A regisztrációval elfogadod a Felhasználási feltételeket.

Menü
Martion Szerepjáték - valósidejű, fantasy alternatív jelenben játszódó fórumos szerepjáték

Útmutató a Martion Szerepjátékhoz
Jegyzetek

Erdőhegyi Krisztián

 
Beosztása: Budapesti Bús Bikák Junior csapatának Kalandora
Nem: Férfi
Életkor: 20 (születésnap: február 19.)
Testalkat: Kidomborodó izmok mindenhol – a léglabda és a hozzátartozó edzések jócskán meglátszanak a 175cm-es testhosszán.
Vonások: Sok lány ábrándja testesül meg a vastag ajkaiban. Kérdéses, hogy ez az ellentétes nemen mennyire lehet vonzó a számukra. Szerencsére az évek alatt hozzáélesedtek a vonások, összességében bomlasztóan szép látványt nyújtva.
Szem: Zöld. Aztán szürke. Félórával később már kék. Nem mondhatni, hogy hangulat kérdése, ahogy kontaktlencsét sem használ. Csupán egyszerű fényjáték a kevés pigment számon, ami az íriszébe jutott.
Haj: Egyenes szálú, nem annyira puha, de könnyen beállítható. Általában annyira lazán tökéletesre igazítja a végtelen barna tincseket, hogy azt hihetnék az emberek, órákat tölt ezzel. Valójában két mozdulat, többet nem is lenne hajlandó rápazarolni.
Általános öltözet
Felhagyott a kamaszkori érdektelenséggel. Már határozottan meg tudja mondani, hogy mi tetszik neki. Ám vásárolni még mindig nem igazán szeret. Se az emberekhez, se a végtelen próbákhoz nincs türelme. Szívesebben küldi el az egyik cselédet a kiszemelt áruért, vagy adott esetben házhoz rendeli, de ki nem szívesen mozdul érte. Mivel ez nem prio, nem is ömlik ki a ruhásszekrénye a felesleges vackokkal. Ha valamit megun, általában eladományozza.
Első benyomás, kisugárzás
A vonzó arc mögött egy sokkal hétköznapibb lélek bújik meg. Nincsenek Ariana-árok mély gondolatai, nem szokott a Föld jövőkén sopánkodni és ritkán jut eszébe, hogy máshol szegénység van. A saját élete érdekli, annak a fordulatai - egy átlagos huszonéves gondolatai. Az idegenekhez is nehezen szokik, idő kell, hogy oldódjon. Ám kifogástalanul udvarias, remekül cseveg, szóval a szociális készségeire nem lehet panasz. Ha valakit csak a felszín érdekel, akkor igazán elégedett lehet Krisszel. Az esetek többségében ez a Családos eseményeket jelenti, ahol mindig tudja, hogy mikor kell egy kedves bókkal, vagy jól beillesztett észrevétellel kellemessé tenni a társaságát. Az biztos, hogy nem túl haragtartó.

Leírás

+12 - durva nyelvezet

„ – Krisz! Ne haragudj, de ez a tárgyalás nagyon fontos. Megérted ugye? – olyan sokáig maradok csöndben, hogy az idő alatt képes lennék megszámlálni az apám szarkalábait. A régi képeken annyira fiatalnak tűnt! Mostanra őszre festette a haját az élet, és kezdődő ráncokkal karistolta tele az arcát a stressz.
Szeretném azt mondani, hogy nekem
még fontosabb ez a meccs. Hogy ezer éve látott utoljára… és már annyit fejlődtem! Fényévekre vagyok attól, amit hónapokkal ezelőtt látott. Az önző szavaknak csak az édesapám egyre kétségbeesettebben feljebb vándorló szemöldökei vetnek gátat. Szélesebbre vált a mosolyom, előrelendítem a kezem és megveregetem a vállát.
– Hogyne érteném – és egy részem valóban tisztában van vele, hogy a pozíciónk megköveteli a szereplést, a kézfogásokat és a sokáig érlelt borokat. – De legközelebb eljössz, Öreg! Szó nélkül.
Szigorúan billegteti meg a mutatóujját az orrom előtt, ebből pedig tudom, hogy több tiszteletet kellene mutatnom. A rossz nevelés hatása, mert mire éppen elszégyellhetném magam, amiért ezredjére is Öregnek szólítottam, pedig megkért, hogy ne; a fejem tetejébe nyomja az öklét és kezembe csúsztatja a meridiánját.
– Ésszel használd! Ne kelljen megint Korfuról összeszednem téged. Esküszöm, hogy ott maradsz legközelebb, csak hogy el tudj gondolkodni a tetteidről.
Nemtörődöm mód megvonom a vállam, aztán hátat fordítok. Végig ballagva a márvány padlóval borított előszobán már tudom, hogy nem egyenesen hazajövök. Mind a ketten tisztában vagyunk vele, hogy lehetnék sokkal rosszabb is. Az, hogy állandóan elcsatangolok, egyszerűen velem jár. Na meg nem tudom miért pont Korfut hozta fel! Tudom, hogy jól érezte magát, koktélt szürcsölgetve a tengerparton henyélve. Nem is nagyon sietett velem haza.”

„Megtaláltam az első olyan pontot az életben, amit sem pénz, sem utazás, sem hírnév nem tud pótolni. Idióta vigyorral tölti meg a napjaimat a biztos tudat, hogy este Tatroshoz megyek majd. Az edzések alatt háromszor olyan lelkes vagyok és négyszer olyan energikus, ha reggel mellette kelhetek fel. Annyira természetesen könnyű, hogy még azon sem tornáztatom az agyam, hogy egy ennyire egyszerű srácot hogyan szerethet egy ilyen érzékeny és intelligens lány. Bendét meg már kikergetem a világból az idealizmusommal.
– Krisz, haló! Föld hívja Erdőhegyit! – lengeti meg a tenyerét az arcomtól alig pár centire. Biztos nem jó érzés, hogy az elmúlt öt percben a telefon kijelzőjére vigyorogtam, ahelyett hogy a történetre figyeltem volna.
– Ah, haver, sajnálom. Csak… – leint, úgyis tudja kiről van szó. Befogom a szám, mert ez most eléggé ingerültnek tűnt. Lezárom és tisztes távolságba teszem a készüléket, majd teátrális mozdulattal jelzem, hogy minden idegszálammal rákoncentrálok most már. Úgy tűnik ez most bőven elég.
– Szóval ott volt az a paraszt Máté, és most miatta nem én kaptam bazdmeg a szerepet. Egyszerűen nem fogom fel! – arrébb lök egy pár újságot, meg forgatókönyvet a srác, amik halott madarakként hullnak alá a márványkőre. Megtámasztom az állam és neki állok együtt szapulni Mátét, mert barátok vagyunk, és ez a dolgom.”

„Soha nem voltam ilyen dühös. Hiába pakolom össze a puzzle darabokat, most mégis azt mondják, hogy ezt nem lehet. Kérlelően keresem Apa tekintetét, de csak lemondást üzen vissza rám, miközben a nagynénémből csak folynak a szavak, megállíthatatlanul. Annyira rosszul esik, hogy levegőt is alig kapok. Úgy érzem, hogy ebből csak áldozatokkal fogok tudni kijönni. Végig csorog a bőrömön minden bántó szó meg éles intrika.
– Ha már ilyen kolonc maradtál rajtunk, akkor szedd össze magad és hozz valami minimális jóhírt nekünk! – összeszorítom az ajkaimat, mert nem akarok olyat mondani, ami után csak még rosszabb lesz a helyzet. De éppen elég kihívás van a szememben ahhoz, hogy Zana néném kicsit megenyhüljön.
– Krisz nagyon büszkék vagyunk rád eddig. Nem hoztál ránk szégyent, partiképes vagy, egyenes úton a siker felé. Ez nagyon jó, de nem hagyhatod elúszni csak azért, mert az apád eddig engedte, hogy a kamasz dolgaidnak élj. Érted, ugye?
Hát persze, én mindent. Semmivel sem érzem jobban magam, sőt, mintha még durvább lenne az árulás. Megérzem az apám szorítását a vállamon, ami az életben először nem nyújt sem vígaszt, sem támogatást.
A lelkifröccs után felveszem az új Blaskovits öltönyöm és igyekszem nagyon mélyre tuszkolni a félelmeim, hogy tökéletesen mutassak ezen a rendezvényen is.”



Aktuális állapot:

Egyéb információk:
Regisztráció időpontja: 2017.01.19. 18:21:28

Ez a karakter tagja a Családnak.

Ez a karakter rendelkezik egy Páfrány nevű kissárkánnyal.

Üzenet küldése