Ne kerteljünk, elég gyatra anyagi helyzetből jött ő meg a három idősebb tesó. Rendszerbe, onnan ki, megint be, megint ki. A szülők lehet, hogy igyekeztek, lehet nem, talán lényegtelen is. A testvéreire viszont mindig számíthatott egész pólyás kora óta.
Nem volt igazán minta gyerek, de tulajdonképpen egyikük sem. Viszont mindig is tehetsége volt kivágni magát a legneccesebb szituációkból is a beszélőkéjével, tudta, hogy amíg ők így négyen összetartanak, nem lehet bajuk.
A Martionban a Lortonba került ott igazi otthonra lelve. Nem egyszerűen iskolába járt, habzsolta a bentlakásos lét előnyeiben. Persze a testvérek jelenléte is sokat segített. Nem volt rossz tanuló de nem is különösebben jó.
A bátyja volt számára az apa figura. A nyakán csüggött, imádta, elárasztotta az összes rajongásával és szeretetével. Mikor elment, a dolgok összemosódtak, mint egy rossz álomban. Egyszer csak Margó is kivonta magát az életükből, a fiatalabbik nővére férjhez ment és már a második gyereken is túl van.
Ismerősökkel (újakkal és régiekkel) vette körül magát, a személyisége mellett nem volt nehéz mindig társaságban lennie.
Még a bátyja unszolására döntött úgy, hogy ő is kezd magával valamit, Média és Kommunikáció szakra jelentkezett az ELTE-re. A bátyja halála után és a nővére családi drámáival sokáig rezgett a léc az iskolát tekintve, végül még is elvégezte a képzést és talán pont az idősebb testvér inspirációjára, a gemmáriusi hivatal egyik szóvivői pozíciójában helyezkedett el.

Karakterkép: Alycia Debnam-Carey