A regisztrációval elfogadod a Felhasználási feltételeket.

Menü
Martion Szerepjáték - valósidejű, fantasy alternatív jelenben játszódó fórumos szerepjáték

Útmutató a Martion Szerepjátékhoz
Jegyzetek

Demeter Orsolya

 
Beosztása: Pincérnő, ELTE EMK - Mágus módszertan
Nem:
Életkor: 25 (születésnap: július 07.)
Testalkat: Apró és törékeny. Manapság már nincs ideje a tévés edzésekre sem, így cseppet eltunyult. Ettől függetlenül nincs elhízva, sőt! Gyanúsan a géneknek köszönheti.
Vonások: Kislányos, bájos, köszönhetően annak, hogy szinte mindig mosolyog. Vonásai lágyak, orra pisze.
Szem: Néha sötét, néha világos, de legtöbbször egyszerű csokoládébarna. Túl nagy és kerek, így olyan hatást kölcsönöz arcának, mintha mindig meg lenne ijedve, vagy mindenen csodálkozna.
Haj: Erős, vastag szálú, sötétbarna hajzuhatag. Kissé kezelhetetlennek bizonyul, de szeret rajta kísérletezgetni. Jelenleg erősen rajta van az új élet, új én szindróma, aztán ennek hevében vágatta le egészen a válláig, na meg váltott át egy vöröses árnyalatra.
Általános öltözet
Ruháit általában hangulat szerint kapkodja magára. Van, hogy szoknyát visel, van, hogy farmert. Amit éppen kényelmesebbnek gondol.
Télen pláne nem válogat, ilyenkor mindent magára vesz, ami melegnek néz ki. Nem érdekli, hogy fest bennük, mert inkább nézzék hülyének, mint, hogy megfagyjon.
A nyári ruhatára, már sokkal kiegyensúlyozottabb. Rengeteg szoknya, ruha, rövidnadrág, trikó és póló lapul a szekrényében. Igazi nyári lány.
Cipők terén viszont válogatós. Rajong a magassarkúkért, de nem nagyon tud járni bennük. Általában tornacipő, vagy balerinacipő van a lábán. Jó időben szandált visel, mert papucsban orra esik.
Első benyomás, kisugárzás
Első benyomásod róla; hogy nem annyi idős mint amit állít magáról. Túl kislányos, mind kinézetre, mind viselkedésre. Visszahúzódónak tűnhet, gyámoltalannak akár. Kissé hirtelen és szeleburdi, mondhatni szeles.
Önbizalomhiányban szenved, így nem fogja komolyan venni, ha bókolsz neki. Semmi magabiztosság nem ragadt rá, ám igyekszik változtatni ezen, csinálja is a tükrös önbizalomtuningot több és inkább kevesebb sikerrel. Ezzel együtt nem kis önirónia szorult belé az évek során, így ha orra bukik, nem fog zavarba jönni. Belenyugodott már a koordinációs hiányosságaiba, mint általában mindenbe, ami vele történik.
Ezen felül viszont már a kisugárzásán is megnyilvánul, hogy végtelenül kedves és meglehetősen naiv. Mindenkiben képes meglátni a jót... és igazából csak azt. Szépen ellensúlyozza az összes rossz tulajdonságot egy jóval, így könnyen a szívébe zár bárkit, azokért pedig ugye mindent!



Sok ideig kerestem az utam, millió és egy buktatóval, elvégre legtöbbször kisült, hogy kevés vagyok. Mágus, de nem elég jó. Színész, de túl félénk. Pincérnő, de ügyetlen. Rengeteg szerepet magamra húztam már.
Voltam kirekesztett kisgyerek, zárkózott kamasz és elveszett felnőtt. Voltam szerelmes, csalódott, bizakodó majd megint szerelmes. Rontotta el más és rontottam el én. Volt, hogy sírtam, volt, hogy csak magam elé bámultam. Hol nem számított, hogy nincs senkim, hol belesüllyedtem a magány okozta depresszióba.
Idő volt, mindenen túllépni és mindent elengedni.
Beépíteni a jellemembe, az erősödésre koncentrálni és nem arra, hogy vesztes vagyok. VESZTESVESZTESVESZTES.
Minden kis hiba és csalódás az arcomba üvöltötte ezt a tényt.
Aztán megváltozott ez is, mint eddig is minden.
Eltávolodtam magamtól, az addigi álmaimtól és céljaimtól. Nem vágyom már kertes házra és nagy családra. Nem akarok mintaanya lenni; olyan amilyen nekem nem volt. Elengedtem, mert muszáj volt. Más életet kaptam, más testben kell megtanulnom élni.
Onnan kapom a támogatást, ahonnan nem várom és azok fordulnak el tőlem, akikre szükségem lenne. Már tudom, hogy ez az élet. Hogy nem mindig jó vagy inkább legtöbbször fullasztóan pocsék. Nem lehet jól csinálni vagy rosszul, nem lehet készülni rá, egyszerűen csak remélni kell, hogy lesz majd jobb ennél, sokkal vagy csak egy kicsit legalább.
Kapaszkodni a boldog pillanatokba, a szabadság erdő illatába és nem elfelejteni a legnagyobb hazugságainkat. Hogy nem vágyunk kertesházra. Hogy nem kell a nagy család.

Mérhetetlenül negatívnak tűnik mindez, nem? Szóval az igazság ennél azért jóval több gallyat és levelet jelent az életfámon. Nem hazudok ha azt mondom, hogy millió és egy pozitív emléket őrzök a szívemben még a legrosszabb időszakok alattról is.
Mozgolódó gumicukor kukacok a mosolygó ajkak mögött a léglabda meccs hangos morajlásának aláfestésével. Csendes vallomások a cseresznyésben, kockás piknik lepedőn ücsörögve. Rózsaszín képzelgések a zöld-kék szemekbe pillantva. Csendes egyetértés a a csillagok és lombok alatt, hideg falevelek a forró bundám körül. Nem sorolnám mert ezek az enyémek; a mieink. Olyan mély szeretet, amit kár lenne szavakkal kevesebbé tenni. Nem tudnám hitelesen elmesélni, elvégre klisés vagyok és teljesen hiányzik belőlem az írói véna.
Szeretnék olyan ember lenni, aki mindenről képes nyíltan vallani. Aki nem szégyelli magát azért, aki. Aki képes kiállni a véleménye és az érzései mellett, aki oda tud menni és egyszerűen csak ordítani, hogy SZERETLEK. Hát nem érti? Vagy nem érzi? Miért kell szavakat megformálni, hogy nyilvánvaló legyen? Miért kell falakat felállítani és azon sírni, ami még nem is történt meg? Az elképzelt jövő mindig képes visszatartani, ha egy kicsit is negatív. De ha jó lenne? Ha fantasztikus lenne? Ez miért nem ad elég erőt, hogy belevágjunk?


Kapcsolatok


Leírás


Egyéb információk:
Regisztráció időpontja: 2013.06.22. 18:01:46

Üzenet küldése