Menü
Martion Szerepjáték - valósidejű, fantasy alternatív jelenben játszódó fórumos szerepjáték

Útmutató a Martion Szerepjátékhoz
Jegyzetek

Láng Andrásné

 
Beosztása: a MágNTSz ellenőre
Nem:
Életkor: 50 (születésnap: március 06.)
Testalkat: Szerencsés alkatom van, hisz világéletemben sovány voltam, most is az vagyok, csak az egyéb csatolmányok kicsit megereszkedtek. Senki se fiatalodik ugyebár.
Vonások: Ovális fejformám lassan megy át geoidba az évek múlásával, de nem szégyellem a ráncokat. Az orrom még mindig pisze, a mosolyom meg még mindig töretlen.
Szem: Kék…esszürke. Inkább megnézem. Igen, most inkább kék.
Haj: Eredeti szőke hajszínem, bevallom most már csak a mágikus hajszínezésnek köszönhetően maradt meg. Egyébként váll alá ér és kiábrándítóan egyenes.

Általános öltözet
Régebben igazi belevaló csaj voltam, a férjem a megmondhatója. Rövid szoknya, meg vállvillantás, meg rövid top. Aztán a rövidebb szoknyáról a terhesség után hamar rájöttem, hogy le kellene szoknom. Most meg már inkább az ápol és eltakar elvet vallom. Hiába csinálom otthon a Rubint Réka edzésprogramot, kell az a garbó, meg blézer, meg hosszú szoknya.
Színekben nem vagyok válogatós. Mondjuk, ne rikítson, nem lennék jó bohócnak. Pedig gyakran szoktam sminkelni is. Ebben is igyekszem szolid lenni, szeretném, ha azért a férjem reggel megismerne, mikor ébresztem.

Első benyomás, kisugárzás
Most ide mit mondjak? Benyomok és kisugárzok? Na jó, csak viccelek. Szóval igyekszek mindenkivel kedves lenni és elég sokat mosolygok. A kettő valahogy vonzza egymást, ha én kedves vagyok másokkal, akkor ők is azok és ez boldoggá tesz. Egyébként tisztában vagyok vele, hogy a többiekkel szemben tőlem nem félnek a különböző vendéglátóipari egységek tulajdonosai, mert vajból van a szívem. Inkább dorgálok és többször elmegyek ellenőrizni, hogy pótolták-e a hiányosságokat, mint hogy bírságoljak. Persze néha azt is muszáj.
A humorom… igen, nagyon fontosnak tartom az életben. Szeretek viccelődni, bár a férjem szerint néha, bár ne tenném. Én ettől függetlenül jól szoktam szórakozni a saját vicceimen is. Ugyan már, hisz nincs jobb dolog a világon, mint egy jót nevetni, nem?

Leírás

Leírás

Teljesen átlagos, vidéki máguscsaládban nevelkedtem, szép kis kertes házban, kutyával, meg baromfi-óllal. Szerencsére édesapámnak jó állása volt a mágikus statisztikai hivatalban, édesanyám meg művész volt, szobrász. Meg készített dísztárgyakat, írt könyveket, elég sokrétű asszony volt. Azt hiszem ő a legnagyobb példaképem, mindig is irigyeltem a fáradhatatlanságát, szinte mindig csinált valamit.
Elég hamar rájöttek a szüleim, hogy született hydromágus vagyok és arra is, hogy a talan oktatás nem éppen a legmegfelelőbb számomra. Anyám nem akarta, hogy Pestre járjak, olyan távol az otthonunktól, hiába a térmágia, szóval ő tanított, meg kergettem a csirkéket és szaladgáltam, meg játszottam a kutyával. Szívesen emlékszem vissza a gyermekkoromra egyébként, minden gyereknek valahol vidéken kellene felnőnie. Brigit, a lányomat is rendszeresen küldtük a nagyszüleihez nyaranta. De most nagyot ugrok, egyelőre ott tartunk, hogy édesapám kapott egy szolgálati lakást Pesten aaa… most meg nem mondom melyik utcában, a hetedik kerületben és felköltöztünk, így hét éves koromtól már a Mirarx-ba jártam. Azóta a szüleim már visszaköltöztek vidékre.
Megjegyzem, engem annyira sosem nyűgözött le, hogy hydromágus vagyok. Persze, valahol különlegesség, hiszen ritka, de meg sem fordult a fejemben, hogy kamatoztassam is. Annyira kitanultam, hogy az ura legyek és ennyi.
A Martionban a Lorton ösvényre kerültem, ezekről az évekről nincs nagyon mit mesélnem, ha csak nem azt, hogy elkezdtem érdeklődni az irodalom és azon belül is az írás iránt. Ez tartott a legtovább, mert be kell valljam, hogy elég gyakran váltogattam az életcélokat. Hmm, a legvadabb ötletem talán az volt, amikor démonológus akartam lenni, de ahhoz végképp semmi tehetségem sem volt.
Mint ez a Bálint György Újságíró Akadémián ki is derült, sajnos az íráshoz sem vagyok elég jó. Mármint… két évet teljesítettem, nem buktam egy tárgyból sem, viszont sosem felejtem el, amikor Imre bácsi, a mentorom… nem, nem Imre bácsi a szomszédunk volt, hjaj, nem jut eszembe a neve. Szóval odajött egy kimondottan kellemes, tavaszi reggelen, én épp a könyvtárban ültem és olvastam… már nem tudom mit. Így leül elém és megszólít azzal a mély, reszelős hangjával: „Stefikém, most őszinte leszek veled és remélem nem sértelek meg. Itt az ideje, hogy eldöntsd, középszerű újságíró leszel egy középszerű kis újságnál, vagy megtalálod azt, amiben nagyszerű lehetsz.” Ezt így közölte, én meg gondolkodtam rajta és végül döntésre jutottam. Én is éreztem az elejétől fogva, de így hogy ezt valaki kimondta, egész más volt. Meghánytuk-vetettük a szüleimmel és a szemeszter végén ott hagytam az iskolát.
Ott ismertem meg Andrást is, de akkor még csak szakmai rajongással tekintettem rá, hiszen máshogy nem lehetett, jegyben jártam.
Mondjuk ez is egy érdekes történet, hogy hogyan is jegyzett el engem a szomszéd srác. A családjaink ugyanis jóban voltak, így mi is elég sokat voltunk együtt, az ilyen körfolyosós házakban, azért van közösségi élet. Nem tudom, hogy bármelyikünk is szerette-e valaha a másikat, de kedveltük egymást, a szüleink meg olyan reménykedőn várták az egymásra találásunk, hogy… igazából csak úgy jött. Megkért, aztán el is ment a kötelező sorkatonaságra. Mire viszont a Bálint Györgyöt ott hagytam, az eljegyzésünket is felbontottam. Elég megalázó volt a visszatérése után, hogy a barátnőimtől hallottam vissza, hol látták, milyen nővel. Nagyon nem tett jót neki a távollét, megváltozott. De lehet, csak az zavarta, hogy alacsonyabb nálam… neeem, csak viccelek… még ha tényleg gyakran rótta is fel, mintha tehetnék ellene valamit.
Apám egy jó barátjához kerültem a Minisztériumba titkárnőnek a Sport és kultúra osztályra. Ott mondjuk remekül éreztem magam, bár nem volt egy veszélyesen nehéz munka. Mondjuk akkor meglepődtem, mikor a Sanyi bácsi – mert nekem akkor is bácsi, az apám lehetett volna – az asszisztensévé tett. A kolléganőim mondogatták folyton, hogy odavan értem, de szerintem csak irigykedtek. Egyszerűen csak kedves volt és kész. Meg aztán mi lett volna, ha szerelmes belém? Úgyis képtelen lettem volna viszonozni.
Jött a ’88-as év, az Olimpia, ami azért elég sok mágikus előkészületet igényelt, mint gondolom a mai napig is. Több mint fél évet töltöttem így Szöulban, meglepően szép város. Bár nem tudom, lehet, hogy csak az idő szépíti meg, vagy hogy ott találkoztam újra Andrással, de akkor is… csodálatos fél év volt a rengeteg munka ellenére is.
Már egy párként tértünk haza. ’90-ben összeházasodtunk, rá két évre pedig megszületett a lányunk, Brigitta. Akkor még fogalmam sem volt, hogy életem legfárasztóbb három éve elé nézek. Brigi ugyanis elég nyűgös gyerek volt, a háztartás folyton szaladt, ráadásul újra akartam érettségizni és nyelvvizsgára is készültem. András is kevesebbet volt otthon, azt hiszem munkahelyi gondok… szóval… fárasztó volt, de átvészeltük.
Fontosnak tartottuk, hogy Brigi talanok között is legyen, így talan óvodába és iskolába írattuk még a Martion előtt. Így annyi időm felszabadult, hogy az iskolámmal tudtam foglalkozni, ugyanis felvettek a Semmelweis Egyetemre, Népegészségügyi szakra. Nézelődtem, mihez is kezdjek magammal és ez valahogy szimpatikusnak tűnt, mindig is szerettem valamilyen módon emberekkel foglalkozni. Persze dolgoznom is kellett, így anyámnak szállítgattam, meg szervezgettem dolgokat, kevés pénzzel járt, de akkor többet nem is tudtam volna vállalni. Komoly napirendjeim vannak abból az időszakból, talán még megvan az a naptár, amit teleírtam ilyen hangyányi betűkkel a teendőkről. András azt mondta nem vagyok normális.
Öt év után végeztem, persze megcsináltam az ide vágó mágikus kiegészítő tárgyakat is, szóval álláshoz is jutottam a MÁGNTSZ-nél (Mágikus ÁNTSZ), mint belső munkatárs. Csak két évvel később lettem ellenőr, 2002-ben.
Aztán a lányom is bekerült a Martionba és… valahogy elfogytak körülöttem a tennivalók. Elkezdtem képezni magam a szakmámban, szoktam drogprevenciós előadásokat tartani, meg önkénteskedni, meg igyekszem részt venni a különböző jótékonysági események szervezésében, szóval minden tőlem telhetőt megteszek, hogy segítsek másokon. Mindemellett persze továbbra is dolgozom. Pest kertvárosi részén lakunk, viszonylag jó környék igazából. Brigit már leginkább csak hétvégente látjuk, de akkor mindig igyekszem kitenni magamért. A hétvégéket mindig egy fél napos főzés előzi meg és hiába szólnak rám, hogy nem egy hadsereg jön… valahogy mindig sikerül túllőnöm a célon. De megszokhatták már az ilyen hóbortjaimat. És persze van egy macskánk is, Láng Frigyes, őt sem hagyhatom ki a felsorolásból. Meg voltam róla győződve, hogy András sosem fog állatot tartani, de azt hiszem ezzel a macskával van köztük valami… nem is tudom, valami közös. Rám meg magasról tesz, hiába én adok neki enni.


Aktuális állapot:

Egyéb információk:
Regisztráció időpontja: 2013.07.06. 23:10:10

Ez a karakter a MágNTSz céghez tartozik.

Üzenet küldése