92 augusztusában érte a kis csoda a Pintér családot. Elsőszülöttként látta meg a napvilágot, egy egyszerű kis családban. Édesanyja tanárnőként dolgozott, és dolgozik is a mai napig, Budapest egyik külső kerületében. Míg édesapja kertészként kereste kenyerét. Persze csalásnak vehetjük, hogy vitae mágusként, ez egy igazán testhezálló szakma volt a számára. Elég gyorsan és szerencsére különösebb baj nélkül ki is derült, hogy bizony a kis Marci apja nyomdokait követi, ugyanis ő is Vitae képességgel született. Persze, hogy vadmágiája ne okozzon sok bajt, amint lehetett beíratták a Mirarxba. Remek szórakozás volt számára új barátokra szert tenni, akik ráadásul szintén varázslók.
Bár az apja már az első gyerek jövetelekor is teljes stresszben volt, a felismerés, hogy fia hozzá hasonlít, összetartotta a családot. Legalábbis látszatra, apja sokkal több időt töltött munkahelyén és kocsmákban. Egyre kevesebbet volt otthon, frusztrálta az apai felelősség, és így ha meg is jelent borzalmas példát mutatott. Szerencséjükre sose volt agresszív, így nem kellett semmilyen bántalmazást megélniük. Egyszerűen csak egy férfivá vált, aki néha eljön hozzájuk, elissza a pénzt és bűzölögve, kiterülve horkol a vendégszobában.
Marci hét éves korában, fene tudja hogyan, de édesanyja újra teherbe esett. Hogy az apjától, vagy valakitől, aki jobban szerette az anyukáját nem tudja. És igazából sose akarja megtudni. Mindkét válaszban lát annyi pozitívumot és negatívumot, hogy ne érdekelje. Mert bár a terhesség hallatán édesapja elszaladt a boltba, és sose jött haza, egy, a fiú számára sokkal értékesebb családtag került elő. A kishúga!
Anyukája nagyon jól tartotta magát, miután a férje faképnél hagyta, de látszott rajta, hogy nehéz az élet egyedül két gyerekkel. Ezért Marci elkezdte magát nevelni, és minél többet foglalkozni a kistestvérével, hogy segítsen az édesanyjának. Emellett imádta is, a mai napig imádja a csöppséget. Persze előbb utóbb jött a varázsiskola, a Martion ahova muszáj volt elmennie. Nehezére is esett, hogy ennyivel kevesebbet látja a tesóját, és édesanyját.
A Neredin ösvényére került be,ez már csak azért is nagy öröm volt, mert anyja is a Neredin tagja volt egykoron. Kifejezetten tudásszomja volt az, ami meghatározta az éveit, illetve a Vitae képességeit próbálta megzabolázni. Ezzel gyerekkora óta problémái voltak. Ha örült, ha bánatos volt, ha megijedt vagy izgult egyszerűen folyton a megvadult élővilág mutatta. Nem volt veszélyes a dolog, csak feltűnő. Próbált mindig figyelni a dologra, de sokszor került bajba miatta.
Szóval a Martion hat éve nagyjából két fő dologról szólt. A tanulásról, és a képességei kiismeréséről/ kontrollálásáról. Ez utóbbi volt az, ami később értelmet is adott az életének. Habár a mai napig akadnak problémái a heves érzelemváltozásoknál, és ez általában egy kis területnyi dzsungelszerűen tekergő növényt jelent. Megtanulta, hogy könnyebben és hatásosabban tud gyógyító varázslatokat alkalmazni. Ezért is felvételiként az ELTE Szerpentárius képző szakát jelölte meg. Remek pontszámmal és jegyekkel kerül ki a Martionból, de a képességét továbbra is borzalmasan tudta visszatartani. Így egy évet kötelezően ennek fejlesztésével kellett eltöltenie. Ennek végeztével engedélyezték csak, hogy az ELTE-n megkezdhesse tanulmányait.
Habár a varázsvilágban élt, rengeteg talan dolog is érdekelte mindig. A videójátékok, filmek, sorozatok, képregények és akcióhősök. Talán kissé klisé is, de ezekbe sokkal jobban beletanult, mint abba, hogy bizony hogyan is kell a lányokkal bánni. Borzalmasan suta szegény srác, és ha kicsit is komolyabb témáról lenne szó egy nőnemű egyénnel… nos, ott számítson mindenki instant gaz és virágáradatra. Nem csoda, hogy nagyjából minden iskolai bál előtt akad gondja a gondoknak. Marci bálba, vagy randevúra való elhívásainak eredménye, 99%ban mindig úgy végződnek, hogy ideges lesz és előjön vadmágiája. Habár már nem kerteket gyárt, de még mindig történik valami, ami teljes mértékben elvonja róla a figyelmet.
