Nem: Férfi
Életkor: 48 (születésnap: augusztus 16.)
Testalkat: Férfiak között azért meglátni, hogy nem ideális. Centikben kifejezve egy erős 175-ös, és átlagos alkatú.
Vonások: Az afroamerikai sztenderdnek részben megfelel sötét a bőre, szélesebb az orra és vastagabbak az ajkai, de az elődei valószínűleg keveredtek már egy keveset, ugyanis mégsem teljesen átlagos. Azért nem kifejezetten jóképű, de sokszor szakállas.
Szem: Távol ülő barna, valamennyire mandulavágású. Gyakorta visel ilyen-olyan szemüveget.
Haj: Fekete, sűrűgöndör. A formáját tekintve hosszabb, vékony afrofonat vagy a rövid, oldalt bevágott (mások által "sávbanharapott"-nak titulált) formával él. Marhamodern.

Általános öltözet
Olyan nincs. Nem lehet nem kiszúrni. Nagyon extra, nagyon modern divatot követ, ha egyáltalán ezt követésnek lehet nevezni. Valaki a harsány színek, vagy a merész formák ilyetén bevonását az öltözködésbe ugyanis már ízléstelennek is titulálja. De nem, kérem. Nem ő az útszéli hobó, aki a nyakába vesz egy vécéülőkét is, ha ez akad kézre. Ez már művészet. Még, ha egy darab inget és farmert is vesz fel, azzal is üzenni kíván valamit.

Első benyomás, kisugárzás
Az ember simán lelazázná, de van egy olyan maróan érdektelen pillantása, amivel a sarokba tudja szorítani a pofátlanokat meg a haszonleső kis izéket. Nem most jött le a falvédőről attól még, hogy többnyire közvetlen. Amúgy tényleg nincs zabszem a sggében, nem kell félni.

Leírás
Csodálatos módon nem Magyarországon látta meg a napvilágot, de egy amerikai multicég kirendeltségvezetőjének, és nejének gyermekeként. A nyolcvanas évek végén települt ide a pereputty a nyíló piac miatt, szóval a kölyöknek egész jó esélyei voltak a csodálatos magyar nyelv elsajátítására. Az más kérdés, hogy másra nem is nagyon... A családból meg kell említeni, hogy a háztartásbeli anyuka a mágus, és természetesen jó családban a férj tud minderről, így lelkiekben is fel tudott készülni, hogy esetleg a gyerkőc is rendelkezik efféle affinitással. Szerencsére nem kellett semmi ilyesmit feldolgoznia, ugyanis a gyereknek megmaradtak a mágikus képességei azon a szinten, hogy ha ideges, szökőévente zenél a haja. Varázslatosan is kiemelkedő oktatás kár is volt belé.

Egyébként megfelelően szocializálódott általános, majd középiskolában is - szerencsére a jobbakban, mindenféle Waldorf, meg Montessori elvek szerint, hogy ne nyomják el azt a végtelen kreativitást, ami a búrájában mozog. Így egyfelől nem volt kétség, hogy normálatlan munkakörben fog érettségi után is elhelyezkedni per továbbtanulni. Ám azonban a sok mosolygósfejes iskolai értékelés, és a normális érettségi után sem állt cirkuszba, hanem "szolidabb" ihletgyűjtő évek után tért meg a mainstreamnek. Pár évig előtte még sokat járt fotózni, kortárs művészekkel haverkodni, meg tumtumzenés helyekre a roppant kifinomult zenei ízlése miatt.

Később valami miatt választott egy normális szakot a normális felsőoktatásban (BKF) merthogy az is kell az ember kezébe, annak ellenére, hogy ekkorra már kikristályozódott a gondolat, hogy ő bizony saját klubbot nyit, amiről hetedhéthatárban beszélni fognak, és nemzetközi befektetők versengenek majd érte, blabla, ahogy azt Móriczka elképzeli. Persze, elvégezte a humán erőforrás menedzsment képzést (szereti az embereket, na!), kiegészítve egy vendéglátás és idegenforgalommal, meg egy üzletvezetői OKJssal, hogy belekezdjen a grandiózus tervbe. De aztán rájött, hogy nem árt tőke, meg egyéb gyakorlati ismeretek is ehhez, ha frankó akar lenni. Szóval különböző nagyonzenés klubokba dolgozott be, sosem a nappali életformát ragadva meg. Az előremozdulási lehetőségei voltak inkább korlátozva, nem az hogy jó helyre csöppent, pedig, mint tudjuk, waldorf gyermekei nem akarnak keretezni. Szóval kihívások elé nézett a sokadik pultvezetői beosztása után. Persze a mágiához a "frankó, látom, tudom, be tudok menni" opciókon kívül még mindig nincs sok köze. Nem karistolta meg senki, se vámpírfoggal se egyéb karommal maradandóan, bár a főiskolai évek alatt rengeteg lehetőség lett volna rá. Nem volt egy felelős egzisztencia, de lassan növögetett a feje lágya a megfelelő keretek között. Azt sosem lehetett tagadni, hogy az ötleteivel meg az emberekkel marha jól tud bánni.

Nade, megragadva az előbb felcsapott gondolatot: most érkeztünk el körülbelül 2012 nyarához, amikor összeragadt a Rubens nevű jelenséggel. Összekapta magát, és bekopogtatott. Aztán győzködött, lazázott, komolykodott, kicsit nyalt (de csak mert szagot fogott), és megmutatta a referenciát. Ennyi, itt van. Nem volt könnyű, de szerinte elég jó a koncepció a maga nevében, és megfelelő keretek között folyik az ügyvitel. Szóval egy ideje itt rendezgeti a személyzetet, és foglalkozik a VIP vendégekkel, ami már több, mint ameddig szagolt az egyéb helyeken, tökéletesen is passzol hozzá. Azért néha még, a nosztalgia kedvéért, ha nem csapnak rá a kezére a főnökök, még a pultba is beáll.