Menü
Martion Szerepjáték - valósidejű, fantasy alternatív jelenben játszódó fórumos szerepjáték

Útmutató a Martion Szerepjátékhoz
Jegyzetek

Evgeny Azarov

 
Beosztása: Gyógyító
Nem: Férfi
Életkor: 28 (születésnap: január 09.)
Testalkat: Inkább szikár típus, nem az a megtermett fajta. A maga 180 centijével nem magaslik ki a tömegből, meg nem is az a szembeötlő egyed. Simán elsétálsz mellette az utcán.
Vonások: Nem egy jellegzetes jelenség, talán kicsit lágyabb vonásai vannak mint a többi férfitársának, de ez fogható arra is, hogy nem egy izompacsirtának született.
Szem: Szürkés-kékes, valahol a kettő között.
Haj: Rövid, bár nem annyira, hogy alkalmanként ne lógjon a szemébe és ne fenyegessék meg azzal, hogy elviszik egy fodrászhoz.
Általános öltözet
Szereti megválogatni a ruháit, de ez nem úgy értendő, hogy márkás holmikat hordana. Inkább valahogy úgy, hogy egyszerre törekszik arra, hogy öltözéke praktikus legyen, de egyúttal nem akar olyannak tűnni, mint aki híján van a szépérzéknek. Sokszor hord farmert, kedveli a mellényeket, de nem viszi túlzásba őket. Ilyen plusz kiegészítőket, mint kalap és társai nem nagyon hord, csak ha megkövetelik tőle, valljuk be, a nyakkendő kötés se tartozik különleges képességei közé, inkább mást kér meg, hogy kösse meg neki.
Első benyomás, kisugárzás
Igazából elég könnyen megkedvelhető fajtának tűnik. Ha sok ember figyelme terelődik rá, akkor gyorsan zavart lesz, nehezebben jönnek a szájára a szavak, de olyan közegben, amit már kiismert máris beszédesebb. Feltűnően keresi az inkább természet közeli helyeket, ha keresik, akkor előbb találják meg valami parkban, vagy zöld területen… kivéve ha könyvtárban van.
Tehát mindent összevetve, ha az ember eljut odáig, hogy észrevegye és megszólítsa, akkor egy kifejezetten barátságos egyednek tűnik… de amúgy csupán csak egy hétköznapi huszonéves, egy a sok közül.

Leírás

„…Fura ez a hely, Lev, nagyon fura. Szívem szerint hazamennék, vissza az erdősebb és mondhatni zordabb vidékre, de persze, ebbe nincs beleszólásom, nem is mernék szót emelni Mikhail szava ellen, de nem is akarok. Persze, mondhatni most több a lehetőségem, mint otthon, a falunkban valaha is volt, de több is az itt engem érő inger, az a sok beton, a magas házak, a tömérdek autó… kiráz a hideg az egésztől. Én magam fokozatosan gyűröm le ennek kapcsán az ellenérzetet, de újdonsült útitársam már nincs hasonló helyzetben.
Azt mondják, hogy itt fogunk letelepedni. Fogalmam sincs, hogy ezt most jó hírként kellene felfognom, vagy pont hogy ne… de semmiképp se hagynám el a többieket. Ők a családom, az elmúlt időszakban mindig velem voltak, szükségem van rájuk… és valahol remélem, hogy nekik is rám. Esetenként megkérdőjelezem a hasznosságom, elvégre sose jutottam el addig, hogy valóban orvosnak tanuljak. Lehet, hogy a gyógyítás maga jól megy, de… hatalmas hiányaim vannak egyéb dolgok terén. Vagy megeshet, hogy csak én érzem így? Nem tudom Lev, tényleg nem.
Remélem ott nálatok minden rendben van. Katherina néha eszembe jut, remélem már nem haragszik rám annyira, mint akkor, mikor elmentem. Meg kell értenie, hogy találnom kellett egy új célt az életemnek, ez pedig tökéletesnek tűnt. Boldog vagyok velük… persze az életünk nem fenékig tejfel, de mégis, kinek az?

Várom mielőbbi válaszod, írj mindenképpen, hogy mi a helyzet otthon.
Üdvözlettel: Evgeny”


Aktuális állapot:

Egyéb információk:
Regisztráció időpontja: 2014.09.07. 20:05:59

Üzenet küldése