Menü
Martion Szerepjáték - valósidejű, fantasy alternatív jelenben játszódó fórumos szerepjáték

Útmutató a Martion Szerepjátékhoz
Jegyzetek

Netter Zorán

 
Beosztása: Testőr
Nem: Férfi
Életkor: 37 (születésnap: augusztus 13.)
Testalkat: Magas, erős, jól kidolgozott izomzatú
Vonások: Határozott, de nem durva arcvonások
Szem: Borostyán-sárga, hosszúkás pupillával, bárki láthatja nem emberi mivoltát
Haj: Váll körül érő, olykor hullámos, barna
Általános öltözet
Amit a helyzet megkíván, de ha teheti szabadidejében a kényelemre és praktikumra törekszik.
Első benyomás, kisugárzás
Első ránézésre jóképű, jó megjelenésű fiatalember, de van benne valami furcsa. Megakad az ember tekintete rajta. Azok a szemek! Te jó ég, mint valami vadállaté! Az a furcsa, szinte mindig ugrásra kész tartás, mintha egy ragadozót látnál... És ha megszólal... a hangja kellemes, de a fogai! Senkinek nem lehetnek ilyen hegyesek, ilyen fenyegetően élesek... Lehet, hogy érdekesnek találod csupán, lehet hogy fenyegetőnek... De egy biztos, nem az, akibe szívesen belekötnél.

Leírás

1979-2003

Az életem teljesen átlagos, és normális volt. Megszülettem, felcseperedtem, éltem a salgótarjáni fiatalok kifogásolható életét, talán kicsit máshogy mint ők. Mágus vagyok, mágusok a szüleim. Az apám autószerelő, az anyám paranoid skizofrén. De ezzel együtt lehet élni.

Van egy tíz évvel fiatalabb öcsém, és egy tizenhárom évvel fiatalabb húgom, de még ez sem tesz érdekessé. Aztán tizenegy évvel ezelőtt...

2003-2004

A haverokkal buliztunk, nincs sok ilyen alkalom, felmentünk Bátonyterenyébe, jól be az erdő közepébe egy panzióba. Nagy móka volt, bár az égen egy csillag nem látszott a felhőktől. A kutyák meg voltak kergülve aznap este. Aztán a tábortűznél ültünk, mikor előbukkant a hold a felhők mögül. Hallottunk mi addig is vonyítást, de akkor már tudtam, hogy nekünk lőttek.

Két talan sráccal voltam fenn meg egy kis boszorkánnyal. Mind ittunk már, de csak nekem tűnt fel, hogy körbevettek. Használtam az elemem, küzdöttem, de az alkohol tompítja a kognitív képességeket, és a mágiahasználatot is. Én voltam az utolsó, akit elkaptak. Soha nem felejtem el a sikolyaikat.

Én éltem túl egyedül. Az egyik talan sráccal még együtt lábadoztunk a Főnixben, de mikor megtudta mi lett belőle, nemes egyszerűséggel megölte magát. Amúgy se állt távol tőle a depresszió, ez csak a pont volt az i-n.

Szóval egy hónap múlva egyedül bolyhosodtam ki. Az apám nem repdesett a boldogságtól. Az anyám meg amúgy is labilis. Úgy gondoltam minden rendben lesz, majd megtanulok valahogy együtt élni ezzel. Tévedtem.

Már a harmadik átváltozásom volt talán, mikor elrontottam valamit a holdkontrollal. Mit szépítsem, gondolom kihagytam néhány napot. Mit árthat, hm?

Aznap éjjel öltem először. Mikor visszaváltoztam nemigen emlékeztem elsőre semmire. Véres ruhacafatok voltak körülöttem és egy szétmarcangolt tetem... Onnantól már beugrottak a részletek is.

Az ezt követő évre nem vagyok büszke. Megjártam a mélypontot, és azt hiszem nem húztam volna olyan stílusban túl soká, ha Bolhás Joe be nem mutat Neki.

2004-2009

Walter megmentette az életem, és új lehetőséget adott. Attól a naptól mellette voltam, a testőre lettem és a palotájába költöztem. Új célom lett, új családom.

Talán ezért is hanyagoltam el a valódit... Talán azért, mert könnyebb volt nem szembenézni a múltammal, és velük. 2006-ban történt az öcsém évvégi vizsgái előtt, hogy egyedül vigyázott a húgunkra. Anyámék nem voltak otthon, én pedig, mit szépítsük? Soha nem voltam otthon. Fontosabb volt a munkám, az új barátaim és Walter.

Aznap éjjel a hugi kiszökött, beszedett valami mágikus drogot... Anya betegsége már előtte is látszott rajta, gyengék voltak az idegei, azt mondták, de ez betett neki. Azóta egy szót sem szólt, nem is mozog. Van aki azt mondja kómába van, csak néz... van aki azt, hogy ott van bent, csak nem tud jelezni. Van aki azt, hogy van remény és van aki azt hogy agyhalott. Hogy miért nem tudom pontosabban? Mert nem beszélünk erről.

Attól a naptól Beliánnal feszültebb a viszonyunk. Ő gemmáriusnak ment, én pedig ugyanúgy folytattam az életem, mint addig.

2009-...

Furcsa hogy egy pillanat alatt megváltozhat az ember élete. Megváltozott, mikor bemartak, mikor megismertem Waltert, és mikor elvesztettem...

A robbanásban odaveszett minden. A megszerzett cuccaim, az otthonom és az addigi életem is.

Persze az élet megy tovább. Mint mindig, most is megrázza magát az ember, és keresi a boldogulást. Testőrként dolgozok, de nem vagyok senkinek a testőre.

Én Walter Kreutzige testőre voltam...


Aktuális állapot:

Egyéb információk:
Regisztráció időpontja: 2014.03.24. 22:04:54

Üzenet küldése