A regisztrációval elfogadod a Felhasználási feltételeket.

Menü
Martion Szerepjáték - valósidejű, fantasy alternatív jelenben játszódó fórumos szerepjáték

Útmutató a Martion Szerepjátékhoz
Jegyzetek

Oravecz Konor

 
Beosztása: Csontváry hallgató, mozgóképkultúra és médiaismeret
Nem: Férfi
Életkor: 22 (születésnap: május 24.)
Testalkat: Éppen 175 cm és ehhez 60 kg. Nem az a küszöb fölött átemelős matéria, de azért egy vállveregetéstől nem pusztul el.
Vonások: Kölyökképű és valami lehetetlenül bájos. Nem ő lesz az a szakállas hipster tag a kampuszon, inkább a srác a szomszéd házból.
Szem: Kedves-ártatlan, világosbarna szempár.
Haj: Sötétbarna, jólfésült és még csak nem is az anyja kéri az időpontot mikor esedékes az igazítás!
Általános öltözet
Tudja, hogy manapság a "kevesebb több" meg a "legyél minél szürkébb és lazább" trendek hódítanak a férfiak körében, ettől ő még mindig kedvelője az élénk színeknek és vagány mintáknak. Olyan béna azt mondani egy mintás ingre, hogy csak a ratyik hordanak ilyet, nem? Fel nem fogja, hogy csak azért mert hímnemű valaki, miért nem hordhat lilát vagy rózsaszínt; az ő férfiassága elbírja és nagyszerűen tolerálja, köszöni szépen!
Első benyomás, kisugárzás
Sok ember, sok mindent gondol róla. Kérdezz csak körbe a Csontváryn, mert többnyire mindenki ismeri és mindenki formált már véleményt róla! Ő az a srác, aki állandóan a társaság középpontja és nehéz lenne megmondani, hogy ő mászik be oda vagy csak köré csoportosulnak. Harsánynak nem neveznéd, de a visszafogottól távol áll. Nehéz... eset? Nem az, nagyon barátságos és kedves! Imádja az embereket és valahogy őt is nehéz nem imádni. Oda-vissza, adok-kapok; ezek mind a felfogása javát képzik. Nem szereti a pletykákat, a rosszindulatot és a komorságot, szóval ha valamelyiket is felfedezi benned, akkor pillanatok alatt lép hátra kettővel. Szereti magát pozitív emberekkel körbevenni és... az járja, hogy elég lazák az erkölcsei. Nos, ezt derítsd ki te!

Leírás

(12)

"Nem értem azokat az embereket, akik mindenen görcsölnek. Ha ezt mondom, akkor megharagszik, ha azt mondom, akkor meg azt gondolja homi vagyok... Ugyan már, emberek! Ha valaki azonnal megítél az alapján, ami hirtelen kicsúszik a számon, az kapja be azt' jó napot, nem majd még ezen aggódok! Fogalmam sincs, hogy mikor nőttem ki a régi komplexusokat, mikor még a Martion falai közt, a Neredin társalgóban azon aggódtam, hogy a mosolyom féloldalas és emiatt nem szimmetrikus az arcom és szar minden, de az életem szebb és könnyebb azóta! Ki tudta, hogy divat lesz a modellek közt ha van valami fura az ember arcán? És azt ki tudta, hogy ez rohadtul nem releváns egy közember életében?!
Azt viszont tudom, hogy a millió elvárást magammal szemben annak idején a szüleimtől vettem át és hurcoltam egészen addig, amíg rá nem ébredtem: engem ez nem érdekel! Nem érdekelnek az ő tragédiáik, a generációs görcsök és terhek! Onnantól a saját hibáimat követtem el, a saját leckéim tanultam meg és a saját döntéseim örömében pancsoltam. Szarok az ő kínjaikba! És szerencsére, tanultak tőlem, ahogy én is tőlük, így már vége a háborús időszaknak.
A legjobb a szüleimben, hogy nem erőltetnek rám semmit és nem gondolják azt magukról, hogy mindenhatók az életemben. Elfogadták, hogy egy külön világ vagyok, saját gondolatokkal és vágyakkal és hajlandóak arra, hogy anélkül támogassanak mindenben, hogy elítélőek lennének bármely döntésemmel szemben. Persze az is igaz, hogy kifejezetten döntéseket nem igazán hozok: csak sodródom erre aztán arra. Maximum azt találom ki, hogy az irány jobb vagy bal legyen és a végén lesz, ami lesz! Nincs benne felelősség, jobb esetben csak színtiszta szórakozás. Minek komolykodjak el mindent?
A Csontváry pedig a hozzám hasonlók mekkája, a boldog útkeresők paradicsoma! Imádom, hogy bármerre lépek a folyosón művészekbe botlom és nem mappaszorongató görcsökbe. Ahogy random dal csendül fel az énekesek terme mellől vagy, ahogy a falra kent graffitit mázolja át egy festő tehetség? Nekem mind-mind ihletet ad! És talán csak azt bánom, hogy nem színművészeti szakon kezdtem, mert imádom az ottani társaságot!
Szóval lelkes vagyok. Lelkesen gyűjtöm az élményeket, a barátokat, a haverokat; bejárom a világot, hogy így alakítsam a sajátom. Miért jó nemet mondani egy kalandra? Ott van például az a mufurc Családos srác, akit mindenki gyűlöl a kampuszon! Ha nem megyek oda hozzá, soha nem tudom meg, hogy van egy zenekara, amibe éppen dobost keresnek mert az előző összeházasodott valami harmincas pasival és lebabázott máris. Azóta meg minden Családos partira hivatalos vagyok, mert annak idején stresszlevezetés céljából megtanultam veretni a ritmust... Mi határozza meg az embert, ha nem az ilyen mozzanatok?"

Aktuális állapot:

Egyéb információk:
Regisztráció időpontja: 2013.02.04. 14:32:25

Üzenet küldése