Martion Szerepjáték - valósidejű, fantasy alternatív jelenben játszódó fórumos szerepjáték

Útmutató a Martion Szerepjátékhoz
Jegyzetek

Laskovits Karin

 
Beosztása: Utcazenész, a Leviatán hosztesze
Nem:
Életkor: 24 (születésnap: augusztus 08.)
Testalkat: 167 cm körüli, nőies és egyáltalán nem deszka. Ott domborodik, ahol kéznek- szemnek kellemes.
Vonások: Hamvas fehér bőr, szép arc, telt ajkak, pisze orr. Akár egy porcelánbabáé. Szép és érzelemmentes.
Szem: Mélyen ülő sárgásbarna, a pupilla körül egy csokibarna karikával.
Haj: Amilyenhez kedve van... Hosszú, félhosszú, rózsaszín, barna, vörös, szőke, fekete, göndör, hullámos, egyenes. Nagy mestere ennek.
Általános öltözet
Feltűnő, csinos, divatos és nem utolsó sorban merész. Nem fél attól, hogy megnézik az utcán az extra rövid szoknyában, vagy a mélyen dekoltázsolt felsőben. Úgy tartja, ha már van mit, akkor ki kell tenni. Egyformán szereti a nadrágokat, a szoknyákat, a ruhákat. Bulizni természetesen kirívó öltözetében jár, amikor az utcán csövezik és gitározik meg énekel, akkor általában farmer meg valami pulcsi és az elmaradhatatlan sapka. Iskolába szintén a visszafogodtabb személyét lehet felfedezni az öltözködésben. Ruhatárában megtalálható az egyszerű Mickey egeres pólótól kezdve a legextrémebb ruhadarabig minden. Ő pedig tudja is viselni mindet.
Első benyomás, kisugárzás
Megakad rajta a szemed. Egy kedves ám érzelemmentes mosoly, egy érintés, és azonnal bebizonyítja neked, hogy amit pirosnak hittél eddig az valójában kék. Remekül manipulál, bármit megkap, amit akar és még csak túlzottan harcolnia sem kell érte. Sosem fogod tudni, mi játszódik a fejében, hiszen arcáról szinte semmi sem leolvasható. Lehet rád nevet, de valójában a velejéig gyűlöl. Ha pedig úgy akarja, kénye- kedve szerint fog az ujjai köré csavarni. Te pedig úgyis hagyod majd...

Leírás



Néhol, esetenként picit erősebb nyelvezet!


1992 augusztusa, Szolnok. Megszületettem egy régi, ámbár nem híres máguscsaládba. A Martionba kerülésemig éltem ott, de azóta már beköltöztem Budapestre. Még az sem zavar, hogy folyamatosan illannom kell Egerbe, hiszen a Csontváryra járok... Testvérem nincs, így nem csoda, hogy én voltam a szüleim szeme fénye. Mindaddig, amíg el nem váltak és anyám nem hozott a családba egy vadparasztot. Hiába, azt mondják a szerelem vak és hülye... Akkor romlott meg nagyon a kapcsolatom anyámmal. Tizenegy éves voltam.

Szinte a válással egyidejűre tehető az, hogy megmutatkozott a vadmágiám. Mivel azok az idők eléggé zűrösek voltak, nem meglepő, hogy sorra gyújtottam fel a székeket, ágyakat, asztalokat, rózsabokrokat.

A Martionba kerültem, a Karpena ösvényére. Az volt akkorra az igazi otthonom. Szolnokon utáltam lenni így hétvégente és szünetekben apunál voltam Debrecenben. Nála mindig jó volt… Már akkor kezdett végbemenni nálam afféle enyhe személyiségtorzulás, viszont hatodikra vált teljesen valóssá, hogy bizony már rég nem az, az édesen mosolygó kislány vagyok, mint régen...

2012 júliusában történt meg az óriási változás az életemben. Voltak ugye a lázongások Budapesten és apum épp hozzám tartott, miközben egy csoportba futott bele. A helyszínen meghalt. Eltemettem azt az embert, aki számomra a legfontosabb volt.

Lelkileg teljesen összetörtem, bár ezt kívülre sosem mutattam. Olyan emberré váltam, akivé nem akartam. Önzővé, közönségessé, számítóvá. Bármit megteszek a célom érdekében. Tényleg bármit…. Ha kell nem ismerek sem Istent, sem embert. Kevés az a személy, akit a saját territóriumomra engedek. Nagyon kiváltságosnak kell ahhoz lenni.

Szót kell ejtsek még a kapcsolataimról is... Életem szerves részét képezi egy srác. Nevezetesen Radványi Ákos, rúnaszakértő. Tizenhét éves voltam, amikor egy fülledt bulin megismertem őt. Ő akkor tizenkilenc volt, már elsőéves egyetemista és baromi jól nézett ki. Három éven keresztül "jártunk" úgymond, gyakran szöktem el miatta a suliból is egy- egy éjszakára és nem utasítottunk vissza semmit sem. Éjszakáink rendszeres része volt a cigi, az alkohol és a kábszerek. Egy, amitől mindig is irtóztam, az a vámpírharapás volt. Tudja ő is, hogy utálom az éjlényeket... A mai napig tartom vele a kapcsolatot... Rendszeresen basztatom a vámpírok iránti rajongása miatt, ő pedig engem az egyetem miatt. Bár a se veled- se nélküled kapcsolatunk már a múlté, a mai napig nem tudnám megfogalmazni miért kötődök hozzá még mindig. A poén benne pedig az, hogy az örökös basztatástól függetlenül ő is hozzám.

Az egyetlen és igaz lány barátom pedig Volynskii Katya. Négy éve ismerjük egymást. Egy elég túlfűtött hangulatú bulin hozott össze minket a sors és azóta is rendületlenül öribarik vagyunk. Azt hiszem az egyetlen ember, aki tényleg mindent tud rólam. Nagyon hasonlítunk egymásra, mondhatni, hogy sok dologban a "mentorom" volt... Egy csomó tetoválásomat ő készítette és nem mellesleg miatta jutottam arra a felfedezésre, hogy nem csak a srácok érdekelnek szexuálisan. Höhöhö *gonosz kacaj*.

Ahogy feljebb is írtam, Budapesten lakom. Azért nem kell aggódnom, hogy ne tudnék miből megélni, mivel anyám azért érez annyi jóindulatot, hogy bár kommunikálni nem kommunikálunk, de havonta küld annyi lóvét, amiből megélek. Én meg nem fogom visszautasítani. Már csak azért sem...

Magam szórakozására inkább, mintsem pénzkeresési célból kezdtem el utcazenélni. Budapest nagyobb terein vagyok általában megtalálható, ha jó idő van és gitározok meg énekelek jól ismert dallamokat. A célom, hogy egy kis színt vigyek az emberek szürke hétköznapjaiba. Amikor pedig kint vagyok, mintha nem is én lennék. Arra a pár órára, amíg ücsörgök a gitárommal a kezemben, újra az a tizenkét éves kislány vagyok, aki vidáman pancsolt a medencében.

Useres és egyéb infóért katt ide


Aktuális állapot:
Megj.: A haja színe, formája, hosszúsága is az állapotképtől függ!


Egyéb információk:
Regisztráció időpontja: 2013.06.04. 21:57:42

Ez a karakter a Leviatán céghez tartozik.

Üzenet küldése