A külsejét illetően mindig is a természetesség híve volt. Nem sminkel, nem plasztikáztat, nem körömlakkozik, és még írhatnánk oldalakat arról, mit nem tesz magával. Ezen dolgok közös megnevezését mások úgy mondják "szépítkezés", ő azt mondja "átverés". Lenke tehát maga a megtestesült naturalizmus minden értelemben véve és elégedett önmagával. Jó, azért említsük meg azt a kis apró tetoválást a jobb lapockáján, mely eddig az egyetlen mesterséges aspektusa és amely egy kis sárkányt ábrázol. Mentségére szóljon, ennek szentimentális értéke van. Apu tud róla. Anyu nem.
  Mellesleg volt idő, amikor ő sem fogadta el magát olyannak, amilyen. Serdülőkorának kezdetén elégedetlen volt külső adottságait illetően, ámde kinézetébe teljesen beletörődött, miután betévedt a Szabolcsi Vöröshajú Lények Klubjának egy szokásos délutáni találkozójára, pusztán merő véletlenségből. A vörös hajú embereknek ugyanis köztudott, hogy nincs lelke, és ezt Lenke azon a napon jól megtanulta. A lélektelen embereknek pedig nem kell esztétikusan kinézni.

  A szem a lélek tükre, tartja a mondás. Ez Lenkénél kifejezetten nem igaz. Első ránézésre a tekintete semmitmondást és hideg közönyt áraszt, ami jócskán közrejátszik abban, hogy elsőre sok embernek nem szimpatikus. Azonban a belső lénye mindezen hazug látszatnak pont az ellenkezőjét sugallja. Általában mindenkivel kedves és jószívű. Hát igen, szeretetreméltó lény ő, csak nehezen megy neki az ismerkedés, főleg az ellenkező nemmel.
  S hogy mit lehetne még róla mondani? Hajlamos előbb beszélni mint gondolkodni. Érzékeny ember, de nem törékeny. Reménytelen álmodozó típus. Ha megsérted, nem sért vissza. Nagyon. További leírásokért érdemes a Halak, mint állatövi jegy leírását elolvasni egy asztrológiai weboldalon.
  Szóval ezen fenti leírás által bátran állíthatjuk, hogy a személyiség egy meghatározó aspektusa az emberi létnek, és ezzel Lenke is tökéletesen tisztában van (lássuk be, mivel nem?). Mivel külseje a mai kor szerint nem a legmegnyerőbb, a személyiségére szívesen hivatkozik. Szereti ha szeretik, főleg ha önmagáért teszik.

  Amióta csak az eszét tudja, Lenke mindig is érdeklődő, jó tanuló és kiváló megfigyelő volt. Talán nem meglepő, hogy kedvenc tevékenységei a könyvolvasás és a természetjárás. A könyveket illetően előszeretettel böngészget tanulmányokat és esszéket főként természettudományos témában, de nem veti meg a szórakoztatóirodalmat sem.
  Ha épp nem könyveket búj tudásszomjából adódóan, akkor kint az iskola területén bóklászik a természet lágy ölén vagy az üvegházban tevékenykedik. Kérdezzenek tőle akármit a hófehér szalamandrák étkezési szokásaitól kezdve az sárkánypikkelyek felhasználásáig, ő biztosan tudja a választ! Nyelvtanulásban is jeleskedik: kiválóan tud angolul és hellyel-közel franciául is beszél.
  Érdemes említést tenni főzőtudásáról is. Ha szereted a francia illetve olasz konyhát, ő azt mondaná, hogy az önmagában nem elég. Ezt a két isteni gasztronómiai gyöngyszemet nem elég szeretni, ezt imádni kell, és életfeltételként felfogni. Amíg nem ettél egy ilyesféle étket sem, addig nem jártál az isteni élvezetek oltárán. De lényeg a lényeg: nem, Lenke nem tud még főzni, de jó úton halad.
  Mágiaügyileg azonban még mindig nem áll fényesen (úgy néz ki nem is fog), de ez egy ideje már nem is igazán érdekli. Mivel gyermekkorában is érdekelte a természettudomány és az állatvilág, tudományos területen készül továbbtanulni. Élete nagy álma, hogy egy napon sárkányokkal foglalkozhasson.

//Képek: Caitlin Wallace, Emily Soto fotósorozata//