Mindig ez volt, mindig ez lesz. Az államokban túl brit vagyok, ott meg túl közvetlenül amerikai. Hát mit tegyen az ember, ha két kontinens között ingázik? Anyuka nem kívánja Nagy alma helyett az állott buckinghamsire-i háziasszonyok életét élni. Apuka meg nem hagyhatja ott az elég jól menő varázstárgyboltot. (Haszontalan kis háztartási kütyük öt kerek generáció óta).
Ez patt. A szerelem vak volt és logikátlan, s amikor a gyümölcse is megérkezett inkább csak logisztika lett az egész... Szóval maradt a térszelő, és hogy évente osztoztam a skóciai és salem-i képző adta kiváló oktatásban.
Megvolt az előnye ennek is, nem volt rossz gyerekkorom. Ha apura panaszkodsz, anyu szeret, és fordítva. Játszmák egy nettó tíz éves feje fölött, és hamar megtanulja, mi a dörgés a felnőttek életében.
Azt is tökélyre fejlesztettem, hogyan kössek úgy ismeretségeket, hogy aztán ne fájjon, ha elszakad a szál, amit több ezer kilométeren keresztül kell húzni. Mindenhol ott voltam - diákkör, jó tanuló, jó sportoló - bár kötve hiszem, hogy ma meg tudná bárki mondani, hogy melyik ösvényre is jártam igazából...


Bejártam a fél világot miattuk, a Fekete kontinensen keresztül az atlantiszi romokon át a poros, magyar kisfalvakig.
Unalmas, gondolod. Mert mennyit kell szórakozni, míg összeválogatod a megfelelő dolgokat a megfelelő mágiához. Igen, néztek már hülyének, hogy nyugati ember létemre a keleti mágiával vagyok képes hosszú órákon át szöszölni... mert mire is jók a germán karcok? Titkosítani az órai levelezést, ne adj isten díszíteni a füzetedet? Hát a füvek... és a kavicsok?
A nyugati mágia lusta - egy pálca kell, egy mozdulat, és már előtted a szíved vágya. Minden máshoz kell az ész, mit jelent, mit erősít, mit mozdít, mit rendez át, mikor, mivel együtt... Árnyaltabb, aprólékosabb, bonyolultabb. Miért, szerinted minek van telefüstölve a sámán sátra vagy telerajzolva a fáraó sírkamrája? Az alkotó már rég meghalt, de hatezer év múlva az első varázsló, aki a rossz szándék írmagjával szívja be a homoktól száraz levegőt, kínok kínjai közt sorvad el.
Stílusos, én így gondolom.

Egy hibám van, ami ugyanennyire előny is: Nincsenek gyökereim. Kiszakadtam, elfelejtettem, milyen, mikor biztos a talaj a talpam alatt. Több időt töltöttem életemben napról-napra élve, hotelszobákban, vagy pubok fölött, esetleg tűzforró sátrakban, mint a saját ágyamban (bocsánat, van olyanom?).
Ahogy az angol mondás tartja, ott állok a kerítés tetején, és nézem, mi folyik az egyik és a másik oldalon. Megfigyelőnek lenni jó, s főleg kifizetődő. Márpedig a pénz gyorsan pereg, ha az ember jól érzi magát.
Nem áltatod te sem azzal magadat, ugye, hogy egy kövecskét az egyik kézből a másikba pakolok, és ennyi? Néha sokkal több cserélt itt gazdát, mert megérte: egy kis információ a megfelelő vadásznak arról, hogy a norvég őssárkányok épp merre vonulnak, vagy a menekülőnek, hogy melyik a leg-megközelíthetetlenebb hegy gyomra a skót felvidéken... Biztosúr kérem, ezzel rosszat tettem? Ezt mégis hogyan tudná bizonyítani...? Én csak egy világlátott utazó vagyok, egy szabadúszó szerencsevadász.

Talán a recesszió teszi, vagy hogy lemerült a szerencsehozó amulettem, de keleten oda érkeztem, ahol a part szakad. Nincs vevő - nincs pénz. Ilyen egyszerű a képlet. Indiában olcsó az élet, de az utolsó pár hét után már több, mint unalmassá vált a monszun. Az utolsó garasomat is elvertem arra, hogy visszajöhessek Londonba, és olyat tettem, amit még soha - rendes állást kerestem.
Mit adnak az ősi istenek, hogy amint ez az elhatározás megszületett a fejemben - nameg elhangzott a számból a megfelelő helyen, kapva-kapott rajta egy magyar nőszemély. Elég volt egy próbafutást rendeznem Erdélybe másnap már három megbízással mehettem Európán túlra.

Az egyetlen hiba, hogy itt, a Medencében is ki kell teljesítenem a magam kapcsolati hálóját. Nem vagyok szerény: több vagyok, mint kiváló mágus, és a KomPonton kívül kell még miből profitálni. Kézenfekvő a gondolat - lévén az emberekkel is könnyedén bánok, olyannyira, mint a mágiával - hogy a magyarországi elit gyerekeit oktassam a mágia rejtelmeire. Elvégre a világjárás több, mint jó ajánlólevél. De ha az kell... az is van.

//Karaktertkép: Jimmy Fallon//