Martion Szerepjáték - valósidejű, fantasy alternatív jelenben játszódó fórumos szerepjáték

Útmutató a Martion Szerepjátékhoz
Jegyzetek

Péterfy Nola

 
Beosztása: Jósnő
Nem:
Életkor: 21 (születésnap: december 13.)
Testalkat: Magas termetű lány (180 cm godzilla), aki még nem tudja hová pakolja a hosszú lábakat. Egyelőre fogalma sincs róla, hogy milyen jól fog ez jönni, ha majd nőciset akar játszani. Egyébként még olyan elöl deszka, hátul léc.
Vonások: Könnyű, természetes vonásai vannak. Keskeny állhoz keskeny orr társul. Telt ajkaival sokszor formál „Ó”-t, mivel hogy elég könnyen lenyűgözhető. A szája arcának legjátékosabb terepe. Ha gondolkodik, csücsörít vele. Idegességében rágcsálja, izgalmában pedig összepréseli őket.
Szem: Kerek, szürkés-kék. Megpörkölte már párszor a szemöldökét, mert mindenféle varázslattal kísérletezett, hogy olyan hosszú szempillái legyenek, mint a boszorkánymagazinokban.
Haj: Szőke, hosszú, rendezetlen. Még nem találták fel azt a varázspakolást, ami segítene rendesen kordában tartani a rakoncátlan szálakat.
Általános öltözet
Nincsenek különleges igényei. Az öltözködésével meg biztos, hogy nem fog a tömegből kitűnni. Nem hord semmi olyat, ami a mostani divatra jellemző. Nem érdekli a körömfestés, a smink, meg a vásárlás. Mivel a szülei már elég idősek, ruhatárában keverednek az anyjától örökölt régi, elméretezett garbók, és retro hatvanas-évekbeli ruhácskák és shortok. Jelenleg fő, hogy kényelmes legyen. Úgyhogy többnyire egyberuhát vesz fel, vagy kopott farmernadrágot párosít apja egyik fehér ingjével, és tornacipővel.

Első benyomás, kisugárzás
"Ő az a lány, aki a gimiben szült? Neeem...vagy de? Fúú az durva. Pedig milyen szürke kisegér volt! Senki nem hitte róla, hogy ilyen ribi. Azt hallottam amúgy nagyon kedves. Egyszer kártyát vetett a barátnőmnek, és jósolt a tenyeréből. Igen, igen...sokat járt Lenke nénihez plusz órára. Ilyen áldott tehetséggel remélem csak jókat mondd!"


*12 éves vagyok. Reszketeg lépek a Martion falai közé. Anya csak az udvarig kísért, és a tanévnyitóra sem jöttek el. Apu sokat dolgozik, Anyának pedig mindenféle fontos dolga van. Nagyon nehezek a bőröndjeim és nem ismerek még egyetlen röptető bűbájt sem. A Ferfex hálók iszonyú magasan vannak, és senki sem segít. A bőröm forrón pulzál mire megérkezem. Csatakos a hátam és a piszkos szőke tincsek a homlokomhoz tapadnak. Senki nincs a szobában, úgyhogy lassan körbejárom. A tükörből egy hamuszürke, izzadt arcocska mered vissza rám. Pici pisze orr a közepén, lebiggyedő húsos ajkak, és riadt hatalmas kék szemek.*

*Majdnem eltelt egy év, és máris mindenkinél magasabb vagyok. Jó okot szolgáltat ez a többieknek, hogy a különcségemből viccet csináljanak. Sok gonoszságot kell kiállni, de ez még mindig jobb, mint otthon. Gyulán nagyon egyedül vagyok. Zalán a kastélyba eljön hozzám, ha sokáig kérlelem. Szívesen szakítana rám időt, csak nincs neki. A Nagyteremben lógatjuk a lábunkat, rántott husit eszik tört krumplival. Ez a kedvence, úgyhogy megfogadom, hogy ha nagyobb leszek, megtanulom megfőzni. Azt mondja próbáljak meg barátkozni az évfolyamtársaimmal. Arra gondolok, neki könnyű...imádták a suliban. Épp amikor biztatóan átkarol az asztalnál, elsétál mögöttem az a lortonos fiú, aki mindig olyan furán néz. Mint aki ismeretlen állatot vizsgálgat egy vadasparkban. Valamiért lassít mögöttünk, én úgy érzem magam, mint akibe többször is belecsap egymás után a villám, mire kicsírázik előttem valami növény az asztal falapjából. A fiú mintha megszaporázná a lépteit...



*Péterfy Dániel, Péterfy Nola és Péterfy Zsófia. Most már így vagyunk külön egy kis család. Erről szól az életem. Azt hiszem az egyetemről és virágzó karrierről egy darabig nem is álmodhatok. De tudod mit? Nem is érdekel... Ez a két ember minden áldozatot megér.

*2014. Február 28-a volt életem legszebb napja. Felülírta azt a napot, amikor megismertem Danit, meg azt is amikor először olvastam jósgömbből. Hehe. Zsófi a leggyönyörűbb ajándék ezen a világon. Egyszerűen tökéletes. És bár megígértem magamnak, hogy nem fogok klisés, gügyögős sablon anyuka lenni...ezt egyszerűen nem lehet másképp. Éjjel annyira fáradtak vagyunk, hogy elfelejtünk összebújni Danival. Felváltva ébredünk fel hozzá. Annyira ügyes vele. Elképesztő. Akárhányszor a kezébe veszi, lángra lobban valami a mellkasomban. És ha marad energiánk, magunk közé vesszük őt, mind kettőnket átkarol, és felváltva osztja a szeretettel teli puszikat Zsófi babaillatú bőrére, nekem pedig a homlokomra és a számra. És akkor azt kérem titokban, hogy ez maradjon így örökre.



*Heló Oxford! Kiköltöztettük Danit. Fel kellett mondanom végleg a jósállásom a suliban. Nem tudok többé bejárni. Zalán és az anyósomék azért segítenek anyagilag. És Dani is megígérte, hogy sokat jár majd haza. Nem lesz para. Csak néhány év, és ennek is vége. Remélem mindent elér az életben, amiről csak álmodott. Addig tartom itt a frontot. Ada nem sokára megérkezik, és segít kicsit sittelni. Őrület, de ő is kismama!! Nagyon fél, pedig király lesz. Együtt tologatjuk majd a babakocsit. Kicsit sajnálom, hogy nem lehettem ott Danival a költözésnél. De küldött pár mentálképet, és csodás helye lesz odakint. Ez azért megnyugtató...




Leírás


Aktuális állapot:
Hangulat: - vidám Állapot: elcsigázott
Ruházat:.

Egyéb információk:
Regisztráció időpontja: 2011.09.27. 22:55:52


Ez a karakter rendelkezik egy Ametiszt nevű kissárkánnyal.

Üzenet küldése