Menü
Martion Szerepjáték - valósidejű, fantasy alternatív jelenben játszódó fórumos szerepjáték

Útmutató a Martion Szerepjátékhoz
Jegyzetek

Eőry Olívia

 
Beosztása: Egyetemi docens, deskriptív nyelvész

Nem:
Életkor: 45 (születésnap: március 05.)
Testalkat: Kiváló genetikával áldotta meg a sors. 173 centiméteréhez mindössze 62 kg. A combja picit vaskosabb, a dereka kifejezetten csinos.
Vonások: Arca szív formájú, szemöldöke szépen ívelt, talán picit vastagabb az átlagosnál.
Szem: Szeme egész apró, tekintete jeges. Többnyire sminkkel optimalizálja szeme nagyságát.
Haj: Eredeti fekete, sosem volt festve. Jól ápolt, mindig frissen, formára szárítva.
Általános öltözet
Alapvetően a csinos, elegáns ruhákat részesíti előnyben, de alkalmanként nadrágot is húz. Ám a sportcipő és a melegítő hiányzik a ruhatárából.
Első benyomás, kisugárzás
Magabiztos, ám talán kissé frigidnek tűnhet. Amolyan mindenkivel szívesen beszélő típus, ám látszik, hogy igazán közel keveseket enged magához.

Leírás

Eőry Olívia – egyetemi docens, deskriptív nyelvész
Született: 1972. március 5. Budapest
Édesapja: Eőry Árpád - Erdélyi magyar nyelvész. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Vitéz János Karának Magyar nyelv és irodalom tanszékének nyugalmazott tanára. Elhunyt 1996-ban, 62 évesen.
Édesanyja: Gyimesi Klára – Általános iskolai nyugalmazott tanár. Egyedül él Pilisvörösváron.

Gyermekkora
Szülei gyermekkori sajátosságnak tartották a kis Olívia erős pöszeségét. Édesapja gyakran mondogatta, hogy az összes igazán nagy embernek van valamilyen „fogyatékossága”, legyen az bármilyen testi, vagy szellemi elferdülés. Olíviát hat éves korában édesanyja az egyik legjobb logopédushoz íratta be, de a gyermek egészen tíz éves koráig cipelte magával beszédhibája terhét.
Az iskolában nem akadtak barátai, hiszen értelmiségi szülők gyermekeként nehéz volt beilleszkednie többnyire egyszerű családból származó társai közé – beszédhibája és erős katolikus neveltetése olyan komplexusok létrejöttét kezdeményezte, amelyet egészen a gimnáziumig nem tudott levetkőzni.
Testvér és barátok hiányában a délutánokat tanulással, olvasással és a szomszéd nyugalmazott doktorral való értekezésekkel töltötte. Ennek tükrében érthető, hogy már egész gyermekként felnőtteket megszégyenítő gondolkodással és felelősségtudattal bírt.

Gimnáziumi évek
A korszak sajátossági miatt a nyíltan katolikus hívő család lányát nem vették fel a legjobb budapesti középiskolába, így a Pál Apostol Katolikus Gimnáziumba nyert egyedül felvételt, ami – bár nem nyújtott kivételes képzést – megfelelő ismereteket és erős szabályokat biztosított a fiatal lány számára. Olívia még csak ekkor kezdte el megtapasztalni mágikus képességeit. Mivel szülei talan származásúak, a lány katolikus felfogását szinte megbénította a tudat, hogy ő „más”, mint a többiek. Így három évvel megkésve és szülei helytelenítésétől övezve ugyan, de immár „mágiára éretten” vették fel a Martion Mágustanodába.
Ismereteit igen hamar kiszélesítette és igyekezett mindent bepótolni, amit a társai már mind megtanultak, amíg benne szépen lassan csírázott a mágia. A színvonalas oktatásnak köszönhetően megmaradt, sőt tovább nőt a magyar nyelv és irodalom, valamint a német nyelv iránti szeretete. Németből még tizenhat évesen megszerezte a középfokú államilag elismert nyelvvizsgát, majd érettségi előtt a felsőfokút is sikerrel letette.
Neredin ösvényén immár barátokra is szert tett. Katolikus neveltetését ugyan nem tagadta meg, de vallását nem gyakorolta tovább.

Egyetemi tanulmányok
Az érettségiig vezető út akadályait a lány meglehetősen könnyedén vette, így a pályaválasztás alkalmával édesapja nyomdokaiba kívánt lépni; az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karát tűzte ki célul. 1989-es kitűnő Mágustanodai érettségije után sikeres felvételi vizsgát tett, majd szintén ez év szeptemberében megkezdte egyetemi tanulmányait az ELTE BTK német nyelv és irodalom szakán. Mivel a lázadó tinédzserkor teljesen kimaradt az életéből, csoporttársai állandóan azzal heccelték, lesz mit bepótolnia egyetemi évei alatt. Ő azonban hű maradt magához, néhány nagy szerelem kivételével élete ugyanabban a mederben haladt tovább, ahonnan gyermekkorában elindult, csak, ahogy édesapja fogalmazott, „kissé kiszélesedett az árok”. 1993 nyarán cum laude /dicsérettel/ diplomázott német nyelv és irodalomból.

1993 szeptemberében egy budapesti gimnáziumban kezdett tanítani német nyelvet. Itt dolgozott egészen 25 éves koráig. Ez alatt a nyugalmas korszak alatt ugyancsak szüleivel élt (akárcsak egyetemi tanulmányai alatt végig), Budapesten. Pályafutása harmadik évében Édesapját súlyos betegség gyötörte. Halálos ágyán egy kívánsága volt erős kézzel nevelt lányához – maradjon hű álmaihoz és ne érje be a gimnáziumi tanári munkájával, tanuljon tovább.

Pályafutás
Édesapja emlékére 1996 végén egyetemi ösztöndíjakat pályázott meg, így 1997-ben állásából kilépve a Bajor Köztársaságba utazott. Két évet töltött a müncheni Ludwig Maximilian Egyetemen, a Bajor Köztársaság ösztöndíjasaként. Hazatérve a kiváló ajánlásaival egyenes út vezetett az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Germanisztika Doktori Iskolájába, ahol 2001-ben doktorált.
Kutatási területei:
Nyelvpedagógia; nyelvoktatás-történet; nyelvpolitika; művelődéstörténet; magyarországi német nyelvjárások. PhD disszertációja Sprachwissenschaftliche Werke címmel jelent meg. 2002-től rendszeresen publikál.

Magánélet
Münchenből hazatérve, immáron kiforrott, nagyvárosi személyiséggel szemlélte a budapesti utcákat. Egyetemi barátaival színházról színházra jártak a kétezres évek elején, így botlott bele későbbi férjébe, Bajza Oszkár színészbe. Nagy szerelem, lángoló szenvedély – így jellemezte ezt a korszakot évekkel később Olívia. 2003-ban, 31 évesen, két év együttélés után Oszkár és Olívia összekötötték az életüket. A szülei ház nyújtott számukra kezdetben otthont, mivel Olívia édesanyja, Klára, nyugdíjas éveire Pilisvörösvárra költözött, a család egykori hétvégi házába. A következő év végén építkezésbe fogtak, felépítik azt a házat, amelyben a közös jövőjük és tervezett gyermekei élete kiteljesedhet.
2005 nyarán, Olívia 33. életévében életet adott első és egyetlen gyermekének, Bajza Mártonnak. Marci még három éves sem volt, amikor szülei házassága megromlott. A válópert Oszkár adta be, kezdetben felesége rengeteg munkájára és magányosságra, egyedüllétre hivatkozva, később kiderült, a válás első számú oka Oszkár huszonéves színésznő munkatársa.
Olívia ugyan sosem bocsátott meg a férfinek, de túllépett a kicsinyességen és 2008 végén kimondták a válást. Marci megosztott felügyeletet kapott, mellyel mindkét szülő és a gyerek is elégedett.

Az elmúlt évek
2004 óta a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Német Nyelvészeti Tanszékének tanára, 2007-től egyetemi docens. Munkája felé még mindig maximalista és alázatos. Válása után a családi házat eladta és Budapesten, valamint Pécsett is házat vásárolt. Hétfőtől csütörtökig – hosszú évek óta – Pécsett, péntektől vasárnapig Budapesten tartózkodik. Kezdetben Marci és Olívia édesanyja is vele tartottak, de mióta fia iskolába jár, a hétköznapokat Marci az édesapjánál tölti. Válása óta nem akadt férfi az életében, hiszen szorított tempójú a munkája és a magánélete is egyaránt. Csak tetőzi a bajt, hogy a férfiakkal szemben erősen bizalmatlanná vált.
Örömét gyermekében és munkájában leli, melyektől nem sajnálja az időt és az energiát. 2010-től a Magyar Tudományos Akadémia Szótári Munkabizottságának tagja. 2012 júniusában megjelent irodalomtudománnyal foglalkozó könyve, Az elit publikum irodalma címmel. Jelenleg második könyvén dolgozik, mely életrajzi indíttatásúnak ígérkezik, s A realista címet fogja viselni.

Jelenleg
Idén tölti be 41. életévét, de szerencsére egy perc ideje sincs aggódni a kora miatt. Marci fia immár iskolás. Olívia, amikor csak teheti, beül az Audi SUV-jába és máris Budapesten van. Élvezi ezt a kétlaki életet, s bár sokak szerint a gyereknek nem tesz jót, hogy hétköznap az apjával, hétvégén pedig az anyjával van, Marci boldognak látszik és a szülőknek ez elég.
Bár ügyesen titkolja, de nagyon hiányzik egy értelmes, izgalmas férfi az életéből. Nem keres társat, de ha ráakadna, egészen biztos, hogy szakítana rá időt. Egyetemi docensként manapság a nyelvek eredetét, kialakulását és szerkezetét vizsgálja. Ahogy ő mondja, az irodalmi korszakok és irányzatok kutatását meghagyja a férfiaknak, mivel azt a témát korántsem tartja olyan izgalmasnak, mint a saját területeit.
Magát manapság deskriptív (leíró) nyelvészként tartja számon, aki a nyelvi jelenségeket megpróbálja mások számára is érthetően előadni.


Egyéb információk:
Regisztráció időpontja: 2013.02.05. 14:19:18

Üzenet küldése