Martion Szerepjáték - valósidejű, fantasy alternatív jelenben játszódó fórumos szerepjáték

Útmutató a Martion Szerepjátékhoz
Jegyzetek

Fehér Kristóf

 
A Lorton ösvény diákja, Harmadik évfolyam
Nem: Férfi
Életkor: 17 (születésnap: április 23.)
Testalkat:
Olyan, mint egy átlagos 14 éves fiú, nem annyira sovány, de nem is egy kigyúrt izomember, kb. 161 cm magas. Ha valaki netán mérlegre állítaná, kb. 52 kg-ot mutatna. Sportos előélet miatt kitartó és mozgékony.

Vonások:
Kedves, finom vonásokkal rendelkezik, melyeket jobbára apjától örökölte. Nagyon halványan látszik a bal szemöldöke felett egy kis tűzfolt, talán ez az egyetlen elváltozás az amúgy szeplőtlen, sápadt arcon.

Szem:
Olyan, mint egy átlagos európai emberé, barna színű.

Haj:
Rövid, szőkésbarna. Szereti, ha nem tiszta kóc.

Általános öltözet
Kedveli az olyan ruhadarabokat, amik a lehető legkevésbé korlátozzák őt a mozgásban. Farmernadrág esetén mindenképpen a lazábbik típust választja, de inkább szeret bársonynadrágot hordani. Nyáron természetesen csak a rövidnadrág vagy a halásznadrág jöhet szóba. Felső ruhák terén igénytelenebb, ritkán hord pulóvert zárt térben, pólója is legtöbbször egyszerű, mely eltakarja az övét. Órákra fekete talárban jár, nem bírja a színes talárokat, mert szerinte azok idétlenek.

Első benyomás, kisugárzás
A vele egykorúakkal szemben mindig nyitott és határozott. A lányok egy barátságos srácot látnak benne. Barátságos, előzékeny és segítőkész, mindig mosolyog. Egyesekkel szeret tréfát űzni, gondolhatják azt is róla, hogy ez a gyerek egy tréfamester, egy rosszfiú. A nagyobbakkal szemben azonban megáll a világ. A nagyobbak szerint ő egy mimóza kölyök, akiből nem lehet egy szót kihúzni. Aztán idővel, miután az idősebbik illetővel már elmélyült az ismeretsége, akkor aztán számára sincs kegyelem a tréfák terén.

Kedvenc elsőosztályú léglabdacsapat: Pécsi Pálinkás Pingvinek (3)

Kedvenc alsóbb osztályú léglabdacsapat: Martion Mágustanoda

Leírás


Előtörténet

Fehér Kristóf vagyok. Kiskunfélegyházán születtem és éltem le eddigi 11 évemet. Imádom Kiskunfélegyházát, már úgy ismerem ott a járást, mint a tenyeremet. Amióta az eszemet tudom, leggyakrabban a szabadidőmet mindig a házunkhoz közeli focipályán töltöttem apukámmal és a barátaimmal. Imádok focizni. Egész gyerekkoromban azt mondogattam mindenkinek, hogyha felnövök, olyan nagy focista lesz belőlem, mint Ronaldo, vagy David Beckham. Persze amikor még nagyon kicsi voltam, akkor elég ügyetlen voltam, de azóta rengeteget gyakoroltam és mostmár nagyon jól megy.
Anyukámat Vári Hajnalkának hívják, ő most éppen 31 éves. Iskolai titkárnőként dolgozott, mindig mondta, hogy én abba a suliba fogok járni, ahol ő most titkárnő. Apukám Fehér György, 32 éves és katona. Ő is szeret focizni, mindenre ő tanított meg.
Oviban lett két jó barátom, akik nem messze laktak tőlünk. Zolival és Barnival mindig gyakran összejártunk egymás lakásába és mindenfélét játszottunk a focitól elkezdve a köpőcsövezésen keresztül a versenyekig. Oviban is mindig mi voltunk a nagy hármas, és általában mindig egyikünk került büntetésbe valami miatt. Szép idők voltak azok.
Aztán jött a suli. Elsőben meg másodikban jó volt ott lenni, kedves volt a tanítónéni is (akit én mindig csak Gabi néninek szólítottam), és ami a legjobb, hogy volt több pálya is, ahol lehetett játszani focit vagy kosarat. Mondanom sem kell, hogy én állandóan a salakpályán rúgtam a bőrt, minden nap amikor hazamentem, anyukám jól megszidott, hogy már megint tiszta retkesen mentem haza. De kérem, lehet a focinak ellenállni?
Harmadik osztályban jött az a rendszer, hogy minden tantárgyat más tanár oktat. Voltak tök rendesek is, de olyanok is, akiket a hátam közepére kívántam. Nem voltam nagyon rossz tanuló, harmadikban még nem is volt négyesnél rosszabb jegyem a bizonyítványban. Igyekeztem mindig betartani a házirendet, úgyhogy a tanároknál sosem húztam ki a gyufát. Tesi órán mindig engem dicsértek, mert gyorsan és ügyesen megoldottam a feladatokat. Matekból is elég jó voltam, abból egyszer versenyen is voltam. Amit nem szerettem, az az irodalom és a környezetismeret volt. Sosem bírtam egy verset sem megtanulni hibátlanul. Mondjuk lehet, hogy nem is foglalkoztam velük eleget, mert inkább a Zoliékkal lógtam. De az nem érdekes.
Negyedikes voltam, amikor egyik szombaton az én nevemre jött egy levél a Martion Mágustanodából. Először nem is értettem ezt a nevet. Megmutattam anyának, ő sem értette. Hát elolvastzk a levelet, és kiderült, hogy egy varázslóiskoláról van szó, ahova engem fel akarnak venni. Nekem tátva maradt a szám, apáék azonban kételkedtek, azt hitték, hogy valaki viccelődik velünk. Kinőttek ők már abból, hogy higgyenek a varázslókban. Azonban a levélen pecsét is volt, meg hivatalos aláírások, meg minden, úgyhogy kezdtek hinni ebben az egészben. Erősködtem, hogy hadd hagyjam abba a sulit, amibe addig jártam - és amit azóta csak talansulinak nevezek -, és hadd menjek el ebbe a Martionba. Kellett is győzködnöm őket pár napig, mire felvittek Budapestre a Nyugati pályaudvarra.
Miután megérkezett velem a vonat Marótra, egyedül voltam, hiszen a szüleim nem kísértek el. Útbaigazítást kértem, és megkerestem a Martiont, szerencsére elég könnyen meglett. A suliban a tanárok leültettek egy tükör elé, amiről mostmár tudom, hogy a Lelkek Tükrének hívják. Ültem előtte pár másodpercig, mire az én arcom helyén egy nő arca jelent meg benne. A felnőttek, akik körülöttem voltak, azt mondták, Lorton ösvényére kerültem, és egyikük el is vezetett engem a társalgóba. Akkor kezdődött talán eddigi életem legjobb időszaka. Nemsokára elmentem Marótra is beszerezni néhány cuccot, hogy ne augusztusban kelljen (ekkor ugyanis május vége volt). Sok izgis dolgot láttam Maróton a kirakatokban, amiről eddig álmodni sem mertem. Lesz mit mesélnem anyáéknak, mikor hazamegyek. A Martionban még nem tanultam valami sokat, csupán néhány talanórára mentem be, hogy kicsit ismerkedjek az osztálytársakkal, és a tanárokkal. De az igazi tanulás majd szeptemberben kezdődött.

Jellegzetességek

Kristóf nagyon szereti a mondatait "hát..."-tal kezdeni.
Gyakran jár és köszön zsebretett kézzel, ezzel magára vonva a felnőttek, rosszabb esetben tanárok rosszallását.
Harapdálni szokta az ajkáról a bőrt.

Viselkedés

Barátságos természetű, szeret új barátokat szerezni. Előfordulnak olyan pillanatok, amikor épp nem jut eszébe beszédtéma, és olyankor csak mered maga elé. Ritkán rossz kedvű vagy dühös, ez természetesen nem azt jelenti, hogy sosincs rossz napja. Szeret versengeni, és próbatételeket kiállni, és a környezetének szivatása, megtréfálása is szóbajöhet.

Célok

Bár időközben felfedezte mágikus képességeit, Kristóf mégis megmaradna a talanok világában. Jelenlegi tervei szerint a futballnak fogja hódolni az életét. Viszont ez nem azt jelenti, hogy nem akar pedálozni a mágikus tantárgyak terén, szeretné elfogadhatóan teljesíteni a Martionos éveit. Sosem lehet tudni, hol jön majd jól a mágia.

Amiket szeret:

Szín: kék
Étel: dinnye
Talan tantárgy: Testnevelés
Mágustantárgy: Bűbájtan
Évszak: nyár
Nap: szombat
Szabadidős tevékenység: foci, séta

Amiket utál:

Szín: rózsaszín
Étel: főtt kukorica
Talan tantárgy: Földrajz
Mágustantárgy: Jóslástan
Évszak: egyiket sem utálja annyira
Nap: hétfő
Szabadidős tevékenység: semmittevés

Félelem: Kristóf nagy büszkén elmondhatja magáról, hogy alig van olyan dolog, amitől akár egy kicsit is retteg. Kellemetlenül érzi magát az olyan állatok környezetében, melyek kárt tehetnek benne, legyen az egy darázs, ami megcsípheti, vagy egy vipera. Régi tériszonyát az idő során leküzdötte.

Egyéb:

Nagyon örül neki, hogy mágikus képességei vannak, szereti használni őket.
Alkot önmagában előítéleteket, de szigorúan megtartja magának, és úgy tesz, mintha az újonnan megismert személy szimpatikus lenne neki - akár így van, akár nem.

//User: 18 éves fiú sosmogy megyéből. E-mailen vagyok elérhető: gpatrik95@gmail.com Egyébként a fekete-fehér avatárkép Jeremy Stumpterről készült.//


Egyéb információk:
Regisztráció időpontja: 2010.07.01. 13:36:45

Üzenet küldése