Nem: Nő
Életkor: 38 (születésnap: február 03.) Testalkat: a vezetéknevem kapcsán voltam már gömbös, gömböc, de combos is. Azt hiszem, bármelyikkel jól jellemezhető az alkatom. Vonások: kedvesen sajátosak. Szem: barna, életvidám lélektükrök. Haj: most éppen szőke, hosszúra hagyott, frufruval. Melóban kötelező jelleggel összefogom. Általános öltözet Nem egyszerű az én méreteimmel elegánsnak lenni, na meg én is inkább a kényelmes, sportos darabok híve vagyok. Szerencsére azért akad rám is egy-két csinosabb darab, csak csodaszámba megy, ha valaki így láthat. Első benyomás, kisugárzás Ami a szívemen, az a számon. – Ráadásul mindkettőből hatalmas jutott nekem, amit egyáltalán nem sajnálok. Szenvedélyes típusnak vallom magam, aki lelkesen veti bele magát az őt érdeklő dolgokba, előítéltektől mentesen. Ez persze nem jelenti azt, hogy a fél világ a spanom… ugyan úgy kihat a lelkesedésem a negatív dolgokra is, nem én leszek az, aki kertel a véleményét illetően, ha valami/valaki nem szimpatikus a számára. | |||
Leírás Nyíregyházán láttam meg a napvilágot, tisztes mágusszülők egyetlen lányaként. Már kicsinek is a testesebb, erősebb súlycsoportot erősítettem, ami ekkor még nem jelentett problémát. Az egész a Martionnal kezdődött, ahol Lorton ösvényét erősítettem a jelenlétemmel. A serdülés csodája és egyben gyötrelme is, hogy az ember fia/lánya felfedezi a társadalom által diktált trendeket, azt, hogy mi a szép, a menő és mi a csúnya, a kevésbé menő. Aztán persze, mire ballagtunk a többségnek benőtt a feje lágya és rájöttek, hogy a „bálnaság” alatt egy remek haver, kitartó és őszinte barát lakozik, aki nem is olyan ufó, mint hitték... Az igazi barátaimat mondjuk nem ezekből az időszakokból szedtem össze, hanem már a szakképzőben. Mindig is szerettem anyukámnak segíteni a konyhában, egy idő után pedig kifejezetten igyekeztem odafigyelni a saját étkezésemre, arra, hogy egészségesen táplálkozzak, így nem volt kérdés, hogy ezzel és cukrászattal szeretnék foglalkozni. A sütik a gyengéim – még külön blogot is szentelek nekik, ami kifejezetten nagy népszerűségnek örvend. A „szakács-cukrász” képzés után egy helyi, családi vállalkozásnál kezdtem el dolgozni, majd elkerültem Budapestre, az akkori barátom kapcsán egy nevesebb étterembe. Itt ösztönzött arra a főnök, hogy végezzek el egy „konyhafőnöki” képzést is, mely után már teljes értékű séfként, vezető szakácsként végezhettem a munkámat. Sajnos ez azzal járt, hogy megint csak munkahelyet kellett váltanom, igaz, most csak étteremláncon belül. Szerettem a helyet és kissé hűtlennek is érzem magam, hogy idén eljöttem tőlük, de vannak dolgok, amikre az ember egyszerűen nem mondhat nemet. Márpedig egy álláshirdetés a Leander’s-nél ilyen. 10 tipikus gasztroblogger húzás 2. Őrülten bonyolult ételek bonyolult több soros címekkel: Rózsaborsos lazacderék kéksajtos galambsalátával. Furcsa párosítások, beszerezhetetlen alapanyagok, kezdő háziasszonyt elriasztó címek és a szánk sírásra görbül. 3. Egyáltalán: mi az a lazacderék??? 4. A szendvicsek tökéletesen formára vágott darabokból állnak és cuki színes csomagolópapírokkal valamint masnival vannak összekötve, egymásnak támasztva fekszenek egy hatalmas tányér közepén, esetleg egy rusztikus falapon. Még jobb a kör alakú szendvics, ami úgy készül, hogy kenyérből van kivágva: hahó, és a maradék csoffadt szélekkel mi lesz? Imába foglaljuk annak az anyukának a nevét, akinek erre van ideje! 5. Úgy kezdi a posztot, hogy "bocs, hogy nem írtam pár hete, de beteg volt a gyerek/festettük a cuki konyhát/azon gondolkoztam mit is főzzek/vártam a medvehagyma-szezont…". Ilyenkor jövünk rá, hogy az életünket valahol nagyon de nagyon elrontottuk. 6. "Az első adag olyan gyorsan elfogyott, hogy nem volt időm fényképezni… :)" – ugyan már, egy feldühödött barbár hordával lakik egy háztartásban? 7. Az egész recept a hozzávalók áttekintésekor egész egyszerűnek tűnik, sőt, meg is nyugtat minket az egy csillagocska/szívecske vagy bármi, ami azt jelzi: EGYSZERŰ. Csak a végén jön a farba, amikor kedvenc bloggerünk előkapja a karamellizáló pisztolyt. Naná hogy jövő karácsonyra azt kérjük, de addig? 8. Minden második fotón a kaja mellett ott fekszik egy egész szál letépett fűszernövény(rozmaring), vagy sejtetve megbúvik a homályos háttérben. Az mindegy, hogy van-e köze a kajához, a fűszernövény a háttérben a fotózás alaptétele! 9. Nyilván nem maga fényképezi azokat a képeket – nem, nem nem hisszük el – amiken sütés után frissen körömlakkozott kézzel önti felülről a szószt a sütire. 10. És ezeket persze MINDIG ebédidőben étvágygerjesztőnek teszi ki, amikor egy átlagos olvasója vagy az irodában várja a hülye rendelős kajáját, vagy otthon, gyerekkel a karján próbálja félkézzel megfordítani a rántott húst. Vagy csak a mi életünk nehéz? (forrás:tizdolog.hu) | |||
Aktuális állapot: Egyéb információk:
Regisztráció időpontja: 2013.08.04. 20:20:42 Ez a karakter a Leander's céghez tartozik. |