Nem: Nő
Életkor: 36 (születésnap: február 09.)
Testalkat: Ott kerekedik, ahol a férfiszemnek is jó. Vékony, mégis nőies.
Vonások: Gyengéd, szép vonalú arc, íves szemöldök, természetesen telt ajkak, aranyos gödröcskék. Nem kérdés, jó ránézni.
Szem: Nagy, kék szemek.
Haj: Most már barna, régen viszont szőke volt. Eredetileg kissé hullámos, de általában egyenesre vasalva hordja inkább.
Általános öltözet
Emberi életében mindig is a kényelem volt számára a legfontosabb, valójában nem is akart kitűnni a tömegből. Pasztellszínek és sok-sok farmer. Azonban a néhány évvel ezelőtti történtek miatt megváltoztak a dolgok. Bizonyos tényezők hatására muszáj volt igényesebbé válnia. És ma már ha 10 centis magas sarkúban kell rohannia, se bukik orra. Sőt.
Első benyomás, kisugárzás
Kellemes megjelenése és az örök mosoly az ajkain kedvessé teszi őt, természetes boldogság árad az egész lényéből, naivnak tűnhet, sőt szinte butácskánk. Mert ő ezt akarja. Mindenkire jó benyomást tesz először, védelmezni szeretnéd, és akaratlanul is vissza mosolygsz rá; csak akkor szúrhatod ki, hogy az egész színjáték, ha te magad is hasonló álca mögött élsz. Ritkán hull le a lepel.


1983-ban született Dorottya néven, Szombathelyen egy átlagos mágus pár másodszülött gyermekeként. Édesanyja, Páfrány Enikő gyakran volt otthon egyedül a két lányával, mert férje, Majerszky Arnold amerikai diplomataként gyakran tartózkodott házon kívül. Dorottya és három évvel idősebb testvére, Kamilla már kiskorukban örömüket lelték a versengésben. Kezdetekben ez kimerült annyiban, hogy kieszi meg hamarabb a spenótot, ki számolja ki előbb, hogy mennyi százszor száz, vagy ki tanulja meg előbb a Wasser varázslatot.

Nővére gyakran győzte őt le, így lassan kialakult nála az a kényszeres vágy, hogy felülkerekedjen Kamillán; maximalistákat megszégyenítő módon tanult meg törtetni és célt elérni. Roppant büszke volt, amikor már hét éves korában nyilvánvaló ténnyé vált a mágiája, holott nővére csak nyolc évesen gyújtotta fel az őszi, elszáradt leveleket. A kinőhető szeszélynek vélt örök rivalizálás még a Martionba kerülésekor se csitult, sőt, kiéleződött. Nővére a vidám Lortonosok táborát gyarapította, ő pedig a büszke Ferfexesek közt állt meg. Kitűnő eredményekkel zárta az ottani tanulmányait, hogy a König, Államigazgatási karán folytassa útját.

Dorottya és Kamilla más irányban folytatták az életüket, és a távolság, szépen lassan elmosta a folyamatos rivalizálást. Ám Dorottya maximalizmusát nem. Két év után azonban iskolát váltott és a Kormon Lehelben folytatta tanulmányait, ott is a befolyásoló mágiák terén. Mind eközben, hogy teljesen elszakadhasson a szülői háztól munkába állt és nem sokára albérletbe költözött Pesten.

Huszonkét éves volt, épp az év első hava esett le, amikor élete első nagy tragédiája lesújtotta, Kamilla autóbalesetben meghalt. A fájdalom őt és szüleit is megrázta. Úgy érezte gyász, valamint a munka és tanulás okozta stressz legyengíti, nem csak szellemileg, hanem testileg is. Látászavarokkal és kézremegéssel küzdött.

Egy tavaszi éjszaka, Réka barátnője invitálta magával egy különlegesnek ígért buliba, hogy kirángassa a szomorúságból és a hétköznapok monotonitásából. A Harapnivalóban kötöttek ki. Az este folyamán nem kevés alkohol bevitel után úgy döntöttek kipróbálják milyen is egy igazi vámpír harapása. Ekkor találkozott a bártulajdonosával, Antonnal. Dorottya, aki sose volt szerelmes és vajmi kevéssé mozgatták meg a fantáziáját a férfiak, azonnal elveszett a különösen zöld szemekben. Az első harapást egyre több és több követte, úgy tűnt mind a kettejüknek jó alku ez.

Várható volt azonban, hogy ez az idill se tart majd túl sokáig, Dorottya egyszerűen nem bírta tovább a testi fáradtságot. A vakság szélére kerülve állapították meg, hogy Sclerosis Multiplexben szenved. A hír felemésztette, félt a haláltól, fiatal volt és makacs. Az egyetlen reményének látta azt, hogy ha a kaszás arcába nevet és halála után mégiscsak tovább „él”. Huszonnégy évesen, kórházban, párnák közt vesztette életét, abba az ígéretbe kapaszkodva, amit a szőke vámpír adott neki.

És teljesítette is. Öt éve tartozik az éjlények táborába, mestere oldalán tanulja ki az új világ rejtelmeit. Persze volt ára ennek a kis magánakciónak, merthogy senkinek sem szólt arról, hogy továbbra is a világon van. Haját barnára festette, a nevét pedig megváltoztatta, hogy a régi ismerősök, netalántán a család ráismerjen. Az Anton iránt érzett elkötelezettség és érzelmek gyanánt pedig Lersch Dáliának hívják és a Harapnivaló táncosa.



Emberéletemben sem voltam valami nagy talentum a fizikai tevékenységek során. Nem szerettem a testnevelés órákat, néha még felmentést is hamisítottam… Nagy ügy. Vámpírként sem ezzel operálok, de elérem a normális emberek szintjét. Mondjuk ki: nem fogok az erőmmel senkit se megrémíteni. (10)
Amit nem sikerült erőben behozni, azt ügyességben igen. Bár régen épp hogy csak nem voltam ügyetlen, mostanra kecses és mozgékony lettem. De erre őszintén szükségem van. Mit kezdene egy táncos megnyerő mozgáskultúra nélkül? (15)
Nem hiába hív engem Anton sem akaratos perszónának. Pedig ő még nem is tudja milyen az, amikor igazán makacskodom! Nehéz kizökkenteni a koncentrációmból és nem valószínű, hogy meg fogsz győzni a saját igazadról. Miért is hinnék neked? Én tudom, hogy az úgy van, ahogy mondom. Olyan felesleges győzködnöd… Kivéve, ha nem vagy több mint két méter magas, szőke, szikrázóan zöld szemű vámpír… na, ugye. (18)
Nem ejtettek engem fejre, bár mostanra már az is biztos, hogy nem fogok doktorátust szerezni –rajtam kívül álló okok miatt. Egész gyorsan átlátom a helyzetet, nem is rossz a logikám, alapvetően intelligensebb vagyok, mint az átlag. Csak van oka annak, hogy majdnem aktatologató lettem. (15)
Azt mondják, szemrevaló vagyok. Ebben nem hiszek maradéktalanul, mindig aggódom a súlyom felől, mert nem vagyok egy kifejezetten vékony alkat… de pszt. Mindenesetre ott a kisugárzásom és a kiállásom. Ha a külsőm nem is különösebben fog meg, akkor majd a naiv-kedves mosolyom, a selyemsimogatású hangom és az érdeklődő kék szemeim lesznek a becserkészőid. (17)
Nem csak úgy vannak az érzékszerveim, használom is őket, de nem fogom kiszagolni az ujjaid hegyére száradt puskapor illatát öt méterről és az is biztos, hogy ha a szembe szomszéd rosszalkodik, nem én leszek az első, aki meghallja (papírfalak kivételt képeznek). Annyira emberien átlagos. (10)
Mágia? Kérlek, nézz csak rám! Kicsattanok tőle! Egy két lábon járó mana forrás vagyok, ráadásul tudom is hogyan és mikor használjam. Nem szeretnék nagyképű lenni, de ez az igazság. A családom is ebben jeleskedett, csoda lett volna, ha nekem nem jár ki belőle elég. De kijárt, sőt több mint gondolták volna. Lehet, hogy nem fogok veled verekedni, de hé! Vigyázz, ha pálcát szegezek rád. (20)


Ha eddig nem is tűnt volna fel, vannak területek, amikben egyszerűen csak jó vagyok. Természet, vagy halál adta tehetségem van hozzájuk. (Kiváló tulajdonságok -4) Vegyük csak a mágiát. Nekem nem kellett soha se igéket hangosan, vagy legalábbis érhetően kántálnom. Ez bizony sok helyzetben segített már ki. (Néma varázsló -1) A személyiségemről ne is beszéljünk. Elsőre találkozunk? Akkor sincs probléma, majdhogynem a tenyeremből eszel. De akár azt is mondhatnám, hogy én belőled. Hogy vicces vagyok? Hát, köszönöm… (Megnyerő -2)

De sajnos be kell vallanom, hogy vannak dolgok, amikhez egyszerűen nem értek. Szégyen, nem szégyen így van. Például valahogy a komolyabb susmus nem az én műfajom, valamint olyasmi is elképzelhetetlen, hogy megijedj tőlem. Arról nem is beszélve, hogy még egy egyszerű bolti lopás is kifogna rajtam. De talán ennél is rosszabb, hogy otthon mindig szükségem lesz egy segítő kézre főzés és kalapálás miatt. (Jövő hiánya I. -4 – Megfélemlítés, Tolvajlás, Vallatás, Gasztronómia, Barkácsolás) Talán azért is esnek nehezemre ezek a dolgok, mert egyszerűen nem vagyok képes várni. Üljek egy helyben és hallgassam az óra ketyegését várva, hogy megtörténjen, amit akarok? Várjam, hogy forrjon a víz, vagy megkössön a ragasztó? Komolyan?! Nem. (Türelmetlen -3) Sajnos, ha engem akarnának megtörni az, valószínűleg, nagyon könnyen menne. Még hozzá azért, mert annyira nem bírom a fájdalmat. De tényleg, képzeljétek el kamasz koromban az üvöltést, amikor patit nyomkodtam. Mmm, nem vicces. (Alacsony fájdalomküszöb -4) És ahogy ez is elkísért egész életemben van még olyan, amit egyszerűen nem tudtam kinőni. Ilyen az örökké tartó hajsza önmagammal. Nekem nem elég a jó. Nekem a legjobb kell, és addig nem nyugszom, amíg meg nem szerzem. (Maximalista -4) Éppen ezért is volt nagy lelki trauma az a pillanat, amikor rájöttem, hogy más nyelvek beszélése számomra szinte lehetetlen. Még a „jó” szintet se érem el. Nagy érvágás volt, én mondom. (Nyelvérzék hiánya -2) Bár bevallom, azóta is próbálkozom…


Nem azért lettem vámpír, mert vonzott volna, hogy csak éjjel sétálgassak meg idegen emberek nyakára tapadva vért szívjak. Közel sem. És így öt év után bátran merem kinyilatkoztatni, hogy ember jobban szerettem lenni, mint vámpír. De annak örülök, hogy az aurámon és a viselkedésemen se látszódik, hogy mi is vagyok valójában. (Épp, mint a többiek -4) Őszintén próbálok embernek tűnni. De persze nem élhetek vér nélkül, mindenesetre megnyugtat, hogy legyen bármi, nem okozok fájdalmat senkinek. (Kéjes harapás -2)

Persze sikerült összeszednem úgy egy rakat problémát is. Kezdjük akkor azzal, hogy egyszerűen mohó egy vérszopó vagyok. Komolyan, nekem egy ember nem is elég. (Vérkövetelő -3) Pedig nekem aztán tényleg körülményes a vérivás! Szerintem én sokkal jobban félek, mint az áldozataim. Ha már félelem, mióta megérintett a halál szele, sokkal jobban rettegek tőle, hiába sikerült a szeme közé nevetnem. Elvileg most még szívósabb vagyok. De akárhogy is: legyen bármilyen kritikus helyzet –kezdve az utolsó darab bonbon megszerzésétől egy harchelyzetig– nem fogok pattogni. Teret adok minden nálam erősebbnek, meghúzódóm a háttérben. Maximum akkor fogok mellkast kidüllesztve, nyelvet nyújtani rád, ha van, aki megvédjen engem. (Gyáva -3) Persze mindig van kivétel. Egyetlen ember, pardon, vámpír van a világon, akiért egyszerűen sutba vágnám mindezt és igenis a sarkamra állnék. Atyám, Anton kegyeiért bármit. Igen, az életem is. Bármikor. (Elkötelezett -4 – Teremtő: Lévay Anton) Bár lehet, hogy így is kicsit tartózkodó lennék, mert nekem egyszerűen valahogy kihaltak az ösztöneim. Nem vicc, mindent átgondolok. (Túlfejlett -4) Ez legalább nem életveszélyes mutatvány, azonban így is-úgy is meghalok –minden egyes nap. Nekem a nappal nem csendes hortyogás, vagy pihenés. A tökéletes halotti állapot. Nem semmi. (Mélyalvó -3)