Leírás
Lóci már gyereknek sem volt egyszerű eset.
A Karsay család első szülött csemetéje. ’82 március másodikáján látta meg a napvilágot Budapesten. Négy éves koráig aranyélete volt… aztán megszületett öccse Csongor. A gyerekek hajlamosak féltékenyek lenni a kistestvérükre, mert nagyobb figyelmet kapnak, mint ők. Kisebbek, esendőbbek, ezért jobban kell már rájuk vigyázni, mint a nagyobb gyerkőcre. Ez nem kerülte el a Karsay családot sem, így Lóci nagyon rossz gyerek volt a kezdetektől fogva. Ami pedig még fokozta ezt, nem más volt, mint az újabb négy évre rá születendő öcskös, Barnabás. A fiúk rendszeresen összefogtak kis öccsük ellen, hogy ők kapják a nagyobb figyelmet, ők legyenek, akiket először letesznek aludni, és mesét mondanak. Aztán egyik napról a másikra Lócinak megmutatkozott a mágiája, tíz évesen. Mindenki nagyon várta, és a szülők büszkék is voltak, hogy az ő fiúk „felnőtt” hozzá, a mágiához. A család közben egyre csak bővült, és bővült... Megszülettek az ikrek, Sára és Sámuel (Simi). Mikor egyre idősebbek lettek, a gyerekek verekedni, piszkálódni és versengeni álltak neki. A tizennégy éves Lóci ekkor már a nagy testvér szerepét töltötte be, és legmegterhelőbb feladata volt, hogy rendet teremtsen a kisebbek között. Ő volt a "vízválasztó" mindenkinél.
Tizenegy évesen a Ferfex ösvényre került, mint később testvérei is.
Számos jó tulajdonsággal rendelkezik. Nevezhetnénk akár kiválónak is. Viszont, ami nem ment gyakorlatban, az majd fog elméletben. Könnyen ment számára a tanulás, elég sok tárgyat megértett már az első órák után is, hogy miként épül fel, és a későbbiekben nem volt számára akadály felkészülni egy-egy dolgozatra, vizsgára, vagy év végén az érettségire. Választott tárgya a biológia és történelem volt.
A Martion elvégzése után az ELTE-n tanult tovább Mágustörténelmet. Az alatt a pár év alatt rájöttek, hogy számára nem a gyakorlati mágia területén lesz helye. Ezért, hiába szülei ellenzése, az ELTE talan részén biológiát kezdett hallgatni a mágustörténelem mellett.
Amint elvégezte mind két szakot, elkezdett még egyet, amivel kiválthatta, hogy tanár legyen. Budapesten az egyik nevesebb gimnáziumban végezte a gyakorlatot (Városmajori Gimnázium), ahova anyja segítette be, hiszen az anyák akkor is örülnek a csemetéjüknek, ha más utat választanak maguknak… Azóta is ott tanít biológiát, és helyettesít történelem órán.
Három évig jegyben járt azzal a lánnyal, akit főiskolai évei alatt ismert meg, de sajnos rájöttek, hogy nem illenek egymáshoz.
Később pedig Piros Katával járt jegyben, ahol egy amerikai ösztöndíj törte darabokra álmaikat...
Magánélet
Jelenleg egy -újabb- fájdalmas szakításon van túl, lábadozik és igyekszik minél kevesebbet otthon lenni a kíváncsi, aggódó, kérdő tekintetek végett.
Családtagok, rokonok:
Karsay Endre: A vasmarkú.
Mindig is csodáltam édesapámat, hogy miként tudja összetartani ezt a családot. Sokan vagyunk, neki pedig mindig volt ideje mindenkire odafigyelni. Problémáink voltak? "Menj apádhoz! Majd segít!" - Hangzott anyámtól, és tényleg így volt. Segített. Mostanra már kicsit kiöregedett, már nekünk, csemetéknek kell segítenünk, de ez rendben is van!
Amit tudni érdemes még róla, hogy kutatóorvos, az ELTE mentális-vallási szakán, szokott vendégelőadásokat is tartani. (Akkor miért kutatóorvos? Jönne a jogos kérdés. Az igazat megvallva azért, mert a mentálhigiénére ható vallási nézeteket kutatja. Tehát egy kis pszichológia meg teológia összegyúrva, az emberekre kiható képzetek, és viselkedés normák vizsgálása.) Lehet tőle ered ez a tanítás mizantériám?!
Karsayné Horváth Ágota: Drága anyám.
Róla tényleg nem lehet semmi rosszat mondani. Minden gyerek szereti az anyját, és ez nálunk is elmondható. Kicsit talán szétszórt, szórakozott személyiség, de csupa szív és lélek. Nála jobb embert keresve se találhatnék. A fél karom, sőt, az egészet odaadnám azért a nőért, aki egy kicsit is olyan, mint Ő!
Háztartásbeli, öt gyerek mellett nehéz lenne állandóan munkába járni. Bár az is tény, hogy időközben felnőttünk...
Karsay Csongor: Idióta vagy, komolyan?
Az öcsém, nos, nem felhőtlen a kapcsolatunk, de melyik családban vannak olyan testvérek, akikről mintát lehetne venni, hogy sose veszekednek, és még egyszer se szúrtak ki a másikkal?! Az évek alatt megkomolyodtunk... már amennyire, és felnőttünk. De még mindig jelen van a gyerekkor minden emléke bennünk. Versengések? Mai napig. Én okos vagyok, ő meg szép. Ezzel rendben is van!
Karsay Barnabás: Mindenki nyugodjon meg...
Bárcsak könnyebb lenne vele. Lehet, hogy már elmúlt húsz éves, de az, amit művel... nem hiszem el, hogy nincsenek céljai. Kicsit olyan, mint Csongor meg én együtt. Összegyúrva. Csak pont annyira jó az észjárása, mint a gyakorlata. De nagyon szerethető... ez a legjobb tulajdonsága. Hehe
Karsay Sára és Simi: Ikerség.
Tűz és víz. Tökéletes ellentétei egymásnak. Sára az a személy, aki már kis kora óta tudja, hogy mit szeretne. Céltudatos, határozott, ő a nő a családban, aki a mi gondunkat is viseli anyánk helyett. Most, főz, vasal... jó, hogy van nekünk, cserébe úgy vigyázunk rá, mint a saját szemünk világára. Szerintem egy udvarlónak se lesz könnyű helyzete... négy bátyóval a háta mögött.
Simi pedig -bár hiperaktív- sajnos lövése sincs arról, hogy mit szeretne az életével kezdeni. Csongor az ő "példaképe", szóval, már is rossz az egész elképzelés. Azt mondja, még ráér kitalálni... mindig riogatom, hogy egyedül fog maradni, munka nélkül, és élete végéig a lakásom vendégszobájában fog lakni. Azt mondta, hogy az neki pöpec lenne... khm.
Nem egyszerű manapság tanárnak lenni. Kevés a fizetés, a gyerekek igazi ördögfiókák. De lehet, hogy nem ebben az iskolában. Itt fegyelem, tisztelet, és felkészülés van, minden egyes nap. Ha csak a tanár nem határoz úgy, hogy egy kis lazítás ráfér a diákokra.
De ha a fiatalok nem is lennének rendesek, ő akkor is szeretne tanítani. Számára ez egy misszió, hogy segítse a jövő generációját, hogy boldoguljanak. A biológia is fontos szerepet játszik az ember életébe, ezt minden egyes új osztályának elmondja év elején.
Mióta nincs mellette asszony, hajlamos túlórázni. Bevállalja a történelem tanár helyett a felkészítőket, akár érettségire, akár csak fakultatív jelleggel azok számára, akik érdeklődnek a tárgy iránt, és ez biológiából is így van. Bár meglepetésére egész sokan akarnak az ő óráira járni… úgy gondolja, ez azért van, mert érdekesen tanít, nem pedig a kisfiús mosolyáért.
Gyakorta tart előadást az ELTE-n Mágiatörténelemből. Általában helyettesítőként ugrik be.
Fizikum: Őszinte leszek. Nem foglalkozom testépítéssel, nem szoktam súlyzózni otthon, így nincs nyolc kockás hasizmom, és kőkemény tricepszem, vagy bicepszem. Teljesen jó, ahogy most vagyok, ha ennél kevesebb lenne, akkor talán rászánnám magam az edzésre, de addig bőven jó a heti egy foci a barátokkal, és munkatársakkal. ( 10)
Ügyesség: Ez már egy kicsit könnyebb kérdés. Észrevettem magamon, hogy van érzékem a kézműveskedéshez, de ezt senkinek sem árulnám el. Inkább mondanám, hogy a sportokban kamatoztatom ezt. Másokat is meglepek néha, milyen cseleket tudok bevinni. ( 13)
Észlelés: A gyerekek legnagyobb örömére, nem mindig veszem észre, ha pusmogni kezdenek. Főleg, amikor egy előző dolgozatot javítok ki. De mindig elmondom, hogy hallom, látom! Akkor kicsit megzabolázzák magukat, és pár percig megint csendesek. Az órai levelezéseket sose veszem észre, nem tudom, hogy más tanár miként csinálja… Bár néha az életemre is jellemző, hogy elbambulok. ( 10)
Megjelenés: Kölyöknek igazán helyes voltam. Anyám mindig elmondta, hogy én vagyok a legszebb. Még szerencse, hogy aztán az öcsémnek kezdte mondani, mert tíz évesen már cikisnek éreztem volna. Én úgy gondolom, hogy nem vagyok reménytelen, lesz majd valaki, aki beleszeret a kölyökképű, kiskutya szemű énembe. ( 11)
Intelligencia: Nem akarom, hogy az jöjjön le, el vagyok szállva magamtól, de… eszes vagyok. Miért is tanultam annyi éven keresztül, ha ne lennék? Ráadásul régen is remekül ment minden, sőt mi több, könnyen is! Mai napig egyszerű számomra feleleveníteni egy régi anyagot, vagy újabbat tanulni a továbbképzéseken. A mágustöri is itt van még a fejemben, nem felejtettem el. ( 15)
Akaraterő: Talán makacsul ragaszkodom egyszer-egyszer az igazamhoz, de, ha tudom, hogy igazam van, mit tegyek?! Észérvekkel meglehet győzni, de ahhoz tényleg valami nagyon jó dologgal kell előállni! ( 15)
Mágia: Na ez az, ami nekem… abszolúte nem fekszik! Remélem, ha lesznek gyerekeim, nem ezt viszem tovább, és nem fogják ezt örökölni tőlem. Szóval, totális analfabéta. Megtanultam mindent, amit csak lehetett, de csak nem jó. Fáj is, gyenge is, érzékeny is vagyok rá… hagyjuk. ( 6)
Amikor fiatal az ember, sok mindent megfogad. Nem verekszik többet, nem fogja meghúzni a lányok haját, és nem ütlegeli a testvéreit. Sose fogadtam meg, de nem vitt rá a lélek, hogy megtegyem… Féltékeny ugyan voltam, mikor megszülettek, de hamar túltettem magam. Vagy… a tíz éves nem számít gyorsnak? Azóta is utálom a veszekedéseket, azt, ha bántalmaznak valakit, én ajánlom, hogy sose legyen ez családon belül. (Pacifista) De mit tudnék tenni? Azok kívül, hogy úgy forog az agyam, mint a malomkerék őrléskor… nem sokra mennének velem. Tudom a varázslat listát csípőből. Na és? Azt is, hogy a bájitalokhoz milyen adalékok, és milyen mennyiségben kellenek. Senkit sem érdekel. Az, hogy jobban ment a tanulás, és könnyebben értettem meg bármit, igazán hasznos volt. Meg persze mai napig is az. Hihetetlen élmény mindenkinél gyorsabban elsajátítani valamit. Egyes szemináriumokon csak néznek, hogy miért mondom fel az egész fejezetet egy olvasat után. Olyankor kicsit kínos, és meghúzom magam, mintha nem is így történt volna. (Pallérozott elme + Tudós + Könnyű tanulás) Tudsz varázsolni? Hát… tudok, de… Nincs de. Inkább a „nem tudok” erre a válaszom. Egyszerűen képtelen vagyok leküzdeni azt a fájdalmat, ami olyankor létrejön bennem. Egyszerűen nem… nem megy. (Fájdalmas mágia) Ha meg ez se lenne elég akkor… én… érzékeny vagyok. Mármint nem személyileg, hanem a mágiára. Sokkal jobban vigyázni kell a seggemre, mint gondoltam. Nem tudom elképzelni, ha egy átok találna be, akkor mi történne. Lehet, hogy nem is éreznék semmit… soha többé. (Mágiaérzékeny) Tudom még tetőzni a bajt! Bár nem szeretném. Sose fogok tudni távoljárni, illanni, bármi hasonlót megcsinálni. Képtelen vagyok… erre is. (Röghöz kötött) Továbbá mindent túlbonyolítok. Nem lehet egyszerűen semmit sem megoldani velem. (Körülményes)
Elsikálom egy bájos mosollyal, és már senki sem emlékszik erre. Nem is kell nekik, felesleges. Kimagyarázom magam, ha szükséges, ha nem, akkor is. Szimpatikus vagyok? Nem véletlen… Általában mindenki megkedvel elég hamar, és a gyerekek is arcnak gondolnak! (Megnyerő) Előnyömre vált ez az egész mindenség. Nem találok jobb szavakat. (Kiváló tulajdonságok)
|
|