Menü
Martion Szerepjáték - valósidejű, fantasy alternatív jelenben játszódó fórumos szerepjáték

Útmutató a Martion Szerepjátékhoz
Jegyzetek

Borondza Lőrinc

 
Beosztása: Hegedűművész
Nem: Férfi
Életkor: 25 (születésnap: február 18.)
Testalkat: Nagyjából 175 centi és kifejezetten vékony. Pont az a típus, akiről úgy gondoljuk, hogy a szél is könnyedén elfújja.
Vonások: Kifejezetten lágyak, szinte már kisfiúsan bájos. Bőre nagyon sápadt, szinte már hófehér és sehol egy anyajegy vagy szeplő rajta.
Szem: Nagyon-nagyon világoskék.
Haj: Szinte tejfehérnek mondható, hosszú, egy kicsit hullámos.
Általános öltözet
Szereti a selymet, a zakókat, az öltönyöket, az egyszerű ingeket, de nem zavarja, ha van rajtuk valamiféle egyszerűbb díszítés. Alkalomadtán bocskai zakót is látni rajta, ha épp olyan hangulat fogja el. Nem tud azonosulni a kor öltözködésével, de akad, mikor enged a nyomásnak és hajlandó felvenni farmert vagy egyszerűbb pólókat, már azokban látványosan feszeng.
Első benyomás, kisugárzás
Könnyen megakad rajta az emberek tekintete, eléggé feltűnő halovány bőre és világos hajzata miatt. Ennek ellenére, ahogy alaposabban szemügyre veszik, máris pozitívabb kép alakul ki róla, főleg az után, hogy megszólalt. Létszik, hogy egy művelt emberről van szó, elég hamar szóba jöhet művészi vénája, ami a zenében nyilvánul meg - ezen témakörben könnyen szóra bírható. Viszont mintha folyamatosan kerülné azokat a kérdéseket, amik a múltját feszegetnék. Ennek ellenére ez mégse szokta zavarni az embereket - főleg, ha a kezébe kap egy hegedűt is.

Leírás

"Mi is a zene? Ez a kérdés órákon át foglalkoztatott, mielőtt múlt éjjel nyugovóra tértem volna. Maga a zene létezése is csodálatos dolog, mondhatni maga a csoda. A gondolat és a tünemények között elterülő birodalom. Mint egy megfoghatatlan közvetítő közeg, szellem és anyag közt lebeg testetlenül, mindkettőhöz kötődve, mégis különbözve azoktól. Szellem, de szellemként kötődik az idő mérhetőségéhez. Anyag, ám anyagként nélkülözi a teret." - Heinrich Heine

Figyeled... mintha valakire emlékeztetne, de meg nem mondanád kire. Ő pedig csak ül ott, figyeli az előadást, vagyis úgy gondolod, hogy figyeli - mintha közben valamire koncentrálna, egyszer-egyszer egy fintor fut át az arcán. Arra tippelsz, hogy esetleg azért, mert kiszúr egy-két hamis hangot, vagy esetleg valami más jutott eszébe? Sejtelmed sincs, csak találgatsz. Nem sokkal előttetek két lány beszélgetésbe kezd és látod, ez megint nincs az ínyére. Úgy gondolod, hogy ez csak természetes, az utolsó sorok egyikében nem feltétlen a legnagyobb érdeklődők bújnak meg - inkább iskolások, akiket a tantestület vezényelt ki, hogy hallgassák meg az előadást. Theobald Lőrinc est, a férfi néhol kötelező tananyag, nagyobb élmény így, élőben hallgatni a művész híres szerzeményeit mint felvételekről.
Tehát fél szemmel figyeled, ahogy ő egyre rosszkedvűbbé válik, majd lassan előre hajol és az egyik hölgy vállára teszi a kezét. Mosolyog, kedves szavakkal kéri őket, hogy talán halasszák későbbre a megbeszélést - meggyőző. Megállapítod, hogy nagyon meggyőző, hiszen a lánykák rögtön hebegve kérnek elnézést, majd fordulnak vissza a színpad felé, ahol egy újabb darab kerül előadásra.
Pontosan tudod, hogy nem kellene ennyire nézned, elvégre nem emiatt vagy itt, mégis, valamit nem bírsz kiverni a fejedből. Úgy sejted, talán csak a képzeleted játszik veled, mégis eldöntöd, hogy majd otthon felcsapod azt a bizonyos könyvet. Tény, nem készült sok festmény a művészről, mintha direkt kerülte volna ezeket - de azokról is azt mondják, hogy elnagyolt darabok. Nem lehetsz biztos benne...
Az előadás végeztével úgy érzed sietned kell, van egy kis rossz előérzeted, de ennek se akarsz engedni. Biztos vagy benne, hogy már túlságosan is paranoiddá váltál - végül mégis minden kétséged eloszlik, mikor megpillantod a kocsidnak támaszkodó alakot. Biztos vagy benne: ahogy te figyelted őt, ő ugyanúgy téged - csak te ezt akkor nem vetted észre. Már nem is kételkedsz abban, hogy vámpír, de a másik felvetésedben sem. Ő az. De mégis... mi történt vele az elmúlt évszázadban?

"Elmúlhatunk, de cselekedeteink nem tűnnek el nyomtalanul, örökké élnek az örökké tartó eredményekben és következményekben. Vándorok vagyunk, de lépteink nyomát nem fújja el a szél, semmi sem történhet, ami nem a múlt következése lenne, hiszen a jövő is csak a múlt folytatása." - Jules Verne


Aktuális állapot:

Egyéb információk:
Regisztráció időpontja: 2014.11.17. 19:29:37

Üzenet küldése