- Apám, maga nincs jól. - Kifejezéstelen arccal lépett édesapja szobájába. Az egykor pedánsan rendezett szobában most szananészt hevertek a kinyitott könyvek, a félg teleírt lapok és egyéb apró holmik. - Hagy segítsek Önnek.
Félhomály uralkodott, mégis kitűnően látta a férfi sziluettjét, ahogy megszállott arccal, remegő kézzel állt a tükör előtt. Ez volt az utolsó a helyiségben. Tükör, ami épen maradt. Minden felület, amely parányit is tükröződött, pusztítás áldozatává vált.
- Nem segíthet senki. - Mély, szinte hörgő hangja állatiasnak hatott. Maxim alig észrevehető mozdulattal már maga mellett tartotta a pálcáját.
- De igen, Apám, képes vagyok rá. Segíthetek Önnek, ha hagyja. - Az ő hangja nyugodt volt, érzelmektől mentes. Az arcán sem látszott a félelemnek szikrája sem. Nem félt, csupán szánta a tükör előtt kuporgó embert. Az egykor oly erős, határozott férfit, akit az elmúlt évek őrülettel határos állapotba kényszerítettek.
- Nem kell! Nem kell több átkozott bájital és mágia, nem kell több rémálom! - inas, karmos mancs vájt a régi falba.
- Nincs más választása, Apám. De ezúttal nem lesznek rémálmok, ígérem - a pálca gyorsan mozdult, a férfi pedig a földre zuhant.



- Az apád büszke volna rád - mondta a nő átölelve gyermekét. Maximiliánt, aki már évek óta volt a család támasza és ellátója.
- Apám büszkesége az életével veszett oda, mikor véget vetett annak - válaszolt nyugodtan a férfi. Ahogy édesanyjára pillantott, a szemébe végtelen fájdalmat látott. Átértékelte magában az iménti mondatot, és újra megszólalt. - Ne haragudjon Anyám, csak azt kívánom, bár ő is megérte volna, hogy segíthessen rajta a Holdkontroll.
A nő tekintete elhomályosult, ahogy szemébe könnyek gyűltek.
- Igen, fiam, én is ezt kívánom. De hidd el, hogy büszke most rád, bárhol is van.
- Egy koporsóban a föld alatt nehéz büszkeséget érezni - gondolta a férfi, de nem szólalt meg, csak bólintott, és halványan elmosolyodott a megnyugtatónak szánt szavakra. Az évek során rendkívüli hasznára vált különleges érzéke mások elméjének működése iránt, így könnyedén reagált együttérzően olyan helyzetekben, melyek átérzése gondot okozott számára. Nem értette, miért hullatnak könnyet mások, ha boldogok, vagy olyanért, akit vissza már nem hozhatnak.
A kezében oklevél sem az elismerésért érdekelte, hanem a vele járó lehetőségekért. A Tulassay Intézet elérhető álommá vált.



- Az már igazán nem járja, Tulassay Úr, hogy a konyhában is ilyen pompásan megállja a helyét! Egyenesen vérlázító - nevetett a korosodó hölgy. Valaha volt gesztenyeszín haját megszállás alá vették a kor elkerülhetetlen ősz hajszálai. - Igazán szerencsés az a francia hölgyike, csak tudnám, mivel fogta meg magát!
- Kérem, az én örömöm, hogy megvendégelhetem a Kamara tagjait. - A menyasszonyára tett megjegyzést udvariasan figyelmen kívül hagyta. - Parancsolnak még bort?
- Szavamra mondom, talán túl kitűnő is az ízlése, Tulassay. Túl kitűnő - szólt közbe egy testes, szürke nyakkendős férfi az asztaltársaság egyik oldaláról. - Mégis mennyit ér magának ez a bővítés? Hiszen mindenki tudja, hogy ezért ilyen figyelmes ma velünk. Bővítést akar a likantróp részlegre, de ehhez befektetőkre is szüksége van. Miért gondolja, hogy ma mást tud mondani, mint egy hete, mikor elutasítottuk?
Néhány pillanatnyi hatásszünetet tartott, míg körbeforgatta a vörösbort a poharában, és apró korttyal frissítette fel magát.
- Úgy vélem, elhamarkodottan ítéltek. Én pedig könnyelműen bíztam belátásukban - válaszolt végül. - A diagnosztika hozza a legtöbbet a konyhára, ebbe kell fektetnünk. Maga tudós, mi viszont üzlettel foglalkozunk, és azt mondjuk, hogy az üzletnek nincs szüksége további tíz emberre a likantróp részlegen - szólalt fel csontkeretes szemüvege mögül egy szikár, szigorú tekintetű férfi. - Nem beszélve róla, hogy ez csak a maga heppje, Tulassay. Jól érzi magát ahogy van, és a legtöbb szőrmók így van ezzel. Aki pedig nem, mindig van más megoldás.
Egy újabb korty után jeges nyugalommal nézett a férfi szemébe, fogvatartva az apró, sárszínű szempárt.
- Volt már valaha likantróp?
- Nem, természetesen nem - szólt a férfi felháborodottan. - Akkor azt hiszem, nincs jogosultsága bármelyikünk nevében beszélni, Uram. Mélyen gyökerező ellenszenvét csak szűklátókörű gondolkodása múlja felül. Ön azt mondja, nincs rá szükségünk. Én azt mondom, van. Ön azt hiszi, nem értek az üzlet nyelvén. Nos, értek. A projekt meg fog valósulni. - Még a hangját sem emelte fel, ám minden szó egy apró hangsúlyt kapott mindannyiuk elméjében.
Az imént még bőszen tiltakozó befektető úgy fagyott meg, akár egy jégszobor. Aprót, idegeset nyelt, és lesütötte a szemét.
Maximilián szája sarkában apró mosoly játszott, mikor az utolsó korty italt is megízlelte, és a poharat az asztalra tette.
- Nos, készen állnak a desszertre?



Foglalkozás: Kutató orvos
Szakterülete: Mágikus genetikai érintettségű betegségek kutatása, kezelése, különös tekintettel a likantrópiára (A Holdkontroll-bájital feltalálója)
Jellemzés: Gyakran kapja rajta az ember, hogy őt nézi, mintha megpróbálná analizálni. Akik jó megfigyelőképességgel rendelkeznek, könnyen megérzik, hogy likantróp (Szag-2). Családja és kutatásai töltik ki élete nagy részét, a magánéletben nem állapodott meg. Különösen jó szakács, a francia konyha megszállottja.