Menü
Martion Szerepjáték - valósidejű, fantasy alternatív jelenben játszódó fórumos szerepjáték

Útmutató a Martion Szerepjátékhoz
Jegyzetek

Clemens von Schwanstein

 
Beosztása: Építészmérnök
Nem: Férfi
Életkor: 27 (születésnap: szeptember 17.)
Testalkat: Magas, vékony férfi, látszik hogy sosem végzett kemény fizikai munkát.
Vonások: Szabályos, finom vonásai vannak, némi férfias arcéllel.
Szem: Zöld
Haj: Félhosszú, szőke
Általános öltözet
Remekül alkalmazkodott a világ változásához, farmert és zakót hord, vagy egyszerűen csak nonfiguratív mintájú pólót. Általában egy nagy méretű oldaltáskával látni, amiben rajzfelszerelését hordja, hogy bárhol bármikor alkothasson.
Első benyomás, kisugárzás
Kellemes benyomást kelt, gyönyörű fiatalember. A modora művelt, kifinomult, remek társaság, akivel el lehet beszélgetni könyvekről, filmekről, színházról vagy építészetről. Legtöbbször egy vázlatfüzettel lehet mindenhol látni.

Leírás

Mit írhatnék Neked... Tetszene ez a világ, ahogyan alakult. Úgy lett, ahogy mondtad is... Az emberek lassan rádöbbentek, hogy nem az határozza meg az embert, hogy hová született és hogy kit szeret, hanem az, amit letesz az asztalra. Ha most kezdhetnénk újra...

A mi lenne haval kezdődő mondatoknak nincs értelme. Ahogy Atyám mondta már sokszor nekem. Ahogyan annak sem, hogy leveleket írok Neked. De az életben nem mindennek van értelme, legalábbis nem több, mint az egyén szórakoztatása, vagy pusztán az önkifejezés.

Tanítok a Műegyetemen. Olyanoknak adok órát, mint én, akiknek nincs esélyük másképp. Persze más világ ez, de önbizalmat, és támogatást, megerősítést adhatok azoknak, akiknek csak egy lökés kell, hogy változtatni merjenek. Az egyik első tanítványom idén kezdte el az építészmérnöki kart. Olyan hálás nekem, mintha én egyedül lennék felelős ezért, s nem az ő kemény munkája feküdne benne. Büszke vagyok rá, örülök, hogy valamit elértem nála.

A kis Reginald napról napra nő, és egyre komiszabb. Elkényeztetett gyerek lett, amilyen te is lehettél. De mellette mindig ott leszünk mi, és nem hagyjuk, hogy őrültségeket tegyen. Még a Mester is, úgy hiszem igazán szereti, a maga módján.

Találkoztam Lóci családjával... Láttam táncolni a kislányt, és hallottam játszani a fiút. Olyan törékenynek tűnnek, nagyon hasonlítanak rá. Remélem egyszer Mefisztó is megenyhül felé, és megengedi, hogy elbeszélgessen velük. Ha volna utódom, úgy hiszem én is látni kívánnám hová fejlődik, és segíteni akarnám. Persze... sem neked, sem nekem nem született soha gyermekünk, tehát nekem nincs miről gondoskodnom, talán csak egy... a kastély...

Szeretett Ludwigom, írhatnék még, de Adeleid már nyúz, hogy fonjam be a haját. Mi mást tehetnék? Ilyen, ha egy családban él az ember. Nem számít milyen különbözőek vagyunk, mi öten összetartozunk.

"Örökké a Tiéd, örökké az enyém, örökké a Miénk."


Aktuális állapot:

Egyéb információk:
Regisztráció időpontja: 2014.11.17. 22:20:01

Üzenet küldése