Tamássy Máté.
ExSzerelem. Még az egyetemi évek alatt jöttünk össze. Amolyan "Szerelem első látásra" típusú kapcsolat. Remekül kijöttünk, mindketten ambiciózusak voltunk, és a közös érdeklődési kör is meg volt. Harmonikus, szenvedélyes, szentimentális kapcsolat volt. Még az anyukája is szeretett engem. Egyikünk sem volt az a vitás fajta, így tényleg nagyon rendben volt a kapcsolat. Aztán vége lett, még az újságok is megírták a szakításunkat. A jövőre kell koncentrálni, a karrierjére. Nekem is igazából, így békésen váltunk el. Kellemetlen is lett volna, ha nem, hiszen együtt dolgozunk az Üvegpalotában. Mai napig remek a kapcsolatunk, sokszor lógunk együtt anélkül, hogy feszélyezve éreznénk magunkat a másik társaságában. Hallgatok rá, ő pedig ezt tudja. Nem érzem úgy, hogy valaha elfog múlni az iránta érzett szeretetem, tiszteletem... Az újságok persze mai napig előszeretettel cikkeznek rólunk, még akkor is, ha teljesen alaptalan. Bár most nem csodálkoznék ha híre menne egy-két dolognak... főleg, hogy a szikra még mindig felgyullad, és ennek a legjobb példája a nemrég történt újbóli egymásra találás. Nem mondom, hogy meglepett, mert mindig is tudtam, hogy mi... összetartozunk, de most minden olyan jó megint. Otthonos, kellemes, fülledt, szenvedélyes, akaratos... és nagyon egyértelmű.

Rhédey Levente.
Ex-barát. Dokumentumfilmet forgatott az Üvegpalotában. A színészekről, a helyről, rólunk. Összekerültünk pár alkalommal, beszélgettünk. Jól kijöttünk és ez érződött. Volt szikra. Elhívott randizni, én elmentem, tetszett... aranyos volt a maga módján. Aztán pár napig nem hallottam róla, mint megtudtam szegény összeevett valami nyavalyát, hát... készítettem levest és a főnökétől kinyomoztam a címét. meglepődött, hogy ott vagyok egy ételhordóval amiben húsleves van. Legalább annyira meg volt lepődve, mint én, hogy ott vagyok. Beszélgettünk, elkezdtünk filmezni... nem épp a legjobb a filmkultúrám, ő meg pont ezzel foglalkozik. Kiegészítettük egymást. Ő a nyugodtabb volt, én a pörgősebb. Sokat voltunk együtt, aztán elkezdtünk járni. Mondanom se kell a családja annyira nem örült ennek, de nem kifejezetten foglalkozott vele. Ettől éreztem, hogy tényleg fontos vagyok számára. Teltek a hónapok, én is sokat dolgoztam, meg ő is, nem volt probléma belőle, mert a maradék időt együtt töltöttük. Aztán valahogy elmúlt. Szeretem... szerettem minden egyes porcikámmal. Nem kifejezetten értettem az okát a szakításnak, de most mit lehetne tenni, ha valaki menni akar? Elengedni. Hát elengedtem.

Óvári Zalán.
Ex-évfolyamtárs. Csontváryra járt. Mindketten művészlelkek vagyunk, így könnyen egymásra találtunk, mint barátok. Kellemes társaság, intelligens egyén és hihetetlenül gyönyörű. Tudnom, férfiakra nem mondjuk, de ő... ő tényleg gyönyörű. Nem beszélve a hosszú hajáról, amit szerintem mindenki imádott. Talán én voltam az egyetlen, akinek engedte, hogy piszkáljam. Befontam, kifésültem, közben pedig lelkiztünk. Gáz mi? Jó a kapcsolatunk, amikor időnk engedi még mindig összejárunk egy kávéra, vagy csak pár szót váltani, ha összefutunk az Üvegpalotában. A kiállításain rendszeresen részt veszek és tervezem, hogy egy eredeti Óvári is helyet kapjon a lakásomban. Nagyon szeretem őt, mint barátom és megbecsülöm, mert ritka az olyan ember a világon, mint ő. Tisztelem a munkásságát, nagyra becsülöm a tudását.