Leírás
|
Hajni negyedik gyerekként született a Pados családba '90. márciusában. Szeretetteljes családban nőtt fel, és ez mit sem bizonyít jobban, mint, hogy a testvéreivel mai napig remek kapcsolatot ápol. Arról nem is beszélve, hogy mindenkinél és mindennél fontosabbak a számára.
Ettől függetlenül nem volt könnyű negyedik gyereknek lenni.
Minden családban, - főleg, amikor még a kis törpenövésűek sem úgy gondolkodnak, ahogy később fognak - megvan a fekete bárány. Esetünkben a kis Hajnalka, akit a nagyobb testvérek - belátásuk szerint, hogy kimutassák szeretetüket - mindig piszkáltak, sokat verekedtek és meghúzták a haját. Nem kétséges, hogy akkor edződött meg annyira, hogy makacs, és kissé akaratosabb legyen, mint általában a lányok szoktak lenni.
A Barbie babáját is csak ő fésülhette, senki sem nyúlhatott hozzá, mert egyből kiabálni és lökdösni kezdte az illetőt. A kis rosszcsont!
Három évesen a szülei beíratták balettozni. Lekötötte a felesleges energiáit, amit az otthoniakon tombolt ki általában. Már egész kicsinek megmutatkozott, hogy van tehetsége a zenéhez, és a tánchoz. Az órákon mindig figyelt, és az első sorban volt, hogy meg tudja tanulni a lépéseket, persze nem csak azért, mert ő úgy gondolta... Akkoriban még nem igazán érdekelte, csak jó volt szaladgálni valahol. Amikor azt mondták neki, hogy mindig legyen első... nos, az mély nyomot hagyott benne, és onnantól folyamatosan ő akart lenni az első, átvitt értelemben pedig a legjobb.
Eljött az idő, amikor megmutatkozott vadmágiája, és nem sokkal rá, már be is osztotta őt a Lelkek Tükre a Karpena ösvényre fivérei után.
Tudta, amíg a Martionban tanul, folyamatosan fejlesztenie kell magát tánc terén. Belekóstolt a modern, utcai, art és jazz vonalakba is, hogy később eldönthesse, mivel szeretne tovább tanulni. Igen, határozott elképzelése volt, amit még negyedik évben talált ki, hogy ő a Csontváryra fog jelentkezni, természetesen Tánc és mozgáskultúra szakirányra. Tudatosan készült a felvételire, talán sok időt is töltött ezzel, de családjára és barátaira mindig volt elég ideje, ha kellett.
Ahogy teltek az évek, és egyre nagyobb, érettebb lett, egyre többször járt el szórakozni, bulizni. Nem egymagában, általában a megszokott kis társaságával. Folyton táncos helyre rángatta őket, mert számára ez egyértelmű volt, hogy ő tud, akkor másoknak is megfelelő lesz, ha ilyen helyre mennek. A pasik legnagyobb örömére, mindig felvette a legdögösebb ruháját, és úgy tekert a táncparketten, hogy mindenki álla a földet verdeste. Jó volt nézni a produkciót, jó volt vele táncolni, és csak úgy vele lenni. Magával ragadó személyisége volt, és hihetetlenül megnyerő mosolya. Talán ez csalta közelebb az érdeklődőket hozzá...
18 évesen felvételt nyert a Csontváry tánckarára, nem lehet megfogalmazni az az örömöt, ami akkor járta át, és ebben családjával is osztozott. Kemény első évnek nézett elébe, hiszen nem volt kérdéses: bizonyítania kell, hogy helye van itt. Nem lehetett alábbhagyni a lendülettel, és nem, hogy tartani, de emelni kellett a színvonalat saját meglátása szerint. Egyetem mellett külön táncórákra járt, és még most is jár. Családjával még mindig jó kapcsolatban áll, gyakran látogatja őket, és minden előadáson ott a helyük, amit tartanak félévente. Barátaival pedig... e-mailen és a közösségi oldalakon még beszélgetnek, tartják a kapcsolatot, de már megkopott a gyerekkori kötelék, és kevesebbet találkoznak... Ettől függetlenül mindenkit nagyon szeret... még mindig.
Mint minden lány, ő is volt már szerelmes. Egy évvel járt fölötte, és majd megbolondult a fiúért, csak ő más iránt érdeklődött. Próbálta magára vonni a figyelmét, és sokszor még rá is játszott egy kicsit... Hamar rá kellett jönnie, hogy felesleges, és ez nem ő. Ha eljön az ideje... akkor majd eljön a szerelem is.
|
Tulajdonságok:
Fizikum: Edzések és edzések, ez az életem. Persze nem vagyok izomkolosszus, és nem is akarnék az lenni. Milyen gáz lenne, ha engem nem lehetne emelgetni, ellenben én emelgetném a partnerem. Pff. Hajlékony vagyok, és jó az állóképességem. Lehet a Maratont még nem futnám le, de nem érzem magam annyira rossz erőben... (11)
Ügyesség: Kecses, finom, érzéki mozzanatok. Nem okoz problémát. Gyereknek is én voltam az első, aki be tudta mutatni a tanárnak, amit kért és bizony sok-sok dicséretet zsebeltem be. (13)
Észlelés: Ebben a ruhában voltál tegnap is? Ja nem... már látom. De akkor ebben még nem is táncoltál? Ja de... oké, persze, elhiszem. Láttam, hogyne láttam volna... nem igazából fel se tűnt, nem figyeltem. De jó az új frizurád! Persze, hogyne vettem volna észre... ohh, szóval már három hete ilyen? Nahát... (10)
Megjelenés: Sokan igyekeznek egy-egy buliban felszedni, ez azt jelenti akkor, hogy csinos lennék? Meglehet, azért adok arra, hogy miként nézzek ki. Nem lehet slampos egy táncművész sem. Ha kimegyek a színpadra, és az élet maga a nagy színpad, akkor már legyen sok pozitív visszajelzés! A Pados család szép család. (13)
Intelligencia: Megtanultam, amit meg kellett. De a családban az ész az mindenképp Ivett és Szabi. Batyuval meg mi vagyunk a szépek ugye... na jó, nem. Szóval... szoktam olvasni, amikor van rá időm. Mondjuk mikor utazom, bár akkor is illanni szoktam, úgyhogy. Jó, akkor, amikor Mátéra kell várni edzés előtt. Nem, akkor meg gyakorlok. Bebizonyosodott, hogy nem is olvasok olyan sokat. De szeretnék! A motiváció még hiányzik hozzá, de ha megtalálom, megígérem, hogy meg fogom tartani. (11)
Akaraterő: Makacs vagyok. Erre nagyjából négy évesen jöttünk rá. Azóta töretlenül kötöm az ebet a karóhoz, ha úgy van. Nagyon nehezen lehet valamire rábeszélni, amit nem akarok. Szabinak néha összejön, hogy megértesse velem, hogy nem ellenem vannak a dolgok, amivel próbálkoznak. Akkor meg átcsap ez az öntudatosság hisztibe, szóval... akkor is nekem lesz igazam. Nekem kell, hogy igazam legyen! Mátéval ez a legnagyobb problémánk, ő is azt hiszi, hogy mindig neki van igaza és úgy kell lennie mindennek, ahogy ő akarja. Chh! (13)
Mágia: Nem ez az erősségem. Szoktam használni, néha kell. Csak mivel akadnak fekete foltok ezen a téren, hát nem erőltettem. Meg a tánchoz egyébként sem kell... nem igaz? Akkor meg mit lovagoljak azon, hogy totálisan-tökéletesen átlagos?! Jó ez így. Amire kell, arra jó. (10)
Az álmom az, hogy táncossá váljak. Világhírű, ismert, és nagyon-nagyon jó táncossá. Én akarok lenni a következő Donnie Burns, Ginger Rogers vagy Sylvie Guillem! (Motiváció) Nem tudom elképzelni az életem úgy, hogy ne legyen belőlem valaki. Konkrét elképzelésem van az életemről, és ebben sok szerepet játszik a zene, a színészet és persze a tánc. Jó vagyok benne, érzem és a visszajelzések alapján ez tényleg így van! (A jövő ígérete I.) Nyilván azért, hogy ez így legyen, sokat kell tenni. Megállás nélkül gyakorlok, és az egész életem abból áll, hogy edzek. Akár fizikálisan, akár szellemileg. Mindkettőnek nagy szerepe van ebben a művészetben. Sokszor úgy érzem, hogy már nincs bennem több, és nem tudom folytatni, de olyankor bebizonyosodik, hogy csak kell egy pohár víz és minden rendben van! (Fáradhatatlan) Volt, hogy vitába szálltam azért, mert a család úgy gondolta, hogy már kipurcanok, ha még egy percet eltöltök a gyakorló teremben. Tanárom is mondta már, hogy elég lesz, a végén belebetegszem, de nem. Nem adom fel! Ha tudom, hogy még szükségem van öt percre, akkor megtartom. Előfordult már, hogy Mátéra förmedtem rá olyan szinten, hogy én is megijedtem. Nagyon kemény tudok néha lenni, de kell az ilyen... (Harcias) Mondjuk lehet csak azért bírom ilyen jól, mert megfigyeltem, hogy egész sok mindenben kiemelkedően teljesítek. De komolyan, talán még nem is figyeltem meg másnál ilyet... bár biztos, hogy vannak még különleges emberek a földön. (Kiváló tulajdonságok)
Ahogy viszont lenni szokás... vannak félelmeim nekem is. Egy rossz lépés, egy elsietett dobás, ami után elfelejtenek elkapni. Bármi megtörténhet, ami ahhoz vezethet, hogy eltörjem a lábam. Persze, ebcsont beforr és manapság már a mágia a gyógyításban is remekül szuperál, de a lelki trauma, hogy tudom... hogy eltörött. Az, az amit nem tudnék feldolgozni. Lehet már nem is tudnék ugyan úgy táncolni, vége lenne mindennek. (Fóbia) Bár nem látom előre a jövőt, és valószínűleg egy főzetet se tudnék készíteni, hogy elkerüljem ezeket... már nem is nagyon próbálkozom ilyen irányokkal. (A Jövő hiánya II. - jóslás, asztrál, bájital) Úgyhogy marad a tánc. Amit abszolúte nem bánok. Szeretem a legjobbat kihozni magamból és mindig törekszem arra, hogy a legjobb legyek. Ezt a kis apropót pedig elvárom mindenkitől, aki velem dolgozik. A profizmus... ez a kulcsa mindennek! (Maximalista) Mindezt pedig minél rövidebb idő alatt, ha kérhetem! Nincs nekem erre elég időm, nekem most kell, hogy meglegyen, minden! Nem érdekel, hogy tegnap vettük először ezt a lépést, mostanra már tudnod kéne! (Türelmetlen) Jó... neked elnézem, mert tudom, hogy rád számíthatok. Tudom, hogy segítesz, itt vagy. Nem kéne így beszélnem veled, de neked sem kéne. Ha már csak egymásra számíthatunk, akkor legalább ne úgy csinálj, mintha most rántottál volna ki a segg... mindegy. Ne is essen erről több szó, oké? (Egyetlen társ - Adler Máté)
|
|
Pados Szabolcs, Legidősebb őrangyalom. Családon belül őt érzem magamhoz a legközelebb. Sokat járunk el együtt szórakozni, mindig vigyáz rám és alkalomadtán próbál értelmet verni a fejembe. Nem mindig sikerül, ellenben kijelenthetem, hogy szinte csak rá hallgatok. Szörnyű, de ha neki nem sikerül valamit megértetnie velem, akkor senkinek. Szeretnivaló, imádnivaló, nyúznivaló... és mindig van egy kis ideje rám. Sőt, néha több is, mint kéne, mert meggyőződésem, hogy direkt üldözik el az életembe toppanó férfiakat.
Minden furcsaságával együtt: imádom.
|
|
Pados Gergely, Batyu, a második bátyám... nos vele már egy kicsit más a kapcsolatom. Szeretem, imádom, és azt mondják az otthoniak, hogy sokban hasonlítunk, mikor idegesek vagyunk. Nem is értem miért mondják... én nem káromkodom, én nem csapkodok semmit... Mindegy. Szokásom próbálkozni olyan mellényúlásokkal lehetőségekkel, hogy bemutatom egy-egy barátnőmnek, hátha végre össze jön valami komolyabb is neki, de eddig mindhiába. Bár most megismertem egy leányzót, aki...
|
|
Pados Ivett, Egyetlen nővérem, aki minden szeretetével és békességével eme nagy család villámhárítója. Bár, amikor elszakad a cérna akkor nagyon (nagyonnagyonnagyonnagyon) hasonlít anyura. Persze rengeteg mindent megosztunk egymással. Úgy érzem, hogy ő is a barátnőim közé tartozik, ami rendben is van. Próbálok sok időt vele együtt tölteni meg a többiekkel is!, ezért sokszor járok át egy-egy vacsira. Ilyen nagycsaládos, mindent megbeszélős vacsikra, ahova Ív készíti a legjobb kajákat. Mellette még én is el akarnék hízni! Reméljük Kornélra nem ez a sors vár... vagy majd a gyerekeikre! Bocs, túloztam, erről még korai beszélni. Addigra lehet elüldözi Szabi meg Batyu...
|
|
Egri Réka, Egyik legjobb barátnőm. Kapcsolatunk a Csontváry elkezdésén alapult, mikor egy szobába kerültünk táborba. Onnantól kezdve nagyon éreztük egymást, és meglehetősen könnyen megértettük a másik gondolatmeneteit és mondanivalóját. Bár otthagyta a sulit, több okból is, amit tökéletesen megértek! amit nem kellett volna ilyen egyszerűen feladni... mai napig tartjuk a kapcsolatot a cukorborsóhercegnővel. Komolyan, annyira édes az a lány, jaj! A legjobbakat azért vele meg Szabival szoktam bulizni, szóval elengedhetetlen a jelenléte!
|
|
Lólé Fatima, Másik legjobb barátnőm. Még Martioni pályafutásom alatt csapódtam hozzá és Mary-hez. Jó kis triumvirátus volt, és még mindig az lenne, ha gyakrabban tudnánk találkozni. De ő(k) a cirkuszban, én meg a Csontváryn. Hiányzik nagyon és meglepetésemre, néha elfelejt szólni, ha épp Szabiéknál potyázik... én is szívesen látnám, nem csak a bátyám. Bár megértem, hogy engem nem hív, én nem vagyok olyan férfiisten, mint Szabi. Sokat buliztunk együtt régen, sok rossz fát tettünk a tűzre és igen, a pasik azok meg voltak őrülve Fate-ért (is). Mindig volt egy jó story, és mindig volt rá hallgatóság is.
|
|
Saidi Cume Szimba... Óó, Te jó ég! Mit mondjak? Teljes képzavar. Batyu ideiglenes lakótársa. Valahonnan nagyon messziről, talán Afrikából jött ide... ez is elég hosszú sztori, hogy mégis miként került idáig, de ő most a cserediák program keretein belül nyaralva tanul nálunk. Batyu kapta a nyakába, aztán Szimba meg engem kapott a nyakába... képletesen, vagy nem? Nem, ő tiltott. Nagyon tiltott. Több okból kifolyólag sem szabad! Pedig annyira cuki!! De nem lehet... vagy mégis? Kis kapu... olyan nagyon titkos fajta. És milyen jó, grr!
|
|
Adler Máté, Újdonság erejével csapott a lovak közé, mikor Csontváryn párosba osztottak vele. Párost kell Vele táncolnom, elég hosszú ideig, legalább, amíg az MA képzésnek nincs vége. Bár én egyéniben is jó vagyok, és belátásom szerint ő is. Párosban pedig... nagyon jók vagyunk, de ... az agyamra megy. Nincs olyan edzés, mikor ne ugranánk egymás torkának. A legtöbben azt mondják, hogy baromira hasonlít a személyiségünk, de én ezt nem hiszem el. Akárhányan is mondjátok, ez NEM IGAZ! Mondják, hogy a düh, a harag az nagyon jó táncban, mert az érzelmek sokkal erősebbek, és kimutathatóbbak. Ezáltal élni fog a koreográfia és a zene is, amit bemutatunk. Ebben azért van némi ráció. De attól még... bahhh!
|
|
Mészáros István, A jelenlegi bonyodalom, ami annyira nem bonyolult, csak nagyon...
Nagyjából Június közepe, talán vége óta tart az ismeretség, ami eléggé forró, vad, akaratos... és még annyi jelzőt aggathatnék rá, amit nem szégyellek. Egy apró-cseprő bökkenő van, hogy likantróp, és ezt nem tőle tudtam meg. Bár annyiból megértem, hogy... nem egyszerű erről beszélni, én szívesen adnék még időt ennek a témának, de Batyu kiteregette ezt a szennyes kosarat, mert nem mellesleg a munkatársa. Kedvelem egyébként. Igazi nőnek érzem magam mellette. A tenyerén hordoz és nem hiszem, hogy ne akarta volna elmondani... vagy, lehet, hogy tényleg nem akarta? Awh... nem tudom.
|
|
Zomory Martin, Hahahha, ez egy nagyon vicces történet. Még ő sem tud magáról a történetről, bár szerepel benne. Palermoban találkoztunk és megcsillogtatva tökéletes olasz beszédemet az ezer nyelv bűbájjal ami nem tűnt fel neki elhitte, hogy olasz vagyok. Annyira kis bájos volt, ahogy ezt bekajálta, hogy nincsenek arra szavak. Csak egy nap volt az egész, este meg hát... nem tagadom, több is volt, de ez legyen elkönyvelve annak, hogy elég jó pasi és valószínűleg úgy sem látom többet.
|
|