Martion Szerepjáték - valósidejű, fantasy alternatív jelenben játszódó fórumos szerepjáték

Útmutató a Martion Szerepjátékhoz
Jegyzetek

Kelemen Krisztián

 
Beosztása: a Leviatán biztonsági őre
Nem: Férfi
Életkor: 32 (születésnap: április 27.)
Testalkat: Erős, vállas testalkat, 180 cm magas körülbelül 85 kg lehet.
Vonások: Ovális arc, kissé lapos orr, borostás arc. Teljesen átlagos.
Szem: Gesztenyebarna.
Haj: Hullámos, fekete haj, hol rövidre nyírva, hol hosszúra meghagyva. Kedvétől függ.
Általános öltözet
Új munkahelyének hála rákapott a kiöltözködésre, könnyen beleszokott az olcsó öltönyök világába.
Első benyomás, kisugárzás
Ha nem ismered eléggé, akkor bizony egy vadbaromnak fogod tartani akinek előbb jár el a keze, minthogy kérdezne. Ha nem is húzod fel, akkor szótlansága fog először feltűnni, nem nagyon fűz a dolgokhoz semmit, csak a vállát vonogatja. Keveseket enged magához közel, igaz rájuk a kezet sem emel, de még nekik se vallaná be valódi érzéseit.
Kedvenc elsőosztályú léglabdacsapat:

Kedvenc alsóbb osztályú léglabdacsapat:

Leírás


Erős nyelvezet!


Utálom az erőszakot.

Mégis, ebben a történetben csak úgy záporoznak az öklösök, pedig higgyétek el, tényleg nem így akartam. Egyszerűen csak a sors hozta így, meg néhány idióta a saját fejére, de kezdjük az elején.

Úgy kilenc éves lehettem, amikor először felhúztam magam, úgy igazán. Már nem emlékszem min, csak annyira, hogy nagyon zabos voltam az öcsémre. Annyira, de annyira..hát a hűtőhöz léptem, mintha nem is ésszerűen cselekedtem volna, s megpróbáltam felemelni. Meglepő módon sikerült is, persze, csak néhány másodpercig tartott az egész, mert után három helyen tört el mindkét alkarom. Persze a szerpentáriusok értették a dolgukat egy-kettőre összeraktak, a haragom pedig amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan tova is szállt.

Aztán felvettek a Martionba, pedig elhihetitek, nem vagyok valami máguscsoda. Sőt. Valamiért a tükör a Neredin ösvényre küldött, hát biztos tudta a dolgát, én nem gondoltam magam annyira álmodozónak. Ha tudtam volna, hogy ennyi baszogatást kell kiállnom, akkor inkább mentem volna egy sima iskolába.

BBT órán történt, az egyik Karpenás srác megállás nélkül piszkált, persze mögöttem ült és mikor hátrafordult lapított a kis rohadék, persze a tanár echte mindig rám szólt, hogy ne forgolódjak. Én így tettem..felálltam, megfogtam az asztal lábát és a kis nyomi felé dobtam. Nem találtam el, elrepült mellette az asztal és falnak csapódott. Nekem meg kifordult a vállam és elszakadt egy ínszalagom. Pechem volt, legalább eltalálhattam volna.

Aztán az efféle esetek heti rendszerességé váltak, hol az udvaron csattant el egy-két öklös, hol tesi órán repült egy medicinlabda. Jajam, a szülők rohadt zabosak voltak rám, Vízváry meg nem győzte összerakni a törött csontjaimat, visszarakni a kiugrott üzleteimet, ellátni a kék-zöld foltjaimat. Nem csak adtam, de kaptam is. Mondjuk általában mindenféle igézést vágtak hozzám, én meg egy tereptárgyat hozzájuk.

Emiatt asztrálpszichológus kezelt, így csökkent az ilyen esetek száma. Azért nagy ritkán eljárt kezem, de csak azokkal a hülyékkel szemben, akik nem ismertek és tudták, hogy milyen a temperamentumom.

Valahogy csak sikerült levizsgázom, kettesekkel meg hármasokkal, többre nem is vágytam és igazából beértem az egyszerű munkákkal is, sok minden voltam és sok helyről rúgtak ki. Persze egy valakire számíthattam, az öcsémre. Neki szépen ívelt a pályája, most is valahol gemmáriuskodik.

Szóval, sok mindent dolgoztam. Voltam pincér, pultos, rakodómunkás, szállító, behajtó. A vége ugyan az lett, kirúgtak, még a behajtó melóból is, valahogy a főnöknek nem jött be az, hogy akik tartoznak neki, most kórházban vannak és ha akarnának se tudnának fizetni, de hát, ez van. Ne szóljanak be, én nem húzom fel magam.

Egy dologra azonban rájöttem az évek alatt, hiába utálom az erőszakot, csak így tudok elég erőssé válni ahhoz, hogy megfékezzem a saját dühömet. Sokan mondták, hogy járjak pszichológushoz, de..*egy ablakon kirepülő kanapé villan be.* ..nem volt jó ötlet.

Azonban rám mosolygott a szerencse, mondhatni. Fortuna, vagy ki. Egyszer egy régi cimborám elvitt a Leviatánba, öregem, ennyire zabos még sose voltam, annyiszor vesztettem, hogy szívem szerint porrá zúztam volna a gépet, amikor egy mellettem ülő pali odalépett hozzám.

„Akarsz sok pénzt nyeri?”

Felvontam a szemöldökömet és kíváncsian pillantottam felé, persze akkor már valamilyen dühödt grimasz kiült az arcomra.

„Látom felhúzott a gép, de mi lenne, ha adnák egy kis mütyürt aminek a segítségével csak nyerni fogsz, csak annyi, hogy fele-fele arányban osztozunk. Na mit szólsz hozzá?”

Az erőszakon kívül, csak egy dolgot utálok, csalókat.

Igazából sajnáltam a palit, valahol mélyen, de akkor már késő volt, ő pedig átrepült a kaszinó egyik végéből a másikba. Persze egyből rám jöttek az izomagyak, de amikor rájöttek, hogy fizikailag esélytelen lefogni akkor valami zseni megátkozott.

A tulaj látott mindent, s egy ajánlattal állt elő. Mivel a nagy verekedésben pár gépet sikerült összetörnöm, ledolgozhatom az árukat és még kapok egy kis pluszt is, hogy megélhessek. Történt ez három éve. Azóta már a kidobók is megbocsájtottak nagy nehezen és sikerült valami elismerést is kiharcolnom, a szó szoros értelmében.

Aktuális állapot:



Egyéb információk:
Regisztráció időpontja: 2013.06.27. 11:22:49

Ez a karakter a Leviatán céghez tartozik.

Üzenet küldése