Menü
Martion Szerepjáték - valósidejű, fantasy alternatív jelenben játszódó fórumos szerepjáték

Útmutató a Martion Szerepjátékhoz
Jegyzetek

Nárai Edina

 
Beosztása: Wittelsbach aukciósház értékbecslője
Nem:
Életkor: 28 (születésnap: november 02.)
Testalkat: Már az első pillanatban megállapítható, hogy nagyon törékeny, sőt, még az se mondhatja el magáról, hogy nagyra nőt, 165 centijével nem magaslik ki a tömegből.
Vonások: Kifejezetten bájos, de mostanra már egyre inkább a nőies, mint a lányosan gyermeki vonások jellemzik. Bőre sápatag, az a típus, aki két pillanat alatt leég, ha nincs rajta egy vakolatnyi naptej.
Szem: Acélkék.
Haj: Hosszú, szőke hullámok keretezik arcát.
Általános öltözet
Munkájában mindig törekszik a hivatalosságra, azaz nem egy kiskosztümöt tart a szekrényében, haját ilyenkor előszeretettel fogja össze, húz magassarkút, és a lehető legkomolyabb arckifejezést magára öltve végzi munkáját.
A nap további részében szereti az egyszerűbb, lazább öltözeteket, kifejezetten szereti a szoknyákat, a farmerdzsekiket, az egyszerűbb hajpántokat, és nagyon szereti a különleges fülbevalókat – nem a nagyokat, a különlegeseket.
Viszont alkalmi és általános öltözetben egyaránt inkább a világos színeket kedveli.
Első benyomás, kisugárzás
Fiatalos, bájos, de egyben határozott is. Munkájában precíz és körültekintő, természetesen próbál minél inkább az érdeklődők kedvébe járni, mégsem annyira, hogy az már másoknak kényelmetlen legyen.
A hétköznapokban pedig ő az, aki mindent alaposan megnéz, még mielőtt megvenné, néha kicsit sokat is pepecsel felette, de egy biztos: ő sose nyúl mellé – ha pedig mégis, akkor ő lesz az akaratos nőszemély, aki ott fog toporogni, a maga bűbájos és egyben esetlen módján az ügyfélszolgálaton, hogy panaszt tegyen.

Leírás


- Anya, anya, mi a baja Viktornak? – a szőke copfos kislány izgatottan rángatta anyja karját, miközben kifelé sétáltak az iskolából.
- Semmi baja kicsim, csak ő és a kis barátai egy cseppet elvetették a sulykot játék közben, és szerzett egy-két sérülést. De ne aggódj, a bátyád stramm kisfiú, képes vigyázni magára – simogatja meg a lányka fejét.
- De… bántották?
- Nem, dehogy is…
- Mert ha bántották, akkor majd én megvédem! - jelentette ki nagy határozottan. A nő egy darabig meglepetten nézett gyermekére, majd lassan elnevette magát.
- Ugyan Edina, mondtam, semmi ilyesmiről nincs szó. De nagyon kedves tőled, hogy vigyázni akarsz rá… bár ezt neki ne mondd, mert még félreértené. Gyere, inkább együnk egy fagyit! – mondta, majd Edina kezét megfogva a legközelebbi cukrászdába vezette őt.

***

- Éviiii, gyere el velem erre a kiállításra! – a két lány épp a diáktársalgóban ült. Az Évinek nevezett, barna hajú épp készült belemerülni az algebra rejtelmeibe, mikor barátnője megzavarta.
- Nem, most nem veszel rá. Két hete is elkísértelek egyre, és a normális, két órás végignézés helyett minket a biztonsági őr rakott ki, hogy záróra van! – próbált újra a könyvei felé görnyedni, mire a szőke kisasszony azok elé tolta az újságját.
- De… de olyan jó lenne, ha velem jönnél!
- Vidd a bátyádat.
- Őt nem vihetem! Ő öt perc alatt végignézné az egészet, aztán a hóna alá kapna, és vinne ki, hogy a nap hátralevő részét vagy valami gyorsétteremben, vagy egy játékteremben töltsük.
- Hát, kis szívem, az élet kegyetlen – pillantott fel, majd megpillantotta barátnője szomorú arckifejezését. – Ne már Edina, annyit jártunk mostanában ilyen helyekre. Kivételesen egyszer szórakozni is elmehetnénk!
- De a kiállítások is szórakoztatóak!
- Az olyanoknak, mint te, akik élnek-halnak a művészetekért. Én most táncolni akarok! Meg zenét! Tudod mit? Legközelebb elmegyünk bulizni! Itt az ideje, hogy megismerkedj fiúkkal!
- Én ismerek fiúkat! Ott van Gábor…
- Pff, oké, rosszul fogalmaztam. Tehát: itt az idő, hogy megismerkedj férfiakkal!
- Férfiakkal…?

***

- Figyelj, tudod, hogy megy ez… először felcsap a láng, és mi elkezdtünk vonzódni egymáshoz, de hát, a szerelem olyan könnyen átalakul szeretetté…
- Ó. Akkor te most az anyád pszicho-blabláival akarod nekem megmagyarázni, hogy miért feküdtél le valaki mással?
- Nem! Én csak arra, akarok rávilágítani, hogy… - látszott a fiú, hogy zavarban van, és nagyon próbálkozik elrendezni a szituációt. Már amennyire ezt lehet egy szál lepedőhuzatba bugyolálva, az állítólagos barátnőddel szemben, aki nagyjából két perce zavarta ki a szeretődet.
- Hogy már nem vagy belém szerelmes.
- Igen!
- De ezt mi a francért így kellett a tudtomra adni!? – ütötte mellkason a lány, bár neki ez neki jobban fájt, mint a fiúnak. Nagy hátrány az alacsony fájdalomküszöb…
- Én, csak… elragadott a hév!
- Én is mindjárt elragadok tőled valamit és akkor többet nem kell mindenféle hév miatt aggódnod! – kapott fel egy tárgyat az asztalról, ami akkor épp egy váza volt. – Tünés kifele.
- De Edina, ez a közös…
- NEM! Menj el! Most!
- De én pucér…
- Indulj, vagy hívom a bátyámat!
- Jó, oké, megyek…
- Majd valaki küld mentált, hogy mikor jöhetsz vissza a saját cuccaidért! – terelte kifelé a férfit.
Akkor épp tényleg képes lett volna hozzávágni a vázát, de végül is nem tette. Amint csukódott utána az ajtó, Edina nagyon magányosnak érezte magát… és tudta, hogy aznap este nem lesz más dolga, mint szomorú szerelmes számok hallgatása közben összeszedni a saját dolgait; és hazaköltözni.

***

-…hogy mennyivel tartozik? – emelkedett meg a hangja, mikor meghallotta a telefon túlsó végén lévő ember válaszát. – Fi-figyeljen. Ezt most mi nem tudjuk megadni, de… két hét múlva megfelelne? Kérem, addigra azt hiszem meglesz! Nagyon szépen köszönöm… – rakta le lassan a készüléket, hogy aztán idegesen meredjen barátnőjére. – Viktor már megint megcsinálta!
- Most éppen mit? – kérdezte Évi, miközben inkább nem nézett Edinára és inkább a kávéja ízesítésével foglalkozott. Úgy is tudta, hogy ilyenkor mi történik: a lány majd fel-alá járkál, dühöng, miközben majd szétveti az ideg.
- Most hívott fel egy férfi, aki közölte, hogy Viktor egy vagon pénzzel tartozik neki, és fizesse ki még ma…
- Miért nem lepődöm meg!
- Fogalmam sincs, hogy honnan teremtünk hirtelen ennyit. Gáborral félreraktunk egy keveset, hogy nyáron majd abból menjünk el valahova, de…
- Inkább írasd be valami elvonóra.
- Kiszökne és kézzel-lábbal ellenkezne. Aztán pár nap múlva itt állna az ajtónk előtt, mint egy kivert kutya, nagy bánatos szemekkel, hogy nincs pénze, adjunk egy keveset, és ő majd megháromszorozva adja vissza – forgatta a szemeit, mire Évi csak elnevette magát. – És még anyuék sincsenek itt, hogy segítsenek betoloncolni oda!
- Hát igen, Németország nincs a szomszédban…
- Nincs. Lehet velük kellett volna mennem…?
- És akkor itt hagynád a te heves csődöröd?
- Ne szivasd már Gábort! Már totyogós korom óta ismerem, mindig nagyon rendes volt velem, és kedves, és odafigyel rám…
- De ilyen okokkal nem kezdünk el járni egy pasival. Szereted?
- Persze, hogy szeretem!
- Túl gyorsan rávágtad.
- Szállj le rólam! Inkább foglalkozz a saját párkapcsolataiddal! Most amúgy sincsen senkit.
- Ó, nincs, de csak mert a nagy halra várok.
- Halra… mi? – vigyorodott el lassan Edina, majd leült az asztalhoz, hogy kávéjukat elfogyasztva folytassák a már megkezdett beszélgetést.


Aktuális állapot:


Egyéb információk:
Regisztráció időpontja: 2014.01.21. 14:12:03

Üzenet küldése