Martion Szerepjáték - valósidejű, fantasy alternatív jelenben játszódó fórumos szerepjáték

Útmutató a Martion Szerepjátékhoz
Jegyzetek

Melcher Zétény

 
Beosztása: A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem diákja
Nem: Férfi
Életkor: 20 (születésnap: június 11.)
Testalkat: Kortársai közt magasnak számít, amelyhez nyúlánk, kissé szögletes alkat társul.
Vonások: Néhol még jellemzőek a fiúsan lágy ívek, ám pont abban az átmeneti korban van, amikor kezdenek kialakulni a férfiasabb, markánsabb vonások, mint a határozott járomcsont vagy a hegyeskés, zordabb vonalak. Inkább karakteres arca van, mintsem helyesnek nevezhető.
Szem: Zöldesbarna.
Haj: Mogyoróbarna, télen sötétebb árnyalatú.
Általános öltözet
Nincs egyetlen kiforrott stílusa, bár az kétségtelen, hogy kedveli az ingeket. Leginkább sötét vagy visszafogott pasztellszíneket választ. Az elegáns még erős szó rá, de alakuló ízlése a ’kifinomult’ jelző felé halad, lassan de biztosan.
Első benyomás, kisugárzás
Ki tudja, talán az úrifiús megjelenése miatt eleinte olyan távolinak és kissé elérhetetlennek tűnik, akaratlanul is az első asszociáció, hogy arrogáns ember lehet. Meg nem mondanád mitől, hogy mi az, ami ennyire eltávolít tőle. Azonban elég csak elmosolyodnia vagy megszólalnia, hogy ez a kép azonnal szilánkokra törjön. Közvetlen kölyök, valamivel talán érettebb gondolkodású, mint azt kora megkövetelné, de szerencsére az ő hátsó felét elkerülte az a bizonyos zabszem és karó.

Leírás

Zenészcsaládba születni nem olyan bohém, mint gondolod. A embereknek van egy groteszk és meglehetősen kifacsart elképzelése arról, hogyan él egy muzsikus család: putriban, apró lakásban, ahol hatalmas a felfordulás, lépni sem lehet a kottáktól és még a csillár fája is hegedűből van. Mindennapos tevékenységünkként a vízipipa és a Hare Krishna dúdolása, amolyan hippi módi szerint, mert a zenész az ingyenélő aluljárópatkány. Nos, biztos vannak olyanok, akik így élnek, nem vitatom el a publikumtól ezt a sarkalatos meggyőződést, de azért megcáfolnám.
Zenészcsaládba –főként, ha sikeresek– születni nagy felelősség. Hozzá kell szokni, hogy a családod már akkor predesztinálja az életed, amikor még fel sem sírtál. Ez a gyerek hegedülni fog, ez a gyerek nagy zongorista lesz, nézd azokat a drága kis ujjacskákat, cselló mögé teremtette a jóisten.
Aztán folyton Chopin és Mozart fog szólni a szokásos hupikék törpikék és pokémon helyett. Azt sem tudod kimondani, hogy ’mama’, de a Für Elise már pavlovi reflexként vonja maga után a fejrázást, a Kodály-módszer pedig ismerősebben cseng, mint egy bicikli dudája. (Biciklizni ráadásul amúgy sem mehetnél, mert úristeneleseleltörikkezedlábadháthogyfogsztudnizongorázni.) Jönnek a játékzongorák, mert eldöntötték, zongora lesz, nem lehet más: „láttad drágám hogy megcsillant a szeme a Nocturne első taktusára?”

Ez persze most nagyon rosszul hangzik, igaz? Holott annyira nem vészes, hála istennek szorult belém annyi tehetség és muzikalitás, hogy a szüleim elégedettek legyenek velem. Tulajdonképpen egyáltalán nem rossz, hogy a törekvéseidhez ilyen lelkes – még ha sokszor szigorú – támogatást kapsz.
Korán jelentkezett a vadmágiám is, így törvényszerű, hogy a Mirarx után felvételt nyertem a Martion Mágustanoda falai közé, ahol a Lelkek Tükre a Karpena ösvényére osztott. Most ötödik éve taposom az iskola folyosóit, megtalálsz a zeneteremben vagy a társalgóban, ha korrepetálás kéne rúnaismeretből esetleg mágiatörténetből.

Aktuális állapot:

Egyéb információk:
Regisztráció időpontja: 2013.03.03. 22:55:58

Üzenet küldése