|
|
Nem: Férfi
Életkor: 41 (születésnap: október 25.) Testalkat: Tökéletesen átlagos alkatú, mindemellett kellemetlenül alacsony férfiviszonylatban mérve (170 cm).
Vonások: Fiatalosan markáns. Igen. Megalkotta ezt a fogalmat.
Szem: Szürkébe hajló kék.
Haj: Szőkésbarna. Bár régen előszeretettel nyírta katonás rövidségre, mostanában ez az igénye nem jelentkezik.
Általános öltözet
Valahogy nem a korának megfelelő az összkép. Bár előszeretettel visel farmereket, pólókat, mindig elrontja valamivel. Egy öreges garbó, kötött pulóver, ronda, barna-velúr kabát. Tudja, mit takar az "alkalomhoz illő öltözet", bár cipőben inkább a kényelemre törekszik. Olyannyira, hogy sokszor mozgékonysági funkciót előbbre helyezi bárminél. Épp ezért fordul meg a lábán Heelys cipő. Ha már autója nincs.
Első benyomás, kisugárzás
Angolos gentleman, magyar köntösben - kellő könnyedséggel megáldva. Szereti a rendet, többnyire összeszedett, bár van, hogy a hétköznapi élet egyszerű kérdései logikátlanul fognak ki rajta. Nehezen kezeli például az utcai automatákat, ellenben a laptopjával tökéletesen elvan. Ha megfeledkezik magáról el nem felejthető jellegzetes minikája, és ki tudja miért... mintha mindig kicsit álmos volna.
 |
| |
Leírás
 |
Januárban látta meg a napilágot, de sokáig nem tudott örvendezni ennek. Még mielőtt normálisan bevésődhettek volna a szülei az emlékezetébe, egy közönséges, ám annál tragikusabb gázrobbanás végzett velük. A kis lurkó túléléséhez nem fűződik semmi misztikum: akkor épp apai nagyapjánál volt letétben, irónikus módon épp azért, mert a friss gyermekes szülők szerettek volna pár közös órát eltölteni együtt, sírás nélkül.
Mint azt sejteni lehet, a rég özvegy nagypapa élete innentől kezdve tökéletesen felfordult. Ám ő maga úgy volt vele, több háborút megélt vénemberként pont nem a pelenkázás fog rajta kifogni... És a várakozásai be is jöttek. Jánost rendesen, kifejezetten jó atmoszférában, különlegesen régi értékek szerint, ám talán kicsit kemény nevelésben részesítette. Érthető módon a kis duálunióban a férfias elvárások már hamar megjelentek, így a fiúnak egyszerre kellett jó tanulónak, jó sportolónak és otthon is segítőkész fiúnak lennie. Ez voltaképp maradéktalanul meg is valósult, erre akár élő tanú is lehet országos barátnéje, Rita, akivel fiatal kora óta együtt koptatták az elemi és a gimnázium padjait.
Az is hamar kiderült, hogy a feladattudata is elég erős, a nagyapjával való konfliktusai nem is ezekből a felé támasztott elvárásokból, hanem a köztük húzódó generációs szakadékból adódtak, amik a kamaszkor beköszöntével aztán egyre csak nőttek. Ennek ellenére a nagyapja halálának napjáig igyekezett megfogadni a legtöbb tanácsot és útmutatást, amit a férfi adott... Márpedig a nagyapja mindig azt mondta, hogy belőle katona, vagy orvos kell legyen.
A tanulmányait ez utóbbi pálya felé indította meg. Szerencsére az iskolai eredményei miatt nem kellett soha szégyenkeznie, így nem volt nehéz bejutnia a Semmelweis Egyetemre, ám a bennmaradás nem volt annyira könnyű. Leginkább küszködésnek tudná jellemezni az általános orvostanhallgatói éveit, bár kétségtelen, hogy az amúgy magáénak érzett szakma tanulását csak a számonkérések rontották el a számára... És persze, hogy hatodévesen nem csak a végső vizsgákkal kellett megküzdenie, hanem nagyapja halálával is.
|
Az egyetemi évei alatt megmutatkozott a társai számára, hogy kedves, jó szándékú fiatalember, aki egy ilyen segítő szakmában bizonyára megleli a hivatását is. A saját, megöröklött keresztnevét nem csak ő tartotta a valós életben használhatatlannak és becézhetetlennek, ismerősei is így voltak vele. Nem sok idő kellett hozzá, hogy az egyetemen kívül ráragadjon a Doki név, míg a többi orvostanhallható mellett csak ő lett a Hal... zseniálisan kreatív eredeztetéssel a vezetéknevéből.
Az idők során kiütközött, hogy igencsak csavaros az észjárása, és betegesen nyughatatlan - amit nem sokan hinnének el első pillantásra róla.
Nem volt olyan, hogy ne sportolt volna aktívan, vagy ne lettek volna egy-egy házibulin hajmeresztő fogadásai, amivel többnyire a saját testi épségét tette kockára. Persze, társai inkább írták ezt az elfogyasztott alkohol számlájára, mint akármi máséra.
Talán csak egy barátja tudhatta, mi is zajlik ilyenkor a fejében... de mint azt már az egyetemi bulikon a házigazdák többször is kifejtették neki, nem szeretnék mégegyszer, ha az az "arrogáns pöcs" megjelenne elemezni.
Nimróddal egyébként a kapcsolatuk kifejezetten jó, amit kevés ember mondhat el a nyomozóval kapcsolatban. Ha úgy tűnik is, időről-időre megfeledkezdnek egymásról, amikor összekerülnek, mindent onnan folytatnak, ahol abbahagyták.
Nők tekintetében már kialakult szokása, hogy mindenkivel kedves, és ha közel is enged magához valakit, azt csak ideig-óráig tudja, vagy kívánja megtartani. A rossz nyelvek szerint eltörött benne valami, mikor a nagyapja meghalt, és nem is akar megjavulni.
Ezt a tényt mi sem támasztja alá jobban, minthogy a két rezidensi évét a baleseti sebészeten csakcsak letöltöttle, de aztán félbehagyva minden addigi tervet és tanulmányt, leszerződött a honvédséggel. Hivatásos katonaként tiszti képsésben részesült, és önkéntes kiküldetéssel jutott ki Afganisztánba, felcserként.
Távoli ismerősei leginkább széttárt kézzel áltak a tények előtt, de ő nem is bánja. Egy évig tartott a kiküldetése, és ép bőrrel visszatért. Nem sokat beszél az okokról, és az "élményeiről", ha mégis szóba kerül a téma, csak annyit mond, erre volt akkor szüksége.
A legjobban mégis az ejtette zavarba az embereket, hogy visszatérve le is szerelt, és ott folytatta a szakorvosi tanulmányait, ahol abbahagyta...
|
// Karakterkép - James McAvoy. A közös képen természetesen Ritával és Nimróddal láthatóak :) // |
