Menü
Martion Szerepjáték - valósidejű, fantasy alternatív jelenben játszódó fórumos szerepjáték

Útmutató a Martion Szerepjátékhoz
Jegyzetek

Demeter Orsolya

 
Beosztása: Pincérnő, ELTE EMK - Mágus módszertan
Nem:
Életkor: 24 (születésnap: július 07.)
Testalkat: Apró és törékeny. Manapság már nincs ideje a tévés edzésekre sem, így cseppet eltunyult. Ettől függetlenül nincs elhízva, sőt! Gyanúsan a géneknek köszönheti.
Vonások: Kislányos, bájos, köszönhetően annak, hogy szinte mindig mosolyog. Vonásai lágyak, orra pisze.
Szem: Néha sötét, néha világos, de legtöbbször egyszerű csokoládébarna. Túl nagy és kerek, így olyan hatást kölcsönöz arcának, mintha mindig meg lenne ijedve, vagy mindenen csodálkozna.
Haj: Erős, vastag szálú, sötétbarna hajzuhatag. Kissé kezelhetetlennek bizonyul, de szeret rajta kísérletezgetni. Jelenleg erősen rajta van az új élet, új én szindróma, aztán ennek hevében vágatta le egészen a válláig, na meg váltott át egy vöröses árnyalatra.
Általános öltözet
Ruháit általában hangulat szerint kapkodja magára. Van, hogy szoknyát visel, van, hogy farmert. Amit éppen kényelmesebbnek gondol.
Télen pláne nem válogat, ilyenkor mindent magára vesz, ami melegnek néz ki. Nem érdekli, hogy fest bennük, mert inkább nézzék hülyének, mint, hogy megfagyjon.
A nyári ruhatára, már sokkal kiegyensúlyozottabb. Rengeteg szoknya, ruha, rövidnadrág, trikó és póló lapul a szekrényében. Igazi nyári lány.
Cipők terén viszont válogatós. Rajong a magassarkúkért, de nem nagyon tud járni bennük. Általában tornacipő, vagy balerinacipő van a lábán. Jó időben szandált visel, mert papucsban orra esik.
Első benyomás, kisugárzás
Első benyomásod róla; hogy nem annyi idős mint amit állít magáról. Túl kislányos, mind kinézetre, mind viselkedésre. Visszahúzódónak tűnhet, gyámoltalannak akár. Kissé hirtelen és szeleburdi, mondhatni szeles.
Önbizalomhiányban szenved, így nem fogja komolyan venni, ha bókolsz neki. Semmi magabiztosság nem ragadt rá, ám igyekszik változtatni ezen, csinálja is a tükrös önbizalomtuningot több és inkább kevesebb sikerrel. Ezzel együtt nem kis önirónia szorult belé az évek során, így ha orra bukik, nem fog zavarba jönni. Belenyugodott már a koordinációs hiányosságaiba, mint általában mindenbe, ami vele történik.
Ezen felül viszont már a kisugárzásán is megnyilvánul, hogy végtelenül kedves és meglehetősen naiv. Mindenkiben képes meglátni a jót... és igazából csak azt. Szépen ellensúlyozza az összes rossz tulajdonságot egy jóval, így könnyen a szívébe zár bárkit, azokért pedig ugye mindent!



1992. július hetedikén születtem, egy budapesti benzinkút személyzeti szobájában. (Természetesen orvosi segítséggel.)
Nem a legkiválóbb helyszín egy gyerek megszülésére, de a benzinkutas emberek nagyon segítőkészek. Anyukám és édesapám, többek közt ezt is megtanulhatták a születésem napján. Ahogy azt is, hogy nem mindig lehet hinni az orvosi műszereknek, amik azt mondják, fiuk lesz, mert lehet, hogy jön egy lány is.
Talán ezért vagyok balszerencsés, mert nem várt gyerekként jöttem a világra, Sebivel a hat perccel idősebb bátyámmal. Igen, ikrek vagyunk, de nem is lehetnénk különbözőbbek.
Legalábbis belsőleg. (Külsőre hasonlítunk, már ha a hajat, szemszínt és vonásokat vesszük.)
Én mindig is csendesebb és visszahúzódóbb voltam. Az életemet végigkísérő két ballábasság miatt, nem egyszer kerültem kellemetlen helyzetekbe, aminek az lett a következménye, hogy nem is akartam már kimenni otthonról.
Vicces volt, hogy bár ikrek vagyunk, ő hiperaktivitás miatt, én pedig a "magamba fordulás"-om miatt jártam pszichológushoz. Aztán kinőttem, bár nekem segített, hogy kiderült, apám után én is varázserővel rendelkezem. Igaz, elég gyérek a képességeim, de akkor is vannak. Sebi nem örökölte. Neki több jutott anyu génjeiből.
Ahogy bekerültem a Martionba, sokkal kiegyensúlyozottabbá váltam.
A Ferfex lett az ösvényem, amit meg is értek, tekintve, hogy már ahhoz is bátorság kell, hogy a bénaságommal utcára merjek menni.
Miután bekerültem és tanulni kezdtem, mindig sokat kellett küszködnöm a varázslatokkal. Egyszerűen nem sikerültek... Viszont próbáltam nem elszomorodni a gyengeségeim miatt, igyekeztem így is az iskolai közösség építő tagjává válni. Minden varázslattal megküzdöttem, tökéletesítettem addig, amíg nem sikerült teljesen. Az iskola maximalizmusra, tökéletesség iránti vágyra tanított. A jegyeim mindig kitűnőek voltak, a szorgalmam és magatartásom példás, bár nem akarok kérkedni. Nagy küzdelmek árán, de negyedikben megszereztem magamnak a Diákmentori posztot, ami után már valóban fontosnak éreztem magam. Minden szabályt betartottam és betartattam, tőlem aztán senki nem kapott kegyelmet. Hiába… komolyan vettem a dolgot.
Hál’ Istennek azért nem utáltattam meg magam senkivel. Igyekeztem mindenkivel jó kapcsolatot kialakítani és elég sok barátot is szereztem.
A szerelmi életemről viszont, inkább szót se ejtsünk. Volt olyan fiú, akiért több évig oda voltam, de a nagy bátorságom nem terjedt ki arra, hogy lépjek is. Azért én hűséges maradtam, és még azt a pár szerencsétlen próbálkozót is kedvesen elzavartam, aki akart volna tőlem valamit.
Az ötödik évem semlegességben repült el a fejem fölött, hogy aztán a hatodikat végig gürizzem.
Persze megérte. A rengeteg tanulás és a közösségtől való teljes elvonulás meghozta gyümölcsét, így szín ötös bizonyítvánnyal mehettem át a Csontváryba.
Grafika és Színművészet szak között vacilláltam egy darabig, végül az utóbbit választottam.
Azóta a Pesten lakom egy kis lakásban és miután kirúgtak a szemben levő kávézóból -azóta is fáj érte a szívem-, egy Balettcipő nevű kávézóban melózok.
Bár leadtam az önéletrajzom a 16-ba is, már csak mert ott ismerkedtem meg a barátommal, Bennel. De nem vettek fel. Ettől függetlenül Bennel együtt vagyunk és megvagyunk.
Illetve megvoltunk én azt hittem. Ám egy idő után alig volt időnk egymásra olyan dolgok mellet, mint munka, suli, család. Szóval egy párnapos szünet után végül szakítottunk. Így több, mint egy év után olyan hirtelen csap belém az egész hiánya, hogy azt hiszem képtelen leszek feldolgozni. Aztán úgy fest ez a 2015 nekem így indul, ilyen vacakul. Kitettek a suliból, mivel nem vagyok alkalmas színésznek. És... mit mondjak? Fogalmam sincs, hogy most mihez kezdek. Nulla életcél, nulla szerelmi élet. Azt hiszem mindent elölről kell kezdenem.
Viszont annyi boldogságom van, hogy ezzel nem vagyok egyedül. Nem elég, hogy ott van nekem Honi, hogy mindenben segítsen és fagyival várjon ha átmennék bőgni, megjelent Dorián is, egy lakással, ahová már költözöm is. Kell is a segítség, hogy sikerüljön újra magamra találnom.



Kapcsolatok


Leírás


Aktuális állapot:
Bal lábbal - Ügyesség Hopp most lefejelt egy gallyat, hopp most fennakadt egy bokron.


Egyéb információk:
Regisztráció időpontja: 2013.06.22. 18:01:46

Üzenet küldése