1896. Január 1-én született, egy kis faluban Magyarországon, fent északon, már amennyire Ő tudja. A kislányt a Mayer család akkor otthona ajtajában találta, amolyan igazi kis lelenc gyerek, akit valahogy senki sem akart, sem akik nemzették, sem akiknek az ajtaján azért kopogtattak, hogy a csöppség súlyát lenyomják a vállukról. Mayer Ignác és felesége Ilona, mégis gondoskodtak a gyermekről, ha már Isten az Ő gondjukra bízta az élénk és egészséges kislányt. A HIT nagyon fontos szerepet játszott a család életében, olyan erősen kapaszkodtak ebbe, hogy el sem tudták képzelni az életet Isten nélkül. Mivel az egyszerű életű családban már volt 3 fiúgyermek egy éhes száj már nem sokat zavart, pár év múlva még két munkáskéz.
A kislány már igen korán megtudta, hogy elhagyott gyerek, lévén, hogy a 3 fiú mind idősebb volt nála és nem rejtették véka alá, hogy nem örülnek neki. Még azt sem tudta, hogy mit jelent nem "igazi testvérnek" lenni, de azt már tudta, hogy az. Noha Maya nem a Hamupipőke szerepét töltötte be, mégsem sok szeretetet kapott, de talán a családra nem volt jellemző, hogy kimutassák érzéseiket. Mind a hatuknak komolyan meg kellett dolgozni a betevő falatért, a meleg szobáért és a hova tartozásért. A kislányra talán ez volt a legjellemzőbb, hogy mindig akart valakihez tartozni. Ez talán mindig is megmaradt, amíg csak él.
A helyi kis iskolába íratták be, ahol nem sikerült beilleszkednie, még a kornak megfelelő viselkedéssel sem, hiszen aktivitásával és különcségével nem tudtak mit kezdeni. Mivel rengetek probléma volt vadságával. Szülei igyekeztek a beteges, rossz eszű gyermeket rejtegetni a világ elől. A sok atrocitást a kislány mára elfelejtette. Már-már úgy tűnt, hogy a lányt végre kiházasítják egy helyi kereskedő fiával, ám a háború már a küszöbön állt. Maya a testvéreivel rokonokhoz utazott, a frigy így nem köttetett meg, ami ezután következett: bujkálás, menekülés, bombák és lövések, rengeteg könny, és sok-sok halott. Mindez jellemzi az elkövetkezendő éveket, ám a kislányt a "sors" úgy követte, mint a jó szerencse hosszú kígyója.
A háborúban felsorakoztatott fegyver arzenál, minden félelme ellenére lenyűgözték a fiatal nőt. Különös módon viszonyult hozzájuk, hiszen nem egy, de még csak nem is két esetben mentették meg az életét. A háborúban két fiú testvére és az édesanyja is életét vesztette, időskorú édesapja, Őt talán nem is várta haza, ez sosem derült ki, mert kilépett a család életéből, sokáig helytelennek érezte, és maró bűntudattal gondolt rájuk.
A következő pár év azzal telt, hogy próbált megélni, abból amije egy nőnek mindig kéznél van, a testéből. Az akkoriban jobban jövedelmező és egyik legősibb iparáig segítségével összeszedett annyi anyagi javat, melynek segítségével elhagyta az országot és letelepedett a brazíliai Venezuelába. Természetesen foglalkozást nem váltott, csak kibővítette készségeit.
A csinos, macska testű lány, egész jól megélt a testéből.

1921 őszén találkozott Jaffa Ágostonnal, aki szintén magyar származású, a Maya előbb csak furának érezte aztán mindent elsöprő szerelem alakult ki köztük, vagyis női részről. Ám Ágoston fura szerzetét mind homályosabb légkör védte. Maya néha azt sem tudta, hogy álom vagy valóság a férfival töltött éjszakák sokasága. Főleg, hogy a magas, barna hajú, éjkék szemű szívtipró soha egy pillanatra sem ért a lányhoz, mégis folyton mellette volt, ha beteg volt, vagy csak magányos, lyukas óráiban, ami nem sok adódott, hiszen a lány foglalkozása elég időigényes. Ágoston mégsem mutatta soha, hogy helytelenítené vagy undorodna a fiatal vadmacskától.
De azt tisztán érezte, hogy valami nagyobb dolog van készülőben, így annyira meg sem lepte, hogy a férfi egy havas téli éjszakán hosszan mesélt arról, hogy ki Ő és mivel foglalkozik. A lány szerelmi vallomásnak hitte, és már meg sem lepte Ágoston meséje arról, hogy sok olyan "különleges" képességű ember van, mint Ő.
Maya önként és dalolva vált férfi társává, mindabba, amit Ő hívott életnek, noha kissé meglepte, hogy a mesék szereplői a vámpírok léteznek, olyan csodának tartotta, és olyan felsőbb létnek, amit sosem hagyott volna ki, ha a férfi nem ajánlja fel, talán Ő könyörög érte. Még nem volt 26 éves amikor átadta életét az örök sötétség, és ezzel kezdetét vette egy új életszakasz.
Maya Ágoston segítségével bekerült a venezuelai életbe, annak is a mámorosabb és illegálisabb oldalára. A helyi drogbáró, Chavez pártfogásba vette a roppant ügyes mozgású, és tetszetős külsejű lányt. Tanulni sosem késő alapon kezdetét vette a lány szellemi és testi kiképzése.
A világ eseményei Mayát is megérintették, de szíve keményebb lett, élet céljai vad ösztönökön alapultak.
Chavez zsoldost faragott belőle, a lány folyékonyan beszélte a fegyverek és a közelharc nyelvét, így nem volt kétséges melyik úton halad. Főleg, hogy a lány meglehetősen véres kezű. Kedvenc barátja egy fekete Phantom, még akkor is ha az egy fegyver.
1982. karácsonyáig szolgálta a férfit és annak meglehetősen fura igényeit, valószínűleg többedmagával, de ez Mayát egész addig nem zavarta, míg tanulhatott és Ágoston mellette állt. Ám '82 karácsonyán a férfi misztikus módon az életét vesztette és Mayának nem volt maradása, eddigre a szerelem feltétlen szeretetté vált köztük és Ágoston inkább lett az apja semmint a szerelme. Ágoston hagyatéka között szerepelt egy ajánló levél, és egy külön írás a lánynak, melyben mesélt neki a Hercegről, aki Magyarországon él és uralkodik, egyesíti fajukat.
'94 nyaráig Maya nem tudott szabadulni Chavez szeszélyei miatt, nehéz, fájdalmakkal járó küldetéseken vett részt. A kötödések nehezek ám Chavez úgy döntött a lány elég szeszélyes és kénye kedve szerint bajt is keverhet, útjára bocsátotta.
'95 nyarán érkezett meg a Herceghez az ajánló levelével. Előbb kisebb munkákat kapott, majd a testőrség tagja lett és az óta is hajt végre különböző feladatokat a Herceg kérésére. Melyekről akkor még nem tudta, hogy nem személyek, de azért, hogy valaki fontoshoz tartozhasson sok áldozatot megért.
Hivatalosan titkosszolgálati munkát végzett, nem hivatalosan pedig alkalmi testőri feladatokat vállalt Hercegsége alatt.
2009-ben azonban Waltert hidegvérrel kivégezték, ennek politikai hátterével mindenki tisztában van. Noha munkájában nem, életében mégis beállt némi változás.
Emlékeiben még él, hogy milyen volt a napon járni és jól érezni magát, de olyan ez mint a vaknak magyarázni a színt, néha azt érzi tudna ölni, csak azért, hogy halandó legyen, máskor pedig semmiért sem adná éjjeli életét.
Az elmúlt három évben újabb barátra tett szert, és neki már fel sem tűnik a nyomában loholó, éjfekete macska.

//Kariképem: Megan Fox, kerüld a lopását//