Menü
Martion Szerepjáték - valósidejű, fantasy alternatív jelenben játszódó fórumos szerepjáték

Útmutató a Martion Szerepjátékhoz
Jegyzetek

Dr. Tulassay Xavér

 
Beosztása: Kutatóorvos
Nem: Férfi
Életkor: 27 (születésnap: november 13.)
Testalkat: Átlagos magasságú, száznyolcvan centiméter magas fiatalember. Nincs pocakja, ellenben nem is egy kigyúrt típus: arányosan sovány.
Vonások: Ez a gyerek tiszta anyja! - szokták volt mondani, pláne, ha apja mellé állítják. Kevés vonást örökölt tőle, ellenben a jelleme egy az egyben az övé. Homlokvonalától a kislábaujjáig beterítik a szeplők.
Szem: Sárgásbarna és nagyon kifejező. Ahogy meredten figyel, állandó meglepettséget kölcsönöz arcának kerekded formája.
Haj: Rozsdavörös, vállig érő, kezelhetetlen lobonc. Munkában összefogja, szabad idejében gyakran engedi ki.
Általános öltözet
Munkában szinte mindig fehér köpenyt visel, ez alatt vászonnadrágot inggel, vagy pólóval. Hétköznapi viselete leginkább ugyanez, csak a köpenyt zakóra cseréli, továbbá kedvelt kiegészítője a kalap és a sál is. Színei a barna, vörös, fekete és sötétzöld.
Első benyomás, kisugárzás
Magának való, csendes, fiatal férfi, akit nem szívesen szólítanak meg, pláne, ha nyakig ül a munkában. Keveset beszél, nem kérdez, ha ismeretlenek körében van, ellenben munkájáról és hivatásáról órák hosszat folyó eszmecserét tudna folytatni.

Leírás

- Anya! Apa azért nincs velem, mert nem szeret?
A kisfiú álmosan dörzsölgette a szemeit, ahogy megállt az anyja szobájának küszöbén, szabad kezében plüss macit szorongatva. A nő ijedten ült fel, majd mikor realizálta, hogy fia ismét felébredt az éjszaka közepén, sietve felkapta hálóköntösét és odasietett hozzá.
- Nem, kicsim. Tudod.. apukád nagyon elfoglalt ember.
- És ez azt jelenti, hogy nincs rám ideje? - dörzsölgette tovább az arcát, most épp nem a szeménél, hanem a pisze orrát babrálva. Láthatóan zavarban volt; úgy érezte, nem kell az apukájának, holott a többi ovis társának nem csak anyukája volt, hanem apja is. Lívia beharapta alsó ajkát, ahogy elnézegette az előtte álló, csenevész kisgyereket: ekkor látta csak, hogy Xavér megint bepisilt. Ezen a héten már harmadszor.
- Gyere kicsim. Azt hiszem, ideje megint lezuhanyoznod.
A kisfiú még egyszer utoljára megtörölgette bánatosan az orrát, végül plüss maciját maga után vonszolva követte a nőt a fürdőszobáig.

Xavér izgatottan lóbálta lábát a cukrászda kényelmetlen székén: tudta, hogy nagy nap ez a mai, elvégre találkozik az apukájával, így magával hozta Vazult, a plüss macit, és egy doboz zsírkrétát is, a biztonság kedvéért. Hátha apa is szeret rajzolni. Sötétkék rövidnadrágot és egyszerű, fehér pólót viselt, de még így is melege volt, amin a kelyhes csokoládéfagylalt sem sokat segített. Mindenesetre szorgalmasan kanalazta az édességet, időnként a lépcsőfeljáróra nézve, jön -e már a férfi. Végül észrevette, ahogy anyja háta megfeszül ültében, és int egy szigorú arcú, barna hajú bácsinak. Kimeredt szemmel mérte végig Maximiliánt: ő lenne az? Szégyenlősen anyjára pillantott, végül apja elé ment, hogy kézen fogva az asztalhoz vezesse őt.

Az asztalfőn ült, családja társaságában, és elképesztően boldognak érezte magát. Megszerezte a doktoriját, az apja büszke rá, csakúgy, mint a többiek.. igaz, az nem számít. Nem fontos. A lényeg, hogy apa gratulált neki elsőként, mikor kézhez kapta a papírt. Most már ő is dolgozhat a kutatóintézetben, a segítségére lehet, és talán együtt megtalálják a likantrópia ellenszerét.. Sóhajtva nézett körbe az asztaltársaságon, szemei apját kutatták. Ott volt, nem messze tőle, beszélgetett Edit nénivel. A tekintetük összeakadt, egymásra mosolyogtak. Sóhajtva kortyolt szederborából, elkezdődött az új élete.

Mára végzett a kísérleti feljegyzések átnézésével, így pihenő gyanánt az ablak melletti terráriumhoz sétált, hogy megnézze a rovarokat. A rovarok nem zavarnak, csendesek, irányíthatóak. Akkor sem üvöltenek, ha követ raknak rájuk. Bal tenyerét a faágakra tette, és hagyta a szarvasbogárnak, hogy végigmásszon ujjain. Dudorászva játszadozott, végül visszaengedte és egészen közel nyomta orrát a terrárium üvegéhez.
- Vajon akkor is ilyen engedelmes lennél, ha nem kapnál enni? - kocogtatta meg, és mint aki jól végezte dolgát, a villanyokat lekapcsolva távozott a laborból.

12


Zavartan álldogált a táncparkett közepén, bal lábáról a jobbra helyezte a testsúlyt, majd vissza, és megint. Nem tudta, mit kéne tennie, hogy unokahúga jól érezze magát a végzős bálján, de a lány nagyon mérgesnek tűnt. Viszont ő nem szeret táncolni, és a tömegben sem érzi jól magát.
- Félre az útból, idióta! - lökte arrébb egy végzős fiú, amitől a bólé kiborult, és az egész a zakójára ömlött. Csendesen takarította el a foltot varázspálcájával, viszont a fiú újból meglökte.
- Na mi van, kis buzi, kérsz még? - lökött rajta újabbat, mire a poharat kiejtette a kezéből, és csörömpölve elgurult. A körülöttük állók abbahagyták a táncot, egyre többen figyelték, mi fog ebből kisülni. A színpadon éneklő együttes nem érzékelte, ugyanúgy játszották a jazz-t.
- Ne már, Andris! Szállj le róla! Ez csak a flúgos unokatesóm.
Edina állta el a fiú útját, aki vicsorogva méregette Xavért. Végül egy utolsót még lökött rajta, aztán a lánnyal távozott. Reggel megtalálták Andrást az iskola szeméttárolója mellett, valaki átokkal kábította el. A sérülései nyolc napon túl gyógyultak be.


Aktuális állapot:

Egyéb információk:
Regisztráció időpontja: 2014.01.31. 13:16:58

Ez a karakter a Tulassay Kutatóintézet céghez tartozik.

Üzenet küldése