Martion Szerepjáték - valósidejű, fantasy alternatív jelenben játszódó fórumos szerepjáték

Útmutató a Martion Szerepjátékhoz
Jegyzetek

Fenyvessy Amélia

 
Beosztása: Magyar Mágusszínház színésznője
Nem:
Életkor: 24 (születésnap: szeptember 10.)
Testalkat: Hosszú, vékony, lapos. Ezekkel a szavakkal lehet legjobban leírni.
Vonások: Nem az a tipikus szépség, de pont ez az, amiért tüzetesebben megnézi az ember. Arca hosszúkás, csepp alakú, orra pisze, mosolya túl széles.
Szem: Egymástól távol ülő, hatalmas világoskék szemek birtokosa.
Haj: Hátközépig érő, fehérbe nyúló szőke hajzuhatag.
Általános öltözet
Fiús, egyszerű, kényelmes. Az utcán és a próbákon biztos, hogy ezekben lehet látni. De persze ruhatárában a nőies darabokból sincs hiány. Fel is veszi, ha arra van szükség, sőt, még ahhoz illően is tud mozogni bennük!
Első benyomás, kisugárzás
A színpadon: őrülten tehetséges. Azon kívül: őrült. Ő az, aki vagy mezítláb jár az utcán, vagy épp a legforgalmasabb járdán ül le keresztbe, hogy a mozgó szobrot csodálja. Legalább is ezt fogja mondani. Viszont ha mindezen túl tudja magát tenni az ember, akkor egy vidám, értelmes leányzót kap ajándékba. Harmadik benyomásra pedig már meg se lepődj azon, ha épp csak bámul, vagy megvakarja az orrod, mert úgy érezte, hogy viszket.

Leírás

Azt hiszem az élet ki akart szúrni a szüleimmel. A Család arroganciájával lettek megáldva és minket is ilyennek akartak nevelni. Erre jöttem én és bátyám, Alexander. Ezzel még nem is lenne semmi gond. Alex tökéletes volt. Okos, helyes, született és minden akadályt átugrott, amit a szüleink elvárások névvel elé raktak. Majd mindezek ellenére kitiltották a családból, mert bemarták. És maradtam én, mint utolsó reménység. És innen jön a vicces rész. Belőlem hiányzik mindaz, ami Alexben megvan. Elég rossz munkát végeztek másodjára. Nem elég, hogy a mágiámban nem mutatok sikereket, de még elmebajos is vagyok. És még mindig hazavárnak hétvégente. Röhejes, nem?
Hogy mikor jöttem rá, hogy valami nincs rendben idebent? Passz. Alex mindig tett arról, hogy normálisnak higgyem magam. Például mikor kicsik voltunk és kimentünk játszani az utcára a többi gyerekhez. A bugyimat a nadrágom tetejére húztam. Akkor meg tudtam magyarázni miért, tök logikus volt, de már nem emlékszem. Mikor kinevettek a többiek, Alex nemes egyszerűséggel vette le a gatyáját és úgy sétáltunk tovább.
De a szüleimet is sokáig hitegették. „Nincs semmi baj azzal a gyerekkel, csak eleven. Majd kinövi.” Hát nem nőttem. Aztán folyamatosan dokikhoz cipeltek. Egyik azt mondta, hogy napi egy gyereknyugtató bájitalt itassanak velem. Attól meg teljesen belassultam és olyan voltam, mint valami másnapos zombi. De az egyik dilidoki megmondta a tutit, röviden, lényegre törően. „Enyhe személyiségzavar diagnosztizálva. Saját magára és környezetére nézve veszélytelen. Gyógyszeres kezelés, folyamatos felügyelet nem szükséges. Heti két terápián való részvétel kötelező.” Azóta is járok. De ez inkább karbantartás, mintsem javítás. Így a szüleim persze ezzel sem voltak megelégedve…
Viszonylag korán, 11 évesen kerültem a Martionba, azon belül is bátyám nyomdokaiba lépve, Karpena ösvényére. Onnantól kezdve a kastély pszichológusához jártam, aki ugyancsak nyilatkozott rólam. „Amélia igazán egyedülálló a személyiségzavarával. Általában ez a betegség depresszióval jár, a páciensek hajlamosak kárt tenni önmagukban és környezetükben is. Amélia esetében mindez ellentétesen nyilvánul meg. Nagyon pozitív világnézettel rendelkezik, környezetére teljesen veszélytelen. Személyiségzavara inkább szétszórtságában, a világra való rácsodálkozásában és olykor gyermekies viselkedésében mutatkozik meg.” A szüleim ettől sem repdestek örömükben, persze.
Mindent összevetve a kastélyt szerettem. A tanulmányaimban az erős közepest mindig hoztam, de különösebben nem törtem magam. Inkább minden energiámat a színjátszó körnek áldoztam. Vicces, mert ott nem engem nevettek ki, hanem én nevettem ki mindenki mást. Ez volt az a hely, ahol jól éreztem magam és volt is hozzá tehetségem. Így igazán senkit sem lepett meg, hogy az érettségi után egyenes út vezetett a Csontváryra, ahol színjátszást tanultam. Itt újabb pszichológus váltás, újabb vélemény. „Nagyon érdekes hatással van rá a betegsége. Sosem láttam még olyat, hogy valakinek a munkájában hasznára váljon. Személyiségzavarából kiindulva képes olyan mértékben azonosulni a szerepeivel, hogy még én magam is elhiszem, hogy ő volt az angol királyné!”
Kitűnő eredményekkel sikerült végeznem, azóta a Magyar Mágusszínház színészgárdáját gyarapítom. Folyamatosan vannak kisebb-nagyobb szerepeim, amiken Alex mindig megpróbál részt venni. Ő életem szerelme, a példaképem. Amikor csak lehet, kint vagyok nála. És bármit megtennék érte. Bármikor, bármit.
Amúgy Pestre költöztem, ahol egyik színésztársammal bérlünk lakást. Jó fej csaj, elfogad minden stiklimmel együtt. Szóval az élet szép, a fű meg zöld, én meg boldog vagyok így.

Aktuális állapot:


Egyéb információk:
Regisztráció időpontja: 2015.04.27. 00:19:29

Ez a karakter tagja a Családnak.

Üzenet küldése