Martion Szerepjáték - valósidejű, fantasy alternatív jelenben játszódó fórumos szerepjáték

Útmutató a Martion Szerepjátékhoz
Jegyzetek

Madarász Dániel

 
Beosztása: Ingyenélő
Nem: Férfi
Életkor: 36 (születésnap: szeptember 10.)
Testalkat: 180-as magasságához masszív, férfias alkat társul. Egész jól karban van tartva.
Vonások: Egész jóképű, ami talán a szabályos arcszerkezetnek köszönhető. Széles szemöldöke és néhol tetten érhető gyermeki vonásai viszont ráerősítenek a jóllakott óvodás vonalra.
Szem: Sötétbarna, mély kút.
Haj: Szinte már feketébe hajlóan barna. Nyáron azért valamennyire kifakul. Általában rövid, össze-vissza zselézett.

Általános öltözet
Nem igazán lehetne behatárolni az öltözködési stílusát, szereti a változatosságot. Persze leginkább az egyszerű pólókat, farmerokat preferálja, viszont nem áll tőle messze a military stílus sem, ami mondjuk egy-egy terepszínű kabátban, pólóban, vagy katonai bakancsban nyilvánul meg. A sima hétköznapokban, ha épp marhára nem számít hogyan is fest, azért befigyel a kapucnis pulcsi, szigorúan fejre húzott kapucnival. Különleges érzékkel tud suttyónak öltözni. Inget csak különleges alkalmakkor húz.
Ékszerek terén a fa, vagy bőr vackokat preferálja mondjuk karkötők formájában. De például a nyakában a kis fa feszület mindig megtalálható.
Tetoválásai is öltözködése részét képezik, hiszen a nyári hónapokban előszeretettel nem fedi el őket. Ezek nagy része valamiféle szimbólum, felét ő sem érti, csak megtetszettek neki.

Első benyomás, kisugárzás
Teljes átlagos fazon… lenne, ha nem mozogna a világban valami megmagyarázhatatlan pofátlan nemtörődömséggel. Ez lehet, hogy épp csak annyiban nyilvánul meg, hogy a pesti tömegben nem ő szlalomozik az emberek között, hanem nekik kell kikerülniük őt, de ezen tulajdonsága vitathatatlan. Tényleg az a típus, aki magasról tesz rá, hogy mit gondolnak róla, ha belekötnek, akkor viszont nem húzza be a nyakát, sőt. Neki valahogy a gátlások és holmi szabályok nem szabnak határt.
Bizonyos esetekben bunkónak, vagy parasztnak is tűnhet, hiszen belső cenzúrája elég lazán működik. Ebből is látható, hogy nem az intellektuális vonal erős nála és valóban, ha valaki őt szereti, az nem az eszéért teszi.
Összességében véve márpedig szerethető, mert nem egy rossz ember, csak egyszerűen rossz helyre született rossz időben. Ő is csak úgy boldogul, ahogy tud, mint bárki más.

Leírás

2.
***


Erre 12 évesen fogtak és átpakoltak a világ végére, mert valami f*szom mágus vagyok. Bezártak egy középkori kastélyba, hogy ott hadonásszak a tüzelővel, amibe mindenféle mágikus lény beletaknyolt. Persze, marha nagy buli volt úgy öt percig, amíg rá nem jöttem, hogy valami baromi nagy tévedés van.
Három évig kaptam az ívet, hogy Danika ne vidd bele a rosszba a többieket, Danika ne verekedj, Danika tanulj rendesen, mert meg fogsz bukni… Itt dögöljek meg, ha nem próbáltam meg, de csak belém kötöttek, meg csak egyeseket írtam. Azt már akkor tudtam, hogy megváltozni bizony senki kedvéért nem fogok, ilyen vagyok, így kell elfogadni.
Bezzeg nyáron, amikor visszamentem az otthonba, na ott elfogadtak. Mikor tizennégy voltam bekerült a kóterbe egy kiscsaj is, olyan kis bogárszemű cigánylány. Na, az szerelem volt első látásra, el is döntöttem, hogy vissza se megyek a Martionba, mert ásó-kapa-nagyharang. Persze a b*zi mágusoknak ez nem tetszett és mivel még nem voltam felnőtt visszavittek a Martionba. Akkor azért ott vége volt a szép időknek, nem láttak előtte még semmit abból, ha én nem érzem jól magam valahol, milyen is vagyok. A suli pszichológusáig jutottam, aztán úgy döntöttem, hogy kicsit más irányba terelem az energiáimat és elkezdtem szökdösni.
Mindig visszavittek, de azért sikerült összehozni, hogy eleget lehessek Miskolcon. Hétvégente például a kutya nem vette észre, hogy nem vagyok ott. Közben megismerkedtem Juci bátyjaival is, akik idő közben kihozták őt a kóterből és magukhoz vették. Náluk elcsöveztem, mondhatjuk, hogy király életem volt. Persze ott már befigyelt a pia, meg kisebb lopások, de senki nem vette észre. A kocsilopások már neccesebbek voltak, főleg, hogy a srácok valami eszméletlen bénák voltak… Persze így mai fejjel könnyű mondani. Hát elkaptak minket. Ők mentek a börtönbe, én meg Tökölre a Fiatalkorúak Büntetés-végrehajtási Intézetének a mágikus részlegébe. Onnan már nem volt menekvés, le kellett tennem az érettségit, nem mehettem ki, magyarán sz*pás volt a köbön. Főleg, hogy Juci beközölte, hogy talált magának valami másik faszit.
3.
***


18 évesen szabadultam, kaptam az engem megillető kis csóri segélyemet, szóval valamihez kezdeni kellett. Először az Eta mamánál laktam Miskolcon, anno ő is vigyázott rám, amikor kis sz*aros voltam. Aztán a Petyával költöztünk össze Pesten, akit még az otthonból ismertem. Még basszus munkát is kellett vállalnom, árut töltöttem fel a Tacskóban, mondván ideiglenesen jó az is nekem. Persze a tököli srácoktól sem szakadtam el, mind igazi megátalkodott suttyók lettek, a Quittner tér rémei, szóval voltak jó kapcsolataim. Hamar rájöttem, hogy dolgozzon a f*szom, amikor ilyen jól lehet keresni a dílerkedéssel. Petya is beszállt, igazi kis zöldellő lanka volt a pincénk. Persze, hogy lekapcsoltak, mindketten nagyon zöldek voltunk még a témában. 20 évesen mehettem is hűsölni megint. Mondjuk akkor majdnem padlót fogtam, amikor meghallottam, hogy hat évre ítéltek drogbirtoklásért és kereskedelemért. Pedig mi még nem is csináltuk sulik körül meg ilyesmi, én legalább is elhajtottam minden kis taknyot, aki nagyfiúnak akarta képzelni magát.
Három és fél évet ültem mágikus börtönben, mondván simából könnyedén megszökhettem volna. Mindegy, jó voltam, dolgoztam bent, szóval hamarabb szabadultam. Akkor azért egy kisebb csöves korszakom volt, amúgy a hajléktalan szálló Miskolcon egész tűrhető. Kikhez is fordulhattam volna, megkerestem a Quittner téri ismerősöket. Párat lecsuktak idő közben, viszont egy-kettő elég sokra vitte. A régi idők emlékére Sanyi volt az, aki kihúzott a sz*rból.
Öltönyös kis lenyalt hajú lettem, kaptam stukkert is, hadonásszon a f*szom botokkal. Mondjuk… egyfelől királyság volt, mert marhára jól éltem. Mindenem megvolt, amit csak el lehet képzelni. Másfelől azért időnként… nem sűrűn, de azért mégis befigyelt, hogy el kellett tenni láb alól egy-egy rosszéletűt.
Amikor a faszit családostul kellett volna kinyírni, akkor döntöttem el, hogy hiába a jó élet, ha nem tudok aludni éjszaka, az nem buli. Persze azt tudtam, hogy kiszállni csak úgy nem lehet, hát szó nélkül elhúztam a belem vissza Miskolcra. Pénzem volt albérletre, a bankautomatákat meg akkoriban még könnyebb volt megbűvölni, csak szemfülesnek kellett lenni. Miskolc minden kis piti ügyében benne voltam.


1.
***


Miskolci srác vagyok, annak is azt a részét ismerem, amit a város imázs izékben nem reklámoznak, de vállalom, a cigánytelepre pottyantott anyám. Én remekül megvoltam ott, kis tökmag koromban elrohangásztam mezítláb, míg anyám lehúzott tizenkét órákat a csomagoló gyárban. Mindig vigyázott rám valaki, még ha a környéken majd hogy nem én voltam az egyetlen napon barnult is. Ebből hátrányom nem volt, nem mintha nagyon emlékeznék rá. Mint ahogy arra se, hogy anyám egy alkoholista r*banc volt, aki úgy váltogatta a férfiakat, mint más az alsóját. Ezt már csak úgy mondták a szociális munkások, vagy kik. Meg, hogy az a putri, ahol laktunk nem jó. Hát bazki, adtatok jobbat?
Ja, állami gondozásba kerültem mire öt éves lettem. Szépen indultam neki az életnek. Anyámat akkor láttam utoljára, mikor bejött hozzám közölni, hogy a faszi akivel épp együtt van azt mondta neki, hogy kolbászból lesz a kerítés, ha kimegy vele külföldre. És akkor majd hazajön és visszavesz. Na, vajon ebből melyik része teljesült? Egy levelet még kaptam tőle Amszterdamból, de amiket hallottam is felnőtt fejjel a városról… tuti eladták prostinak, vagy valami ilyesmi.
A gyermekotthon nem olyan sz*r, mint ahogy azt sokan gondolják. Lettek barátaim meg minden, olyan volt, mint egy koli. Ráadásul Miskolcon volt ez is, szóval el se szakadtam a gyökerektől. Azért nem voltam mintagyerek, azt bevallom, gyakran verekedtem, meg nem tanultam, meg ilyen apróságok. De a verekedést sose én kezdtem, becsület szavamra.
4.
***


Mondanám, hogy ritka, amikor egy csaj rám akarja hívni a rendőröket, de előfordult párszor. Az viszont új volt, hogy akit meg akartam lopni, utána eljött velem randira. Na, ő volt a Zsille Bogi, aki miatt nem bántam meg, hogy akkor este belógtam az egyetemi koliba. Valami buli volt, szóval kihasználtam az alkalmat és lemeóztam, hogy mit lehet vinni az üres szobákból, amíg a fiatalság odalent csapatja. Én meg nem Bogárka laptopját fogtam meg? Hát de. De már akkor is lehetett vele beszélni, szóval vittem a szobatárs gépét, meg aztán őt randira.
Első látásra szerelem volt, hiszen csak rá kell nézni. Ugyanolyan kívülálló, mint én és mellé bomba csaj. Ráadásul még kibeb*szottul tehetséges is. Csak úgy kamilláztam, amikor láttam, hogy miket fotóz, meg ír is egy csomót… Mondom, nekem ez a csaj kell. Persze franc se gondolta, hogy egy ilyen lány egyáltalán szóba áll velem, főleg hogy ugye rögtön mínuszból indultam nála.
De bejött. Komolyan nem tudom, hogy ő mit szeret bennem, mondtam is neki, hogy nem egészen százas, de együtt vagyunk és olyan jó vele, mint még senkivel. Persze nem csak az ágyban, hanem mindenhogy. Ráadásul félteni se kell, bazijó párost alkotunk, vele még a piszkos kis ügyeim is fellendültek. Pedig nekem komolyisten annyi is elég lenne, ha csak úgy ott lenne és írogatna, meg fényképezgetne vagy beszélne a gondolatairól. Egész álló nap el tudnám nézni meg hallgatni, amikor belefeledkezik ezekbe a dolgaiba. Nem is értem, hogy miért nem vitte többre, engem kilóra megvett azzal, amit csinál.
5.
***


Bár én nem vágytam annyira vissza Pestre, de Bogi addig-addig nyüstölt vele, hogy mondtam akkor legyen, felköltözünk a fővárosba. Persze nekem voltak még ott elintézetlen ügyeim, ugye, amikor eljöttem onnan az elég hirtelen történt. Beszéltem a srácokkal, kiderült, hogy a régi bandából mindenki a hűvösön van, szóval akkor én is zöld utat kaptam. Meg se álltunk Pestig.
Egy vén nyanya lakására futotta a Belvárosban. Nem nagy szám az egész, a környék sem éppen egy Rózsadomb, de a csaj odáig volt a leharcolt bútorokért, meg a sok bagótól sárga falakért, szóval engedtem neki. Bármit megtennék érte, szóval nem volt kérdés.
Azóta meg élünk, mint Marci Hevesen. Igazából előfordul, hogy dolgozok valamit feketén, amikor nagyon nem mennek a pénzszerzés egyéb módjai, mit tudom én, mondjuk építkezésen tolom a talicskát, de amúgy nagyrészt a Quittner téren lógok. Haverkodok, bizniszelek, van hogy megtalál egy-egy piszkos meló, azt elintézem. Persze Bogi ezt mind tudja, a szerencsétlen turistáktól például együtt is szoktuk elszedni a lóvét. Szóval megvagyunk és k*rvára örülnék, ha ez így maradna az életünk végéig.

Aktuális állapot:

Egyéb információk:
Regisztráció időpontja: 2012.12.07. 18:48:44

Üzenet küldése