'92-ben születtem Budapesten méghozzá egy benzinkút személyzeti szobájában. Jelentem volt orvosi segítség, nem azért lettem ennyire idióta... tulajdonképpen úgy várták, hogy csak én érkezem, azt mondták az orvosi kütyük, hogy fiú baba növekszik a pocakban, aztán jöttem én, majd egy Orsi. Orsi a húgom, akinél csak hat perccel vagyok idősebb.
Tűz és víz vagyunk. Ennél különbözőbbek nem is lehetnénk, ami igazából tök jó. Nem tudnék olyan bepunnyadt életet élni, mint, amilyen az övé. Persze nagy a szerelem, bárki rosszat mondd elvágom a torkát! - Még nem tudjátok, de egy hatalmas ninja veszett el bennem, aki, ha ideges vagyok, előbukkan! Ohh my! - Gyereknek jártunk pszichológushoz, mondjuk azt sosem értettem, hogy nekem miért kellett járnom... Orsi érthető volt,, folyton magába fordult meg szenvedett, még akkor is, mikor próbáltam feldobni a napját, és kimentünk játszani az utcában lakó srácokkal. Jó, tény, hogy őt kellett volna elsőnek választanom a csapatomba, de egyáltalán nem tudott kidobózni... rásóztuk a másik csapatra, és mindig nyertünk! Hahh! Ő volt a beépített emberünk. Szóval, a lényeg, hogy arra fogták, hogy hiperaktív vagyok, ezért kellett járnom pszichomókushoz. Pff.
Ja igen. Sutta vagyok vagy mi a túró. Apánkról kiderült, hogy ő bizony mágus. Mindig is éreztem, hogy valami nem stimmel. Túlságosan oda voltam a fantasy világáért. Ennek kapcsán mondjuk jogos lett volna, hogy én is örököljek valamit abból a valamiből... mi az, mágia. Fú... ellenben a húgom... na ő házisárkány lett. Mármint boszorkány. Örülhetne neki jobban is, mert elég állat dolog ez! Gondolt el, mágikus képességeid vannak, látod a jövőt vagy éppen olvasol mások gondolataiban... Orsi mindig azt mondja, hogy ez nem ilyen. Nem tudom elképzelni, de a képregények, filmek alapján csak ezt tudom elképzelni. Vajon van olyan, aki láthatatlanná tud válni? Biztos akad...

Szóval gimnáziumi éveimet Budapesten a 15. kerületi László Gyula Gimnáziumban töltöttem. Elsős koromtól kezdve odajártam és onnan is ballagtam el. Nem nagy szám, de szerettem. Keményen kellett tanulni, mondjuk nekem egész könnyen ment, nem volt megerőltető. Ezután az Eötvös Lóránt Tudomány Egyetemen, Informatika karon tanultam programozó informatikusnak. A legtöbb srác vagy rendőr, tűzoltó vagy éppen katona akar lenni... én számítógépezni akartam csak. Evidens volt, hogy valami hasonlót tanuljak. Szép lassan körvonalazódott bennem, hogy merre legyen az arra tovább. Elég sok időt töltök számítógépes játékok végigjátszásával, szóval az sem volt meglepő, hogy utolsó évemben a Gamestar-nál voltam gyakornok. Játékokat csináltam. Most minden bizonnyal azt gondolod, hogy "Te jó ég, még egy kocka!" Ezzel nincs is semmi baj, nyugodtan gondold ezt, a tényeken semmit sem fog változtatni. Én még mindig játékokkal fogok játszani, és beérve a munkahelyemre folytatom is. Arany élet!

A húgommal jó a kapcsolatom, régen előfordult, hogy nála laktam pár napig, mert nálunk rokonok voltak, és... szükség volt a szobámra, hogy legyen hol aludni. Ez ilyen... de 2014 januárjában sikerült elköltöznöm otthonról. Nos, van két gyönyörséges lakótársam Árvai Eni meg Pécsi Eszter személyében. Csak rám ne unjanak, mert akkor költözhetek haza... anyámékhoz.