Martion Szerepjáték - valósidejű, fantasy alternatív jelenben játszódó fórumos szerepjáték

Útmutató a Martion Szerepjátékhoz
Jegyzetek

Fenyvessy Alexander

 
Beosztása: Tanár


Nem: Férfi
Életkor: 28 (születésnap: március 07.)
Testalkat: A serdülőkor jótékony hatásai még mindig kiütköznek rajta. 185 centire nőtt, sovány létra. De ereje az van.
Vonások: Szoborszerűek. Nem túl maszkulin; helyes helyett is inkább szép. Meg van rá az esély, hogy az életben nem fognak már emberesedni azok a vonások.
Szem: Azok közé az emberek közé tartozik, akiknek minden érzelme kiolvasható a szeméből, ha akarja, ha nem. És nem akarja. Színét illetően viszont világoskék. Bizony, ezzel csábít.
Haj: Világosszőke, annyira, hogy inkább fehér.
Általános öltözet
Nem találsz rajta szöszt, vagy gyűrődést, az biztos.
A jó minőségű, praktikus darabok kedvelői közé tartozik; követi a divatot, de messziről kerüli a feliratokat és az élénk színeket.
Első benyomás, kisugárzás
Mintha folyamatosan parancsra várna, vagy valami eltúlzott megfelelési kényszert igyekezne elfojtani. Ki tudja? Senkinek nem beszél ilyesmiről és ha ezt sikerül levetkőznie, kellemes társaságnak bizonyul. Illedelmes, nyugodt és megfontolt. Egyértelmű, hogy ismeri az etikettet.
Tanárként is hamar szimpatizálnak vele a diákok, mert megértő és türelmes, mindemellett pedig remek humora van.

Leírás
1989. március hét, a születésem napja. Amolyan státuszszimbólumként jöttem a világra, hogy a szüleim ebben se maradjanak le a jómódú családok sorából. Mert nekik is kellett egy trónörökös, aki jelen esetben ugye én voltam. Ebben a megfelelési, sőt túlteljesítési vágytól csöpögő légkörben cseperedtem és már a Mirarxban is a Családos kölykökkel kellett bandáznom. Nem zavart a dolog, mellette mindenem meg volt, amit akartam. Még egy húgom is született, Méli, rám négy évre, bár ez nem igazán mozgatott meg akkoriban. Nem tudott még felülni sem egyedül nem, hogy focizni vagy beszállni az illúzió párbajokba, amiket a srácokkal játszottunk. Aztán ez később persze változott, ahogy nőtt, egyre inkább igényelte, hogy valaki megvédje a többiektől. Mindig kicsit más volt, de szerintem minden művész ilyen. Az évek során szoros kötelék alakult ki közöttük, és igen, mindig kiállt mellettem. Na de nem sokra rá, hogy megszületett már mentem is a Martionba, mivel már a Mirarxban kiderült, hogy tehetséges mágusnak ígérkezem. Tehetséges született mágusnak, tenném hozzá, mert ez nem mindegy. Szerencsére, mikor első vadmágia címen eláztattam az egész lakást vízzel, nagyobb volt az öröm, mint a büntetés.
A Martionban Karpenás lettem, szerencsére, mert anyuék biztosan kiakadtak volna, ha nem oda osztanak be. Így csak az volt a kérésük, hogy teljesítsek maximumon és akkor továbbra kérhetek, amit csak akarok. Másodikosan kértem egy kutyát ennek örömére, de nem kaptam. Apa szerint felesleges kolonc lett volna, ami elvonja a figyelmem a tanulásról. Bizonyára igaza volt, így nem viselt meg a visszautasítás.
Szóval végig kitűnő voltam, így vígan mehettem tovább a Kormonra, hogy kitanuljam a Tradícióhasználat minden csínját-bínját. Ez a lendület valószínűleg soha nem szakadt volna meg, ha másodévesként nem futok bele egy likantrópba az egyik egyetemi buliról hazafelé tartva. Ha akkor illanok, talán máshogy történnek a dolgok. De úgy voltam vele, hogy csak két utcát kell megtennem és amúgy is jól esik a friss levegő. Tiszta hülyeség! Annyi mázlim volt, hogy addigra már riasztották az illetékes szerveket, de még így sem úsztam meg. Telibe kaptam a kórt a vállamba, ahogy belém kapott. Azt hiszem itt ért véget a "gyerekkorom".
Hamar kiderült, hogy a szüleim nem preferálják az újdonsült állapotom, na meg, hogy feldolgozás címszó alatt halasztani akartam egy évet, így az együttérzés legapróbb szikrája nélkül dobtak ki otthonról. Persze nem tagadtak ki, csak javasolták, hogy ne legyek túl gyakori vendég náluk És, hogy fizetik az albérletet mert koleszba menni?! Az nem elég jó. Mi lenne ha egy befolyásos barátjuk fülébe jutna? Ugyan. Végül elfogadtam az ajánlatot és nem halasztottam. A hétköznapok forgatagában, magamtól tanultam meg ezzel élni. A falkához sem csatlakoztam, mert akkor már tudtam mit akarok csinálni.
Amint megkaptam a diplomám és véget ért a ballagás, már úton is voltam Romániába, a nagyszüleimhez. Őket nem zavarta, ami történt, ugyanúgy kezeltek, mint előtte. Befogadtak magukhoz én meg nem sokra rá leadtam az önéletrajzomat pár helyre. Így történt, hogy lassan egy éve már, hogy a Coxtonon tanítok, mint Tradícióhasználat külön tanár.

Leírás


Egyéb információk:
Regisztráció időpontja: 2015.04.27. 00:21:06

Ez a karakter tagja a Családnak.

Üzenet küldése