Menü
Martion Szerepjáték - valósidejű, fantasy alternatív jelenben játszódó fórumos szerepjáték

Útmutató a Martion Szerepjátékhoz
Jegyzetek

Kenderesi Lilla

 
Beosztása: Ápolónő
Miért is várunk csodákat az élettől, mikor az életünk maga a csoda?

Nem:
Életkor: 28 (születésnap: szeptember 14.)
Testalkat: Magas és törékeny, látszólag egy nagyobb széllökés nekicsapná a falnak. Gyér izomzata ellenére mégsem erőtlen, faluhelyen megedződik az ember.
Vonások: Mosolygós porcelánbaba. Mindig jókedvű, vidám, sohasem szomorú.
Szem: Égszínkék
Haj: Szalmaszőke, kissé hullámos és egészen a dereka aljáig leér.
Általános öltözet
Szeret csinosan öltözni, ahogy minden lány, de nem viszi túlzásba. Szoknya blúzzal, vagy egy farmer valamilyen aranyos pólóval.
Első benyomás, kisugárzás
„Falusi liba! Vagyis.. annyira talán nem, de… Miért mindig ilyen jókedvű? Nekem már túlságosan is kedves és segítőkész... és naiv.”

Leírás

"Még sohasem gondolkoztam róla, de azt hiszem, az a varázsa, hogy jó ránézni. Nagy dolog, nekem elhiheti, ha valaki a szemével, az arcával, a mosolyával is jóindulatra tudja hangolni az embereket."



Kedves Lizzi! (2002. 09. 14)
Még csak ma kaptalak, de én máris tele akarom írni a lapjaidat! Annyira izgatott vagyok, még sohasem volt naplóm, még Annácskának sem mondtam el soha semmit. De veled mindent megoszthatok, ugye, ugye Kedves Lizzi?
Édesanya hatalmas tortát sütött, pedig mondtam neki, hogy ne fáradjon, ez csak egy születésnap, így is rengeteg tenni való van a ház körül, és nagymama állapota sokat romlott. Míg nyáron itthon voltam, én gondoztam, de most hogy a Martionban vagyok, ez is az ő vállát terheli. Édesapától tényleg nem várhatjuk el, ő egész nap dolgozik, mindig fáradt. Annácska nagyon aranyos rajzot készített, ki is raktam a szekrényemre, most is látom, ha elnézek balra. Fel is dobja a szobát, csak ne hiányoznának ennyire!

Drága Lizzim! (2004. 03. 19)
Ha nem mágikus napló lennél, azt hiszem, félévente vehetnék belőled újat, de így soha, soha nem doblak el magamtól! Egyre többet engedik meg, hogy szabadidőmben segítsek a gyengélkedőn. Rozi néni szerint valamiért jó kedve lesz tőlem a betegeknek, és gyorsabban felépülnek, de kinevettem. Szerintem pár kedves és biztató szó elég ahhoz, hogy lelket öntsünk beléjük, és elhiggyék, rajtuk múlik a gyógyulásuk. Bár anya szerint is nyugodtabb a nagymama, ha én vagyok mellette. Borzasztóan megviselte a családot, mikor kiderült, hogy amputálni kell a bal lábát, de nem tudták lejjebb vinni a cukrát. Annácska nagyon sokat sír, de hétvégén voltam otthon és meséltem neki, hogy ez nem is fáj a nagymamának. Maradt még egy kis félretett pénzem, szóval vettem neki egy nagy táblás csokit, azt hiszem, jobb kedve lett tőle.

Lizzikém! (2005. 07. 08)
Tudom, több napja nem írtam, de még mindig sírok, ha eszembe jut nagymama. Annyira zavart volt az utóbbi hetekben, és tudtuk, hogy hamarosan meghal, mégis hirtelen ért minket. A halála előtti éjszaka elaludtam az ágya végén, és arra ébredtem, hogy beszél hozzám. Ijesztő volt, de azt mondta, ne szóljak édesapáéknak, mert nincs rájuk szüksége.
Kétségbe vontam, hogy a nagymamám –e az, mert sose mondana ilyet a fiára, mégsem hagytam ott. Elmesélte, mikor ’56-ban az óvóhelyen volt a fiúval, akibe annyi éven át szerelmes volt, és napokig próbálta megmenteni, de nem sikerült, mert nem volt nála gyógyszer és elfertőződött a lőtt sebe. Azt mondta, sosem volt még olyan szörnyű, mint ott és akkor.
Szerintem most is azt képzelte, hogy ott van, mert néha Lászlóhoz beszélt, és erről eddig semmit nem tudtam! Gyanítom édesapa sem, mert ő később született, és nagyapát Ágostonnak hívták.
Azt mondta, ezért szentelte később az életét a gyógyításnak. Utána még régi történeteket mesélt, mint gyerekkoromban, mikor szenteste az ölébe ültem, de most nem volt púder illata. Persze mindegyiket ismertem, de nem szóltam, csak fogtam a kezét és figyeltem. Az volt a legérdekesebb, hogy szinte minden kis anekdota után megígértette velem, hogy én is bátor leszek, mintha egy óvóhelyen lennék, és mindent megteszek azért, hogy segítsek másokon. Honnan tudta, hogy ápoló szeretnék lenni? Erről még anyának sem meséltem soha.

Drága Lizzi! (2006. 12. 15)
Rozi néni írt nekem ajánlást, szerinte ezzel biztos felvesznek a Szentgyörgyibe, úgysem szerpentáriusnak jelentkezem csak az egészségügyi karra. Az lenne a legjobb, ha mehetnék Pécsre, a főváros nekem túl zajos és bántó. Marótot is nehéz volt megszoknom Kisszékely után, nemhiába hívnak sokan még mindig falusi libának. Nem is értem őket, a mai emberekből eredendően árad a gonoszság, vagy azért bántanak másokat mert félnek?
A minap Rudák Tibinek meghúzódott a csuklója, én pedig rögzítettem és befásliztam. Kivételesen megköszönte, és nem ajánlgatta, hogy kiszedi a szalmát a hajamból. Nekiadtam a szendvicsemet, mert éhes volt. Szerinte hülye vagyok, hogy mindenkinek segítek, de nem tehetek róla, képtelen vagyok egy helyben ülni, ha azt látom, más bajban van.
Tegnapelőtt pedig Fodor Peti elhívott a karácsonyi bálba. Szerintem elmegyek vele, mert még egy bálban sem volt párom.

Kedves Lizzi! (2006. 12. 24)
Most csak pár sort tudok írni, utána szaladok vissza a konyhába mézeskalácsot sütni. A bál rettenetes volt, Peti végig próbált fogdosni, szóval otthagytam, mert eléggé megijedtem a dologtól. Nem is bántam, legalább volt időm összepakolni, és másnap reggel az utazás előtt már nem kellett ezzel foglalkoznom. Édesanyának egy gyönyörű kötött sálat vettem, édesapa meg kap egy pár meleg kesztyűt. Annácska sajnos tudja, mit kap, mert megtalálta a szekrényemben a nyakláncot, de szerintem még így is fog neki örülni.

Lizzi!!!!! (2007. 07. 23)
FELVETTEK! FELVETTEK! FELVETTEK! El sem hiszem, megyek Pécsre! Nagyon izgatott vagyok, édesanya szerint túlságosan is. Vettem magamnak néhány új ruhát, nem akarom, hogy ott is falusi libának hívjanak. Szerintem fantasztikusan fogom magam érezni, már igényeltem kollégiumot is. Annácskát láttam utoljára ennyire izgatottnak, mikor édesanyáék elvitték a Martionba.

Lizzikém! (2007. 09. 14)
Az utóbbi napokban hanyagoltalak, de el sem hiszed, milyen fantasztikus az iskola! Nagyon aranyosak a szobatársaim, és az órákat is élvezem. Kányádi tanárnő szerint, ha mindenki látná az aurát, úgy mint ő, kiégne a szemük, mert szerinte olyan vagyok, mint egy 220 wattos izzó. Szerinte tele vagyok energiával, aminek később sok hasznát fogom venni. De most rohanok, gyakorlatom lesz!

Kicsi Lizzi! (2009. 05. 03)
Kristóffal egyre többet találkozom, de szerintem nem lesz ebből semmi. Ő nehezen viseli, hogy nem akarok tőle semmi olyat még, és mindjárt itt a nyár, szerintem el fogunk egymástól távolodni. Vagyis, Eszti szerint ez már csak ilyen. Ő ezt jól tudja, mert eddig minden évben más barátja volt. Szerinte nem érdemes szerpentárius hallgatókkal kezdeni, túl nagy az arcuk és kicsi a.. jaj, ezt le sem merem írni.

Lizzikém! (2011. 06. 13)
Hát elérkezett ez a nap is, diplomás egészségügyi dolgozó lettem! Annácska szerint a Főnixbe kéne mennem dolgozni, de jó nekem a dunaföldvári kórház is, ott is ugyanúgy tudok mágusokat ápolni. Visszaköltözöm Kisszékelybe, édesapáék beleegyeztek, hogy kissé felújítsák nagymama házát és beköltözöm oda. Csak pár utcával van arrébb, így velük is leszek, mégis külön. Ez annyira csodálatos! Már kitaláltam, az előtér és a nappali napsárga lesz, a hálóm pedig almazöld!

Kedves Lizzi! (2012. 10. 13)
Minden a legnagyobb rendben van. A minap behoztak egy égési sérültet, a szerencsétlen illegálisan tartott otthon sárkányt és megvadult. Nem azt a pici aranyosat, mint akiket a Kormánytól lehet kapni, ez egy vadállat volt. De megígértem nagymamának, hogy bátor leszek, és nem sírtam, csak egy kicsit az öltözőben, mikor elláttuk. Régen sütöttem citromos pitét, szerintem ha hazamegyek, nekilátok.

2013. 05. 10
Néha éjszakénként, mikor behunyom a szemem, és nyitva van az ablak, nem hallom a szuszogását magam mellett. Akkor olyan jó, mert azt képzelem, hogy minden olyan, mint régen: én dolgozom, nem vagyok vérfarkas, a mellettem lévő ház pedig lakatlan és senki nem járkál benne. De csak néha.. mikor nem hallom őt.

2013. 11. 01
Most először, hónapok óta először nem féltem a közelében. Olyan érzésem támadt mellette, mintha egy víz alatti burokba kerültem volna, nyomás nélkül, körbevéve egyfajta érinthetetlen nyugalommal. Egyszerűen csak biztonságot nyújtott a jelenléte. Nem tudom, mi ez az egész, de toleránsabbnak kell lennem, elvére beszél hozzám, nekem pedig csak hallgatnom kell, és akkor lassan talán megérem, miért van tele ennyi fájdalommal.

Aktuális állapot:

Egyéb információk:
Regisztráció időpontja: 2012.12.12. 04:29:06

Üzenet küldése