A filmekben a posztapokaliptikus világ - bármilyen félelmetes is, valahogy sosem kapja el azt a gyomorforgató félelmet, ami a túlélőket hatalmába keríti. A vezetőket nem választják, hanem a kényszer szüli. A biológia szakosokból orvosok, az atlétákból felderítők, a rendőrökből vadászok lesznek. Vagy leginkább egy nagy katyvasz, ahol a nagybetűs "Valaki" megpróbál minden egyszerre lenni, mindent kézben tartani, és amikor minden irányítás kihullik a kezéből, egyszerűen túlélő marad, aki újra és újra feláll és továbbmegy, mert valakinek muszáj tartania a fáklyát. A mágia pedig ezen a tényen vajmi keveset változtat, ha egyszer a fenyegetés is mágikus.

Egy ember életében nagyon sok változás következik és következhet be, nincs ez másképp vele sem. Három lány legfiatalabbjaként érkezett a családjába - bár nem ezen a síkon. Szülőhazája kifejezett démonikus aktivitást mutatott, így hát a mágusok is erre építkeztek, a varázsvilág rúnákra és alternatív mágiaformákra szakosodott. A síkok megnyílása, összecsúszása, bárhogy is nevezzük őket az ő világát gyakorlatilag apokalipszisbe sodorta, az entitások a kaotikus helyzetet kihasználva ellepték a síkjukat. Olyan hirtelen történt minden, szinte védekezni sem volt idejük vagy lehetőségük, a bolygó jóformán élhetetlenné vált.

Néhány évig túlélőket gyűjtött a síkon, más síkokra irányítva őket, hogy biztonságban legyenek. Igazi posztapokaliptikus túlélő vált belőle, ennek érdekében viszont igen kemény döntéseket is meg kellett hoznia.