Menü
Martion Szerepjáték - valósidejű, fantasy alternatív jelenben játszódó fórumos szerepjáték

Útmutató a Martion Szerepjátékhoz
Jegyzetek

Kanalas Lora

 
A Karpena ösvény diákja, Hatodik évfolyam
Nem:
Életkor: 19 (születésnap: augusztus 15.)
Testalkat: Csupán két centiméter hiányzik a tökéletes plakát-lány magassághoz. Ennek hiányában magasabb, mint az átlag nők, de alacsonyabb, mint az átlag férfiak. A súlya pedig diéta-diéta-diéta-diéta.
Vonások: Nemrég még alaktalan összevisszaság volt, aztán egyszer csak a sok össze nem passzoló részlet a helyére került. Sem a szépségét, sem a származását nem tudja takarni.
Szem: Sötétbarna, éppen nem fekete. A mandulavágás pedig a legjobb barátja, mióta ismeri a tusvonalakat.
Haj: Mélybarna sörény, ami egy oroszláné is lehetne, ha nem tartaná kordában a mágus-magazinok bűbájaival. Csak két jó mozdulat és máris idomul az embertelen mennyiségű haj.
Általános öltözet
A turkálók istennője – vérprofi szinten válogatja össze a megfelelő anyagú ruhákat, közben pedig a márkákra is ügyel. Divatos darabok, harmonizáló színek, tökéletességet kiemelő formák potom pénzből.
Első benyomás, kisugárzás
Láthatólag minden érdekli, de semmiért sem mozdítja a kisujját. Odamegy hozzád beszélgetni, de nem hajlandó erőfeszítést tenni azért, hogy megkedveld. Talán azért, mert nincs rá szüksége, hiszen bármit tesz, szimpatikus lesz a számodra. Függetlenül attól, hogy sosem tudod eldönteni: veled kacag, vagy rajtad.

Leírás



Valószínűleg már a nevem alapján beazonosítottál – no, nem a fényes, tisztavérű családok egyikeként. Inkább valami gettó szökevényként definiálsz magadban, vagy csak sajnálsz, esetleg önkénytelenül csúszik zsebre a kezed. Ugyan, kérlek. Ha végre hajlandó leszel rám nézni, biztos vagyok benne, hogy kienged az a feszestartás. Látod a csodás mosolyom? Ugye, hogy nem is olyan fontos az a családnév?

Egyébként nem titok, hogy ’98-as gyártmány vagyok. A családi körülményeim sokféleképp definiálhatnám, de maradok az egyszerűségnél: nem volt túl idilli. Édesapám világéletében szerette a nőket, és szerette őket olyan formán, ahogy a romantikus regények is megírták már. Így van az, hogy egyetlen vérszerinti testvérem sincs; ellenben három mostohaanyával és az ő lányaikkal tudok elszámolni. Világéletemben ők voltak nekem, rájuk támaszkodtam, mert kultúránkban a család szent, akármilyen laza is a kötelék. És az édesanyám? – kérdezheted jogosan. Nos, őt utoljára hét évesen láttam. Sokféle szitokszóval illette ezért apám, ám kigondolta, hogy az olyan bagatell „rühes boszorka” egyébként ilyen közel áll a valósághoz?

Így vagyok én félvér, így kerültem a Martionba tizenhárom évesen. Már akkor is túlkorosnak éreztem magam a többiek között, mostanra ez hatványozódott. Mivel sem ostoba, sem tehetségtelen nem vagyok, elég nagy fejtöréssé nőttem ki magam a tanáraim szemében. Átpillantanak a borzasztó hiányzásaim és az ennek ellentmondó, gyakorlati órákon elért remek eredményeim felett, és ott találják a zéró motivációval tengődő napjaimat. Talán ezért buktam meg tavaly. Vagy tényleg nem vagyok annyira élelmes? Még én sem döntöttem el.

És talán, de csak talán, az is közrejátszik ebben az egészben, hogy fogalmam sincs mit kezdjek magammal. Nem látom magam sem valamelyik vidéki egyetem hallgatójaként, sem pedig tisztességes szakmában elhelyezkedő nagyvárosi nőként. Vagy csak szembenéztem a ténnyel, hogy nem én nem látom így magam, hanem a társadalom. És talán még emlékszem milyen nehéz volt üres gyomorral lefeküdni aludni; vagy arra, hogy a törött ablaktámlák egyáltalán nem óvtak minket a tél szeleitől.

Aktuális állapot:
Jobb lábbal kelt... Nála kecsesebben senki sem tud ma elesni.


Egyéb információk:
Regisztráció időpontja: 2017.09.28. 19:08:58

Üzenet küldése