1982-ben, az év ötödik havának 22. napján sírt fel először, Szeged városát megrengetve ezzel. Egyetlen testvére van – egy húga –, aki Emese névre hallgat. Szülei mágusok, bár egyikükre sem jellemző, hogy foglalkozásukat tekintve kihasználnák az ebben rejlő lehetőségeket. Míg az édesanya a színházban talált önmagára (színésznő), addig édesapjuk a múltat kutatja (régész) mérhetetlen szenvedéllyel.

Született auralátó, ez azonban még nem tette teljesen egyértelművé, hogy ő is örökölte-e a mágus géneket. Ennek ellenére három évesen beíratták a Mirarx-ba, két év múlva pedig követte őt testvére is. Jóval később derült csak ki, hogy valóban szerepet játszik majd életében a mágia – erre öt évet kellett várni a beiratkozást követően. Nagyjából ez volt az az időszak, amikor megfogalmazódtak benne bizonyos tervek. Abban már akkor is biztos volt, hogy az édesanyjától örökölt tehetséget szeretné később kamatoztatni, a pontos célok viszont csak évekkel később fogalmazódtak meg benne.

A következő évek gyorsan elszálltak, hamarosan megkezdte tanulmányait a Martion Mágustanodában, ahol az érettségije kézhezvételéig Lorton Lilla ösvényén járt. Teljesen elkötelezte magát a művészeteknek, több szakkörre is járt, illetve az iskolai rendezvények lebonyolításában is igyekezett szerepet vállalni. Bár tanulásra mindezek mellett már nem jutott sok ideje, testvére azonban mindig mellette állt, ha arra volt szükség, akkor ő maga rugdosta át a vizsgákon. Sosem volt a szabályok megszegésének híve, bár azt közel sem lehetne kijelenteni, hogy glóriával a feje fölött született. Volt rá példa, hogy jóval a takarodó után egy diákmentor talált rá a zeneteremben, vagy hideg téli éjszakákon, a tó jegén. Erre egyébként sokszor magyarázatot adott az, hogy egészen kicsi kora óta hajlamos fel-alá sétálni alvás közben, és csak a szerencséjének – illetve a hozzá közel állóknak – köszönhette azt, hogy egyszer sem történt katasztrófa. A többi alkalommal azonban - szerinte - komoly oka volt arra, hogy a hálókörleteken és társalgón kívül tartózkodjon. A zeneterembe gyakorolni járt, ötödikes korára már valódi zseninek bizonyult a zongorajátéka alapján. Emellett csodálatos énekhanggal áldotta meg a sors, ezt sem félt kihasználni. A tópart viszont egyfajta hobbinak adott teret. A vérében volt a tánc, az egyszerű, hétköznapi stílusok azonban nem tudták hosszabb távon lekötni a figyelmét. Ellentétben a jégtánccal. Beszerzett ugyan jópár sérülést, Rozi néni pedig többször kezelte agyrázkódással, mint náthával, mindezek ellenére kitartóan próbálkozott.

Az iskola befejezése után rögtön két helyre is beadta a jelentkezését. Elsősorban a Csontváry-ra, ahol táncot és éneket tanult, a másik hely pedig az ELTE-EMK volt. Fél évvel később azonban be kellett látnia, hogy a kettő egyszerre nem megy, így a bűbáj- és mágiaelmélet a háttérbe szorult, később pedig a halasztás mellett döntött. Előbb befejezte a művészetit, csak később próbálta meg újra az ELTE-t – ahol ezúttal sikerrel járt.

Ez azonban nem volt elég számára. A sokévi tanulás közben ugyanis rájött arra, hogy tovább szeretné adni tudását a következő generációnak, iskolai keretek között. Levelezőn végezte el a Tanárképzőt, ekkor ugyanis már volt munkája – együtt dolgozott édesanyjával a színházban. Bár csak kisebb szerepeket kapott, álmodni sem mert főszerepről, vagy akár egy szólóról, mégis boldoggá tette őt ez a lehetőség. Az esetek többségében rábízták a gyerekszereplőket, akik rövid időn belül lopták be magukat a szívébe. Pár évig még itt dolgozott, ezt követően azonban benyújtotta pályázatát a Martion Mágustanoda által megjelent felhívására, miszerint mentort keresnek Lorton ösvényének élére. Nem ő volt az egyetlen egyébként, testvérével együtt jelentkeztek, akivel egyébként – miután megszületett a pozitív elbírálás – közös szobát igényeltek, meglehetősen rendhagyó módon.

- E-mail/Gtalk: elyanon@alomvilag.hu
- Skype: elyanon4