Martion Szerepjáték - valósidejű, fantasy alternatív jelenben játszódó fórumos szerepjáték

Útmutató a Martion Szerepjátékhoz
Jegyzetek

Moira LeFevre

 
Beosztása: Magántanuló
Nem:
Életkor: 19 (születésnap: március 11.)
Testalkat: Vékony, apró és gyenge fizikumú. Nyilvánvalóan rosszul bírná a hosszútávú fizikai terhelést. Még csak most kezdett kerekedni, de sosem lesz igazán kerek, telt, ez már most látszik.
Vonások: Szabályos lágy vonások, pisze orr, hangsúlyos szemek, vékony ajkak. Ha jobban megnézi az ember, akkor különleges, talán még szép is, de ha nem kifejezetten rá figyelsz, könnyen elsiklik a tekinteted fölötte.
Szem: Búzavirágkék.
Haj: Fakószőke.
Általános öltözet
Lányosnak lányos, de egyszerű és kényelmes, semmi hivalkodó, semmi impozáns, semmi, ami többnek és idősebbnek láttatná, mint amennyi. Ami kirívó lehet, az talán a számtalan kiegészítő, amelyeknek inkább gyakorlati haszna van, mintsem esztétikai. Fából faragott talizmánok, nyakláncok, karkötők, rajtuk jellegzetes nyugat-afrikai, haiti rúnákkal, rituális vevékkel.
Első benyomás, kisugárzás
Az egész jelenség olyan halovány, olyan fakó és ez a távoli idegenség nyugtalanítóan hat másokra. Nem tudod, mit kezdj vele, mert a mimikája nem árulkodik semmi látványosról, gesztusai aprók, tartózkodnak a szélsőségektől. Fürkésző, metsző kék pillantása a legtöbbeket kényelmetlenül érinti, s ha megszólal sem töri meg ezt a csendes, ingerszegény hangulatot. Tömegben félénk és visszahúzódó, magabiztossága nem mások elnyomásában vagy a figyelem feltétlen megragadásában nyilvánul meg.

Leírás

Egy auralátó szemével: A kislány egyszerű mágus, annak viszont roppant erős, mintha a bőre alatt is mágia lenne. Tömegben folyton zavart, zaklatott, máskor teljes apátiába süllyed, első látásra az érzelmi skálája is olyan halovány, mint ő maga.
Manalátó szemével: Rengeteg varázstárgyat aggat magára, minden nap van rajta valami erősen vagy kevésbé mágikus kacat, legtöbbször jellegzetes haiti vodou ábrákkal festett talizmánok. Egy ilyen medál mindig a nyakában lóg, az a legerősebb tárgy, ami nála van.
Entitáslátással: Hihetetlen, egyben kellemetlen látvány - tetőtől talpig entitásnyomok fedik, alacsony szintűektől magasabb szintűekig egyaránt, gyakran nem is csak egy. Leginkább pozitív vagy pozitív felé hajló semleges entitásoké.

A LeFevre család haiti ágának utolsó leszármazottja. Édesanyja vodou főpapnő, úgynevezett Mambo volt, ez az örökség pedig az egész életét predesztinálta. Eddigi életét Hispaniola sziget nyugati részén fekvő Haitin töltötte, 2013 novemberében került végül Magyarországra - a magyar nyelvvel egyelőre csak barátkozik, szókincsén és mondatszerkesztésén érződik, hogy ezernyelv varázstárgy segíti a kommunikációban.

„Anyagtalan semmiben úszott. Az sötét volt és sűrű, akár egy massza. Mosolygott, furcsán teljesnek érezte magát, mint aki hazatért, kellemes meleg ölelte körbe, a feketeség lágy selyme köré csavarodott, ringatta. Most jó. Ott volt, ahol lennie kell. Minden a helyére került egy pillanatra.
Egy pillanatra.
Aztán a pillanat tovaszállt, a melegből szúrós hideg lett, amely csontig hatolt, lemállott a bőr és a hús, inak szakadtak szét és váltak ennek a különös magzatvíznek enyészetévé.
Meztelennek érezte magát, pőrének, a csupaszabbnál is csupaszabbnak, mintha nem csak a testét hántották volna le róla. Zavarodottság, zaklatottság csapott át rajta, sikítani akart, de a sötét víz a tüdejébe tolult, lefolyt a torkán, fulladozott tőle, színes fénypontok táncoltak előtte, apró, villódzó alakok, a vizualitás és a tudatának felszínére úszó impressziók olajfoltokként kapcsolódtak egymásba majd váltak el. Bazaltszürke, azúrkék, okkersárga, halvány fehérbe átcsapó izzó narancs. Szétporladó formáktól és alaktalan emlékek elmosódott képeitől öklendezett.
G... Kihányta a hangot, száját szélesre tárta, levegőért kapott, de csak még több kátrányt nyelt. Egy szó ki akart belőle mászni, mint egy élősködő, amely megunja addigi lakhelyét, szinte érezte az apró lábak kaparását a torkában, felköhögött, görcsbe rándulva markolt. A semmibe. A fájdalom végiglépdelt lassan és komótosan a csigolyáin, egy, kettő, három, egyre feljebb, a tarkóját marta, ízelt fantomlábai a halántékát ölelték. Majd összeroppantotta a fejét. Vagy ami a helyén volt. Tudta, hogy ez a fájdalom nem árt neki. Most fáj, most szörnyű, most sikítana, ha lennének hangszálai, ha anyag lenne a teste és nem oldódott volna fel a folyékony űrben, de vége lesz. És jó lesz, mert itt vigyáznak rá.
Gh.. Ömlik, jön, valami kifolyik, összeolvad valamivel a távolban, elégedetlenség rágja magát belé, kívülről és belülről zabálja, éhesen vergődve. Nem jó itt. Ki kell.. ki kell.. Ki..
Ghede…
Aztán felébredt, de az álom emléke addigra semmi volt.”

Aktuális állapot:

Egyéb információk:
Regisztráció időpontja: 2014.01.15. 22:07:29

Üzenet küldése