Menü
Martion Szerepjáték - valósidejű, fantasy alternatív jelenben játszódó fórumos szerepjáték

Útmutató a Martion Szerepjátékhoz
Jegyzetek

Modrits A. Zsombor

 
Beosztása: TF, testnevelő-edző szakos hallgató
Nem: Férfi
Életkor: 24 (születésnap: február 27.)
Testalkat: Magas és egy cseppet izmos, széles a háta.
Vonások: Erős, határozott vonások, esetleg még jóképűnek is mondható
Szem: Sötétkék, pajkosan csillogó szempár .
Haj: Eredetileg világosbarna hajszínnel rendelkezik, viszont nyaranta szinte tejfölszőkévé szívja ki a nap. Rövid, kicsit borzos, amolyan "most szálltam ki a medencéből" stílusú.
Általános öltözet
Melegben farmer és póló, esetleg rövidnadrág; hidegben ehhez még társul egy cipzáros pulcsi vagy egy bőrkabát, és az elengedhetetlen kék kockás sál. Nem csicsázza túl magát, mindig egyszerűen öltözködik, a kevesebb néha több elven… de ezt nem a ruhák darabszámára kell érteni.
Első benyomás, kisugárzás
Ha még abszolút nem ismered, akár még rosszfiús, bandázós típusnak is látszódhat, de amint kinyitja a száját, meglátod, hogy egy csendes gyerek, aki nem sok vizet zavar. Ennélfogva még nem is volt dolga lányokkal, nem igazán tudja, hogy kell bánni velük.

Leírás


20 évvel ezelőtt láttam meg a téli holdvilágot a Balaton partján, pontosabban Siófokon. Egy magyar talan, kereskedelemből úgy ahogy megélő férfi (Modrits Ákos - 55) és egy Írországból kis hazánkba szökött települt boszorkány (Valerie O’Connor - †40) viharos románcának lettem második, egyben utolsó gyümölcse. Anyu elég rossz viszonyban vált el a családjától (máig titok, hogy mi okozta a viszálykodást), szóval hiába vagyok félig ír, sosem jártam ott, és a nagyszüleimről is csak egy képet láttam eddig.
Mint minden kistesó (ne hazudj, hogy te nem, tényleg, mindegyik), én is átestem azon a traumán, hogy a nagyobbak (Modrits Lilian Bianka – 23) mindig, mindenben jobbak. Gyorsabban megtanult járni, beszélni, írni és olvasni, ő volt az általános iskolánk ügyeletes zsenije – pedig nem voltam buta gyerek, sőt (Könnyű tanulás – 2)… A vadmágiája is előbb jelentkezett, mint az enyém. Persze mi még akkor nem tudtuk, hogy mi ez és mit jelent a jövőnkre nézve, ez volt a közös kis titkunk anyuval. „Apunak egy szót se!” - mondogatta mindig.
Gyermekéveim eseménytelenül teltek – 2001-ig. Lili ekkor kapta meg a felvételi levelét a Martionba. Aztán nyílván elő kellett állni anyunak az igaz sztorival, be kellett vallania apunak, hogy boszorkány, és ez nem csak egy rossz vicc. Nehezen is dolgozta fel az egészet, hiába számít már suttának, teljesen elzárkózik a világunk elől. Anyu bele is betegedett ebbe az egészbe… Pontosan sosem mondta el, hogy mi a baja, csak annyit, hogy még a Főnixben is tanácstalanul álltak a dolog előtt. Ágyhoz kötötte a betegség. Ezután apránként hullott szét a családunk. Lili a Neredinben, apu egész nap az üzletben, anyu az ágyban. Én meg… minden erőmmel azon voltam, hogy összetartsam ezt a maszlagot, több-kevesebb sikerrel.
2004-ben nekem is jött ám levél, de mivel láttam, hogy mennyi bajt okozott az is, hogy a nővérem elment, lemondtam róla. Anyut ápoltam, ő megtanított sok dologra, és időnként magántanárhoz is jártam, de minden igyekezetem ellenére is látszott, hogy nem lesz belőlem hatalmas mágus. Lili persze már akkor is tudta, hogy gemmárius lesz belőle – meg is volt hozzá minden tehetsége.
2008. Ez az év a következő fordulópont a családunk történetében. Anyu sok szenvedés után meghalt. Nagyon nehéz volt összekaparni utána magunkat, az üzlet befuccssolt (Szegény – 1), apa teljesen magába forduló lett. Ekkor dönöttem el, hogy a saját lábamra állok (Élelmes), és én bizony megnézem magamnak azt a bizonyos Martiont, ami lényegében tönkretett mindent.
A 2009-2010-es tanév volt az első, amit az iskola falai között töltöttem. Hamar kiderült, hogy elég sok mindenhez nincs tehetségem (A Jövő hiánya II. – Bájitalok, Jóslás, Távoljárás; Röghöz kötött), és a varázslás is egy kész mizéria nálam (Körülményes) de az elméleti tárgyakat nagyon szerettem. Plusz ott volt még a léglabda, és egy régi siófoki haverom, Radnóti Dávid – miattuk megérte ide járni.
2011 végén, amikor döntenem kellett, hogy hova adom be a jelentkezésem, mégis hanyagoltam a varázslati tárgyakat. Régen rengeteget úsztam és vízilabdáztam (A Jövő ígérete I. – vízi sportok), el sem tudnám képzelni az életemet víz nélkül (Beteges mánia – 2), így már rég óta egy cél lebegett a szemem előtt: hivatásos edzőnek lenni, (Beteges motiváció – 2) ezért pedig minden erőmmel küzdök. Szerencsém volt, elsőre felvettek a Semmelweisre, testnevelő-edző szakra (közismert nevén: TF). Úgy néz ki, szerencsére van is hozzá érzékem (A Jövő ígérete I. – stratégia), már második év közepén segédedzőként dolgozhattam a Komjádi uszoda kezdő vízilabdásainál, valamint ovisokat is tanítok úszni. Ennek köszönhetően sikerült felszednem némi izmot is (Herkules), újra kezdődhet a „nagy csajozás”…
... csak vicceltem. Sosem voltam nagy nőcsábász, nem hiszem, hogy ez a későbbiekben változni fog. Bár mióta Pesten lakom a nővéremnél, határozottan jobbak a statisztikáim.
... és a többiek


//skype: ari.pinter//

Aktuális állapot:
Világoskék koptatott farmering, fekete nadrág, tornacipő.

Egyéb információk:
Regisztráció időpontja: 2009.06.16. 10:27:36

Üzenet küldése