A több mint tíz éve sikeresen működő Herceg pénzügyi tanácsadó cég várományosa, amely több szakembert is foglalkoztat és közvetít ki üzletfelei számára. Olyan nagyobb vállalkozásoknak nyújtanak szolgáltatásokat, mint az MSTV.

Auralátóknak: Likantróp és teljesen átlagos mágus.



(12)

A gyermekkorom a maga nagyszerűségében egyszerű volt. A szüleim jól kereső mágusok voltak, mindent megkaptam, amit szerettem volna, persze az ésszerűség határain belül. Kérhettem volna magánrepülőt is, lehet azt is ki tudják pengetni a szülők, de apám szigorúan fogja a pénzt. Foglalkozási ártalom. Egyszóval nem voltam különösebben elkényeztetve, gondoltam én, de így is remekül megvolt a családunk, nem hanyagoltak soha, a filmekből jól ismert „a gazdag fiú mindig egyedül ül otthon, mert a szülők sehol sincsenek” klisé is elkerült. Épp ezért nem értettem, hogy miért kellett örökbe fogadni azt a vörös kis lárvát.

Tudod, vannak dolgok, amelyekben engesztelhetetlen vagyok. Van egy olyan rossz tulajdonságom, hogy ha valamiben elhatározásra jutok vagy valakitől, valamiről véleményt formálok, nem tudnak meggyőzni az ellenkezőjéről. Itt van Zara. Már huszonhat éves vagyok, több mint tíz évem volt megszokni, hogy ez.. illetve, hogy ő egyáltalán van, létezik és a családnevemet viseli. Kurvára nem ment, ez van. Idegesít még a jelenléte is, mondhatja nekem akárki, hogy ő milyen széplélek, meg lány és érzékeny és mittudomén. Ő csak egy betolakodó. Költi a szüleim pénzét ráadásul milyen balfaszságokra? Táncolni! És ha már a balfaszságoknál tartunk, ő tehet róla, hogy két éve engem is bemartak azon a parlamenti teliholdas esetnél. Ha nem dönt úgy, hogy neki táborozni van kedve a barátnőkkel, akkor nem kell érte mennem. Szóval érted már, hogy miért utálom azt a kis görcsöt?

Mi? Mi az, hogy nem az ő hibája? De rohadtul az ő hibája! Szép, elvileg az én haverom vagy, mégis annak a kis vörös kurvának a pártján állsz. Tudod mit? Hagyjuk, léptem, te is csak felcseszed az agyam, mindig én vagyok a rossz. Az én nézőpontomat mikor veszi valaki figyelembe? Állandóan csak szegény kislányoztok. Hát bazd meg te is, menjél akkor szociális munkásnak.

Igen, lenyugodtam, jó. Tölts inkább még egy italt, mert még nem értem a végére.

Tehát tekintsünk el a körülményektől, a lényeg, hogy bemartak. Szóval ehhez tudni kell, hogy én keményvonalas likantróp ellenes voltam. Nem a legrosszabb és legagresszívabb fajtából, de ha valaki megkérdezte, hogy mit gondolok a likantrópokról, rávágtam, hogy utálom őket. Mert így neveltek. Képzelheted, hogy mekkora öröm volt számomra, sőt, mekkora öröm volt otthon, mikor a Főnixből megjött az eredmény és lycantropia mellett a pozitív és negatív rubrika közül az előbbi közepén piroslott egy iksz. Ráadásul, haver, meg kell, hogy mondjam, mocskosul fáj. Csak képzeld el, hogy minden csontod összetörik, aztán újra összeáll és közben a bőröd megnyúlik, szétszakad, újranő, az egész tested újraépül, ám ehhez az kell, hogy előtte porig rombolja magát.

Hogy mennyire utáltam. Ezt a részét most is, igazából. A másik az a falka, nem tudom, sosem bírtam a nagy csoportosulásokat, amelyekben huzamosabb időt kell töltenem, a falka meg azután az este után több volt, mint nagy. Sok a kompromisszum, nem vagyok kompromisszumokhoz szokva. Mindemellett már dolgoztam, a diplomát korábban megszereztem, legalább nem kellett attól félni, hogy telihold körül ne legyen vizsga, mert idegességemben ráugrok a tanárra. Ennek ellenére sem tudom, hogyan éltem túl ezt az időszakot. Vagy mégis: Patrik a legjobb barátom. Ne röhögj, ez komoly. Négy éve ismerem, de nélküle már biztos csináltam volna valami hülyeséget. Úgy ismer, mint senki más, tudja, mikor kell visszafogni, és nem sikerült még a szeszélyeimmel sem kiüldözni a világból.

A szüleimmel nem igazán beszélek mostanában, anyámmal egyáltalán nem, apám néha azért még szóba áll velem, leginkább a munka miatt, és mert csodák csodájára ő még mindig rám akarja hagyni a céget. Gondolom nincs más, Zarára elvégre nem bízhatja. A családi üzlet pedig maradjon családon belül. Elköltöztem, hogy a napjaimat ne mérgezze az a feszült légkör - amit végső soron a vöröskének köszönhetek, mint azt már említettem -; Budapest belvárosában van egy lakásom. Az új.. életmódon, hogy úgy mondjam, az sem jelent már olyan szenvedést, mint korábban, beletanultam a dolgokba és talán itt lesz az ideje annak is, hogy jobban a saját lábamra álljak.

Na, szerintem igyunk még egyet, aztán megyek, mára rendeltem a holdkontrollt, azt is át kéne még venni.