások életével nem játszadozhatok következmények nélkül. Profi volt, tudta, hogyan álcázza balesetnek, hogy senki ne nézzen utána. Maryről el is lehetett képzelni. Értett hozzá, hogyan rejtse el, és engem is megtanított rá.
Sírtam. Gyűlöltem azt a hülye libát, de sírtam érte. Milyen rémesen nevetséges!
Egy hét múlva összecuccoltunk és elköltöztünk messzire. Soha vissza sem néztem.

2002. május

Szóval ilyen érzés? Szúr a mellkasom, ég minden egyes porcikám és sejtem, pedig egyáltalán nem fáradtam ki. Férfi volt, fehér, harmincas. Tartozott valakinek. Apa szerint persze nem kell tudnom az okát, mert nem az a dolgom, hogy tudjam, de nekem akkor is szükségem van rá. Olyan egyszerű volt. Nekem legalábbis túl egyszerűnek tűnt. Csak úgy elhagyta az ereje, mint mikor egy elem lemerül. Megfulladt és meghalt néhány perc alatt. Még csak nem is erőlködtem igazán.
Apa szerint ezt a módszert egy ideig nem használhatom, mert feltűnő volna. nem baj, lesz másik. Van ezer féle. Még maradunk itt a városban, szerinte meg kell tanulnom kezelni, nem kimutatni. Játszani az emberek előtt. Azt is mondja, hogy túl csendes vagyok, és ideje a réginek lennem, mert ez így nem mehet. Nem hiszem, hogy olyan leszek még, de fejlődök.

2005. július

Az ember komolyan azt hinné, hogy végezni a gimivel totálisan semmiség ahhoz képest, hogy pénzért csinálsz ki embereket. Hát hagy áruljam el, hogy ez utóbbi jóval könnyebb. Persze ez egyéni vélemény. Folytonos költözködés, végtelenül unalmas magolás, és még apád is folyton a sarkadban lohol, hogy tudod-e már az anyagot.
Arról nem beszélve, mennyire idegesítő, ha a pasijaidat nem viheted fel szobára, mert a hydromágus apád egyetlen, gyilkos pillantásától mind eliszkol az ellenkező irányba. Nem mintha félteni kéne engem…
Viszont ami abszolút nevetséges, és lehetetlenül borzalmasnak találom az az, hogy apa szerint manadinamikát kéne tanulnom felsőoktatásban. Hát most szóljak hozzá, úgy is az lesz, amit ő akar. Komolyan, jobban értek hozzá, mint bármelyik pojáca! Gyűlölöm, ha ugráltatnak, de úgy is megcsinálom, mert azt mondta.

2010. szeptember

Életemben először egyedül indultam vadászni. Ezt kaptam apától, mert sikeresen lediplomáztam. A vadászat izgalma, a remegés a csontjaimban, semmihez sem fogható. Hatótávolságba kerülsz, felméred a védelmet, a lehetséges ellenállást, és a lehető leghamarabb támadsz. Szerencsés esetben csak néhány perc, de igyekezned kell, hogy ne hívjon segítséget, hogy ne lásson meg. Hogy zavart legyen halála pillanatában.
Nőstény. Egy hetven, jó, ha ötven kiló. Könnyű prédának tűnt, olyan növényzabálónak. Csak magamra számíthattam, csak én voltam.
Talán kicsit csalódott is voltam, amiért ennyire átlagos. A hátterében sem volt semmi érdekesség. Unalom, fájó, amitől a legjobban tartok! Csak pillanatok voltak, esküszöm. Pillanatok, mert gyorsan végezni akartam. Akkora mentális lökést kaptam, hogy a fejem fájdalmasan koppant a falon, és a préda észrevette a vadászt. Egy rohadék pyro volt az a ribanc. Néhány másodperc alatt zajlottak a dolgok, és azt hittem, az életembe fog kerülni ez az egyetlen hiba. Eszelősen nagy hiba, de akkor is! A ruhám lángra kapott, én bepánikoltam. Szégyenszemre a földön hemperegtem, hogy eloltsam a tüzet magamról, és nem bírtam koncentrálni. Pedig kellett, nagyon kellett.
Meghalhattam volna. Olyan könnyedén, ahogy egy bozóttűz pusztít el egy egész erdőt. Megúsztam harmadfokú égési sebekkel. Még most is remegek, a kézírásom szinte olvashatatlan. Úgy is elégetem. A torkom száraz és kapar. Egy hónap, mire begyógyulnak a sebeim, de talán nem lesz nyoma. Kizárólag a szerencse mentett meg, amire nem hagyatkozhatom. Egyetlen pici értágulat az agyában, ahol meggyengült a fal. Teljes erőmből löktem neki az áramlását, és egyszerűen kidurrant, mint egy lufi. Apa elrendezett mindent, de nem elégedett. Nem tudom, lesz-e az valaha.

2011. február

Belejöttem ebbe is, mint kiskutya az ugatásba. Szeretem csinálni, egyszerűen csak imádom az izgalmat. Apa szerint túlságosan is, és egyszer még ez lesz a vesztem. Lehet, hogy igaza van, de mit ér az élet, ha unalmas vagy? A tradíciómat is imádom használni. Valamit valamiért, ha már a fizikumom nem túl jelentős, igaz?
A jó öreg szigetország. A gondolatot is imádom, hogy mindenhol víz vesz körül, mármint ezt a kis földparcellát. Isten óvja a királynőt, óvja a Queen B-t!

2011. augusztus

Elkapták. Elkapták és vége. A nyaka kitörve. Nincs az a mágia, ami… de, van. De az már nem ő. Ott kellett hagynom. Van egy számlánk ilyen helyzetekre. Pont erre. Erre készültem, és most mégis rémült kisállatként kuporgok ezen az apró ágyon egy olcsó motelben. Már nem nézi, már nem nézheti, de én… én írom tovább, és elégetem, ha megírtam. Megírom, alszok rá egyet, reggel elolvasom, és elégetem. Égnie kell, máshogy nem jó. Apa ezt akarná. Ha félek is a tűztől, égnie kell. Máshogy nem jó.
2011. szeptember

Egyetlen ember van, akihez fordulhatok most már. Üldöznek engem, ahogy apát is üldözték. Mert nem sikerült a küldetés. Nem készültem fel rá, nem kaptam elegendő instrukciót, és… Ki akarnak csinálni azok a szemetek, hogy minden hozzájuk vezető nyomot eltüntessenek. De el kell mennem hozzá. Apám nem helyeselné. El kell tűnnöm. Meg kell halnom…
2011. október

Az utolsó bejegyzésem életemben. Megtaláltam őt, meg van Enfant. Holnap felkeresem, és ha minden terv szerint halad, eltűnök az életből. Semmit sem tudok azon kívül, hogy nem bújhatok örökké. Apa mindig azt mondta, ne kötődjek semmihez túlságosan, mert egyszer majd elveszítem. Igaza volt, mert ő itt hagyott. A francba.
2013. október

Magyarország. Most komolyan? Kis, sáros pocsolya Európa földjébe döngölve. Nem, tévedtem, az valamelyik környező ország. Ez itt még csak nem is pocsolya, hanem… egy csepp ronda, sáros szennyvíz a tengerben. És mi ide megyünk. Persze, hogy közöltem Enfant-al! Aki hergeli az oroszlánt, ne csodálkozzon, ha utána nyöszörögve fekszik az ágyán, és írni is alig képes. Azért sokszor eszembe jut apa. Utálta volna, hogy ezt csináltam magammal. De én nem vagyok kész a föld alá kerülni, mint ő. Nem köszönöm, nekem tetszik a futkosó kis etetők szaladgálása az utcákon éjszaka, a pezsgés, a tengernyi önként kínálkozó. Egyszerűen arra születtem, hogy ezt a földet járjam. És a munkámra. Így még hatékonyabb fegyver vagyok, mint mikor éltem. Magyarország. Sárbogarak földje, hát legyen. Veszek egy Budapest térképet…



Aktuális állapot:

Egyéb információk:
Regisztráció időpontja: 2014.02.08. 00:27:24

Üzenet küldése